Őrizz meg, itt, ahol fáj, tarts meg ezen a világon. Dajkálj, miután megszültél, ölelj a mocskos, véres, létrebújó szertartás után, kísérj végig és fogd a kezem, amikor rettegve kilépek belőled. Itt és most. Őrizz meg itt, őrizz meg most. Tartózkodj a jelenben. Őrizz meg a jelenben. Tarts a jelenedben, legyél velem, vegyél körbe, magasodj fel az égbe, válj környezetemmé, világommá. Különben meghalok.

Farkasok üvöltenek, kutyák csaholnak, őrizz meg köreidben. Miattam kel fel a fény, árva szívem miatt ébrednek a madarak, csodáimra kíváncsi a rejtett teremtés. Sosem volt szebb hasadás, mint a magam szülte, teremtette ébredés. Köreid, határaid magamra öltöm, magamba vonom, testembe építem, és olvadok, zuhanok beléd. A szerelem nem érzés, hanem magam vagyok, eszköze, értelme minden sejtem, zsigerem, gondolatom.

Elképzeltelek, megalkottalak, magammá építettelek, és most összefonódunk. Az anyag felsugárzik, a fény fotonból érzéssé nemesül, hang simít el rezgést, a csoda természetes, mint az álom, és a létezésem te vagy, és a te létezésed én vagyok. Így még nem szerettek téged. Amit érintek, te leszel, amit érintesz, én vagyok. Hát mondd, van-e értelme máshogyan? A beszélgetés, a szeretet összeolvadás, mert azon kívül hideg van, örök dolgok, homály és elveszettség. Annyira sokat gondolkodtam! Oly végtelen ideje várlak! Most hullanék, vesznék, adnék és elfogadnék, forognék a táncban.

Tudom, hogy nincs remény. De azt is tudom, hogy a remény csak egy szó, csak egy szó, mint a többi. Megfogalmaznám, és hát kutattam is, hiszen tudod, érteni akartam, megvilágosodni, de most elengedem és hullok beléd. Az sem érdekel, figyelsz-e rám, észrevettél-e minket, mert vonzódom feléd, gyötrelmes űr, és vállalom következményeidet. Bátor vagyok, mert elfogadtalak. Megvilágosodtam, mert a fény felé fordultam. Felmagasztosultam, mert alázatodba hulltam.

Veled vagyok, együtt vagyunk. Szeress, amíg lehet, mert mindenképpen meghalok, vagy benned, vagy nélküled. Ez sors, de ez tesz értékessé neked és magamnak. Hát nézz, mert már nem sok van hátra. Felmutatom magunkat, eléd terítem magam és társaim sorsát, ahogyan más nem lenne képes rá.

Őrizz meg a létbőlhulló szertartás után, kísérj végig, és fogd a kezem, amikor rettegve kilépek belőle. Őrizz meg itt, őrizz meg most. Tartózkodj a jelenben. Őrizz meg a jelenben. Tarts a jelenedben, legyél velem, vegyél körbe, magasodj fel az égbe, válj környezetemmé, világommá. Különben meghalok.