A második ajándékom, kedves Olvasóim.

Mondják, hogy Jézus a szeretet igéjét hozta el az emberek közé. Ez igaz, ez az egyik legfontosabb üzenete, de volt egy ennél fontosabb tanítása: ez pedig a kegyelem ígérete. A szeretet éltet, egyesít, megnyugtat és elengedhetetlen a lélekkel bírók számára, de az élőknek igazából kegyelemre van szüksége, az ég kegyelmére.

Ha egy ember a másik torkához kardot tart, a földön fekvő kegyelemért fog könyörögni, nem szeretetért. Akit szeretsz, azt még megölheted, bánhatsz vele rosszul, követhetsz el ellene csalást, árthatsz neki, de akinek megkegyelmeztél, aki felett irgalmat gyakoroltál, arról leemeled a fegyvered. Annak elengeded a bűneit, eltörlöd a tartozásait. A szeretetet felébresztheti benned az önzés, a bírvágy, a tudatlanság, de az igaz irgalomhoz ismerned kell a másikat, és csak önzetlenül gyakorolhatod. Szeretni teljesen csak a hozzád közel állót tudod, de irgalmazni bárkinek tudsz, a felebarátodnak is. A szeretet rendelhet az érzés mellé okot, szépséget, kiválóságot, érdemeket, de az irgalom ok nélküli és ingyenes, az érdemtelennek is jár.

Mert mondják, hogy Jézus kérte: úgy szeresd felebarátodat, mint önmagad. Ez igaz, ez az egyik legalapvetőbb elvárás, hiszen magát mindenki szereti, vagy félti és óvja, legalább a pokoltól, ha már nem is szereti. Nehéz, istentelenül nehéz idegeneket úgy szeretni, félteni és óvni a pokoltól, mint önmagunkat, szinte lehetetlen elvárás, de a szentek számára teljesíthető, ezért a kérés nehéz, de nem embertelen. Ám volt egy ennél fontosabb tanítása, ami hasonló az előbbihez, mégis kozmikus értelemben nehezebb, teljesíthetetlen próbatétel: úgy szeresd felebarátodat, ahogyan isten szeret téged. Senki nem képes úgy szeretni, mint az ég, senki sem képes úgy irgalmazni, mint az ég. Lehetetlen, de egy életen át kell próbálkoznunk, és csak kegyelmet kérhetünk, mikor a feladat teljesítése során elbukunk.

A kegyelem menthet meg egyedül. Aki szeret, tönkreteheti a másikat, de aki irgalmat gyakorol, fegyvertelenné válik. Nem leteszi a fegyvert, hanem meg sem érinti azt. Aki szeret, az ölhet, és a kegyelmet az ég hatáskörébe rendelheti; aki irgalmat gyakorol, az nem ölhet, az kegyelmet ad, mert maga is kegyelmet kapott.

Az ember a pokol, a halál, a teljes és végső megsemmisülés, a rabság, a kiszolgáltatottság felé tartva nem szeretetet kér, ahogyan nem kér sajnálatot sem. Az igazi bajban a szeretet vigasztal, enyhíti a kínt és a magányt, de nem ment meg; ám a kegyelem, az ingyen, érdemtelenül, ok nélkül adott irgalom kihúz a bajból és megment. Az ég kegyelme megment a pokoltól és a haláltól.

Szerethetünk valakit és megbocsáthatunk a bűnei ellenére, de a kegyelem nem bocsát meg semmit, nincs rá szüksége, mert nem lát sem bűnt, sem bűnöst. A szeretetnek ára van, a kegyelem viszont nem ismeri az értéket, árad, mint a fény. A bűneink számolatlanok, a legszentebb élet sem menthet meg minket, ezért az ember bárhogyan törekszik, sáros marad. Sem az ég felé érzett szeretet, sem a megvilágosodás nem mentheti meg, mert nem képes magát a hajánál fogva kihúzni a mocsárból. De kifeszítheti magát, feltárhatja a szívét, átnyújthatja a lelkét maradék nélkül, és a kegyelem, nem nézve mit tartunk véteknek vagy érdemnek, csak elfogad és beilleszt minket égi helyünkre, mint egy hangot a kozmikus szimfóniába.

Kegyelmezzünk magunknak és felebarátainknak. Az ég irgalma világosítson meg minket, és törölje el karmánkat, tartozásainkat. Ámen.