A szamszára hatalmas, ereje óriási, és annyira összetett, hogy képtelenség változtatni rajta, bár néha lehet olyan illúziónk, hogy sikerült. De megfelelő hozzáállással időnként, ideig-óráig, tudunk egy kicsit igazítani rajta. Ilyen jó hozzáállással magunkon még többet tudunk változtatni, bár ez leginkább csak kötelező igazodást és megfelelést jelent. Ám nemes, dharmikus hozzáállással bele tudunk helyezkedni a valóságba, hogy a karma szele ne rángasson tovább.

18. A dharmák folyamatos áramlása a kapcsolatok állandó felbomlását és létesülését jelenti. Az ember, és úgy általában az élők célja viszont a jó állapotok konzerválása, hogy tartóssá, leginkább örökké tegyék. Ez persze reménytelen, ezért a kapcsolatok nem válnak szét természetük szerint, hogy újakat létesíthessenek, hanem szakadnak, és így sérülnek a résztvevő dharmák. Ez igaz minden anyagi és szellemi dologra, az emberi kapcsolatokra is. Nem működik a metta (78. bejegyzés), a szeretet, ha ragaszkodás szennyezi. A természetes áramlást nem lehet szamszárikus tudattal élvezni. Egy darabig talán, de aztán minden élő vágyna egy kis állandóságra, ezért próbálja befagyasztani a kellemes kapcsolatait. A megvilágosodott személy legfőbb jellemzője, hogy nem sérti a folytonos áramlást, és bár interakcióba lép vele, mégsem vesz részt benne.
19. A nirvána nem hely, oda nem lehet eljutni. Még az is értelmetlen, hogy a szamszára és a nirvána ugyanaz, mert egyik sem létezik megfogható dolog formájában, mindkettő pusztán a lény hozzáállása, állapota. A szamszárikus hozzáállás az áramló dharmákat meg szeretné kötni, a dharmikus lény pedig nem, ezért az egyik szenved, a másik nem. A szamszára így nem álom, hanem egy fenntartott valóság, a lények által fenntartott állapot. Ha arra számítasz, hogy a nirvána egy különleges világ, ami mentesült a lét törvényei alól, mert azok fölé emelkedett, csalódni fogsz. A létezésen kívül ugyanis nincs létezés, a tudaton kívül nincs semmi.
20. Azzal nincs baj, ha megvezetnek, becsapnak, vagy átvered magad, leggyakrabban egyszerűen csak tévedsz. Az a gond, ha ennek felismerése után ragaszkodsz tévedéseidhez, hogy ne sérüljön a büszkeséged és az identitásod. Bármikor feladhatod, amit csinálsz, a legszentebb beteljesült vágyaidat is, és változtass, ha tévedésben élsz.
21. A boldogság fogalma egyszerű: az elégedettség. A boldogság egyféleképpen érhető el, ha külső és belső körülményeiddel teljes mértékben elégedett vagy, azaz mindet elfogadod olyannak, amilyen. A másik út, a dolgok számodra tökéletessé alakítása lehetetlen, ilyen hibátlan összeállás elképzelhetetlen, ezért nem lehetséges ily módon boldognak lenni.

Tehát az éppen meglévő körülményeiddel való elégedettség, az azok módosítása iránti igény teljes hiánya a boldogság. De erre közbe lehetne vetni két problémát:

Egyfelől ez az út nem járható, ha a körülmények annyira embertelenek, hogy nem várható el egy lénytől az azokkal való elégedettség. Másfelől ha mégis bármivel kapcsolatban képes egy lény kialakítani az elégedettségét, az olyan fokú behódolási, önmegtagadó alázatot, olyan beteges, torz, mazochista pszichét feltételez, ami egészségtelensége, önbüntető vágya miatt nem tekinthető elégedettnek és boldognak.

De ez a következtetés azt a szokásos hibát követi el, amit a logikában és a spirituális bölcsesség gyakorlása során el szokás követni, nevezetesen azt, hogy az ember képességeiből, lehetőségeiből és adottságaiból indul ki, és azt vetíti ki kozmikus méretekre. Az embernek valóban vannak határai, ezért bizonyos szintek alatt és felett nem képes az elégedettségre és az önmérsékletre. A túl nagy szenvedés vagy boldogság elragadja, mert érzékeinek és tudatosságának mindkét irányban vannak korlátai. Az ember valóban nem képes egy bizonyos kín alatt és örömérzet felett középen, egyensúlyban maradni, ezért e határokon kívül nem várható el tőle a boldog elégedettség és kiegyensúlyozottság, sőt, ezt elvárni tőle embertelenség. De ettől függetlenül a törvény igaz, általánosságban: minden helyzetben egy létező elvileg dönthet úgy, hogy azzal, ami körülveszi, legyen az bármilyen minőségű, megelégszik, és nem kíván változtatni, és ha ez valódi, belső elégedettség, akkor boldog lesz.

Mit lehet tenni? Az érzékeink határainak tágítása nem megoldás, mert egy határon túl nem vagyunk rá képesek, ezért a hedonizmus és az aszkétizmus is zsákutca, ahogyan a Buddha a középút tanában megfogalmazta. Az önfeladás hagyományos módjai, pl. szerénység, szegénység, alázat szintén nem működnek egy határon túl, mert egy szint alá képtelenek vagyunk lemenni, mert enni kell, lélegezni kell. Mivel a test és a lélek is korlát, melyeket a szubjektum látszata örökre meghatároz, csak egy dolgot tehetünk: a szubjektum önlétét, az „én” illúzióját kell átlátnunk, feloldanunk, mert az „ént” rögzítő határok az éntelenre nem vonatkoznak.

22. Egy megvilágosodott lény már nem törődik a zavaró tényezőkkel, környezetében kialszanak a nyugtalanságok, elcsitulnak a gondok. Egy buddha már nem törődik a zavaró és az építő tényezőkkel sem, a nyugtalansággal és a nyugalommal sem, a gondokkal és az áldásokkal sem. Az ő környezetükben a dolgok csak a helyükre kerülnek, nem történik semmi más.
23. Ha először nemes figyelemmel felismered, majd tanulmányozva megérted a látszatot, akkor lesz lehetőséged felismerni és megérteni a mögötte rejlő valóságot. De ha csak egy hajszálnyit is tévedsz, és félreismered a látszatot, akkor a valóság megismerésétől ezer világnyira kerülsz.
24. A múlt csak egy történet, amit magunknak mesélünk az elmúlt időkről; a jövő csak egy történet, amit magunknak mesélünk a vágyainkból szőtt álmainkról. Az idő nem lineáris, hanem kerek: múlt és jövő egyaránt emlék, álmok és káprázat emléke. Az már egy kis megvilágosodás, amikor valóban, teljes elménkkel megértjük, hogy csak a jelen pillanat valóság, és ebbe bele is tudunk helyezkedni. Értsd: nem azért kizárólag a jelen pillanat a valóság, mert a múlt már tovatűnt, és a jövő még nem jött el, hanem azért, mert a múlt sosem létezett úgy, ahogyan emlékezünk rá, és a jövő sosem jön el úgy, ahogyan emlékezünk rá.
25. A szútrák írják: A gyakorlás olyan, mint amikor egy család elveszíti a kívánságteljesítő ékszerét, és örökké sóvárogva fognak emlékezni arra, amikor még az övék volt. A gyakorlás olyan, mint amikor valakit nyíllal lőttek meg, amit kihúztak belőle, de a nyílhegy bent marad a húsában, és a fájdalom örökké emlékeztetni fogja a nyílra.
26. Ha nem érted a Dharmát, nem baj. Ha nem érdekel a Dharma, nem baj. A Dharma azoknak adódik át, akiknek szükségük van rá, és lehetőségük van megérteni. Mindegy, hogy szidják vagy követik a Dharmát, semmit nem befolyásol.