Kedves Olvasóim! Ígértem részösszefoglalást, ami készül, de menet közben is alakul. Az eddigiek összefoglalása helyett inkább a Módszer vázolására tett kísérletnek fogom fel. Túl nagy a feladat, szerénytelennek tűnik részemről, de mentségemre szolgáljon, hogy motivációm nem egy tovább már nem vitatható konklúzió felmutatása, hanem lehetőségeimhez mérten a Tanítás lényegének bemutatása eddigi ismereteim alapján. Természetesen nem lesz sem tökéletes, sem végső, könnyen lehet, hogy még helyes sem. Mindenki, aki olvassa, maga döntse el, mit használ belőle. Az igazi buddhizmus amúgy is magányos út.

Egyre inkább hiszem, hogy minden vallás végső értelme a Módszer megismerése és gyakorlása. Persze a mítoszok, mesék, csodák befogadhatóbbá teszik a néha szikár gyakorlatot, és eladhatóbbá tesznek egy vallást. Sajnos a szent tanítások vallási mázzal való összekenését egyik világhódító eszme sem úszta meg, pedig az egyszerű, nemes gyakorlástól nem kell tartani, mert ha nem félünk belevágni, megtapasztaljuk, hogy ez a legcsodálatosabb, ami egy emberi lénnyel történhet. A vallások megvastagodott és megkérgesedett felszíne gyakran nem engedi a lényeg közelébe a követőket, akik így összekeverik a díszítést a tartalommal.

A Módszer felvázolása, amit „Lépéseknek” elnevezve és sorszámozva, egyfajta minisorozatként teszek majd közzé, remélem közelebb visz a Tanítás velejéhez, és lehetőséget teremt, hogy életünk hátralévő részében még mélyebbre hatolhassunk benne. A sorozat részei között tovább folytatom az eddigi módon a bejegyzések közzétételét. Addig is szeretném, ha elolvasnátok a buddhizmus egyik legfontosabb szútráját. Rövid, de végtelen mély. A zen kolostorokban naponta többször recitálják évszázadok óta napjainkban is, és remélem, hogy még évszázadokig fennmarad ez a hagyomány. A szöveg felfoghatatlanul tökéletes, szépsége páratlan, és ha ezt megérted, kedves Olvasóm, egyszer, valaha, akkor a szíved végleg és teljesen kitárul, akkor ellobbansz, és eléred a meghaladhatatlan célt. De addig is legyen társad, kóanod és mantrád, és ha azt hiszed, hogy érted, akkor bátran olvasd el még jópárszor. „Gyakoroljatok, minden erőtökkel a dharmára figyeljetek, hogy később meg ne bánjátok!”

A szútrát egyik kedves Tanárom, Dobosy Antal fordította.

Szív szútra
A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra
(Mahá pradzsnyá páramitá hridaja szútra)

Avalókitésvara bódhiszattva a mély meghaladó bölcsességben időzvén látja, az öt alkotórész mindegyike üres, és ezzel minden szenvedést meghalad.
Sáriputra! A forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától. A forma valóban üresség, az üresség valóban forma. Így ilyen az érzés, az érzékelés, az akarat és a tudatosság is.
Sáriputra! Minden jelenségnek üresség a természete. Nem keletkeznek, és nem szűnnek meg, nem tiszták, és nem szennyezettek, nem növekszenek, és nem csökkennek.
Ezért az ürességben nincs forma, érzés, érzékelés, akarat és tudatosság. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és értelem, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat, nincs birodalma az érzékszerveknek és a tudatosságnak. Nincs nem tudás, és nincs annak megszűnése, nincs öregség és halál, és nincs ezek megszűnése sem. Nincs szenvedés, nincs annak oka, nincs annak megszűnése, és nincs útja a megszüntetésnek. Nincs megvalósítás, és nincs megérkezés, mivel nincs, amit el kellene érni.
A bódhiszattvának a meghaladó bölcsesség által akadálytól mentes a tudata. Mivel nincs akadály, nincs félelem sem, így meghaladva minden illúziót a megszabadulást eléri.
A három világ összes buddhái a meghaladó bölcsesség által valósítják meg a tökéletes és felülmúlhatatlan felébredettséget.
Ezért ismerd fel a meghaladó bölcsességet, a nagy szent eszmét, a nagy tudás eszméjét, a felülmúlhatatlan eszmét, a hasonlíthatatlan eszmét, azt, ami véget vet minden szenvedésnek, a bölcsességet, ami valóságos és nem hamis.
Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
„Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!”