Már sokszor láttam a megvilágosodást. Bármerre nézek, minden élő és élettelen ragyog, fénylenek a létezők és a tárgyak, áttetsző gyönyörűségük csodálatos. A megvilágosodás ünnepén ülök, és együtt örülök a jelenségekkel. Látom őket, látlak titeket. Nem vagyunk egyedül.

A bogár szalad zsákmánya után, és ízelt lábaival széttépi a hernyót. A csecsemő anyja mellén alszik el. A sorozatgyilkos kéjjel öli újabb áldozatát. A kenyér sül, a madár bekapja a szúnyogot. Mind, élő és szenvedő, boldog és halandó öl és öletik. A fa nő, a virág nyílik, a bárány tőből tépi ki a füvet, őrlőfogak között szakadnak szét a testek. A mag kőre hullva kiszárad, de a másik sarjat hajt, és mind tudja a dolgát. Minden úgy történik, ahogyan történnie kell. Semmi, sem egy atom, sem egy gondolat, sem az ember, bármely, ki létre született, még sosem tett mást, csak amit megtehetett, amit meg kellett tennie. A világ tökéletes, felfoghatatlanul ép, és nem akar mást, csak lenni.

Egy ünnepen ülök, egy csodában keringek, és a puszta létezéstől boldog vagyok. Minden értelmetlen. Végre a születés élet, a halál sötétség. Végre annyit ér minden, mint amennyi az értéke, végre a helyükre kerültek a dolgok.

A megvilágosodottság ünnepén ülök. Vendég és házigazda minden, ami volt vagy van. Érzés, értelem és tervek nélkül áll a Van, emelkedik lentről a világba lépő, hull ki a távozó, végre mi vagyunk, magunk, barátaim.

Bár elmondhatnám nektek! Bár látnátok ezt a tökéletes harmóniát, az örök csodát, ahol a rend és a rendetlenség nászra lép, ahol minden elrendeződik. Ünnepen vagyok, végtelen lakodalomban, teljes harmóniában. Nem hiányzik semmi, mind itt vagyunk, az előzők, a most létezők, a következők, a teljes és a csonka, a héj és a tartalom, a név és a forma, és mind, mi egybe foglalta mindezt. Ami él, az él, ami meghalt, az meghalt. Drágáim, nem lehet meghaladni semmit, mert már a meghaladott is szent. Szent minden, mert minden már most, minden, ami nálatok van, ami bennetek van, amit tudtok, és amit nem tudtok, minden már most megvilágosodott. Kedveseim, túlcsordul a szív, hát azt mondom nektek, hogy a helyeteken vagytok, az egész, úgy, ahogyan körülvesz, a helyén van.

Minden úgy történik, ahogyan történnie kell. A bomba széttépi a testet, a gyilkos öl, a szerető simogat, az élő tevékeny, az Isten megvált, a Buddha tanít, a gyomor emészt, a levegő éltet, a tűz feléget, és minden úgy tökéletes, ahogyan van.

Minden úgy történik, ahogyan történnie kell, minden úgy történik, ahogyan történni tud.

A tökéletesség ünnepén ülök. Szerelem ébred bennem az élet iránt, és szerelem ébred bennem a halál iránt. Szerelem a mindenség. A gyönyör és a fény ölébe süppedek, és átadom magam az eljövendőnek. Mit számít, ha tudok Istenről, a Buddha bölcsességéről, létről vagy nemlétről, min változtat a tudásom? Mi lehet annál több, mint amit most élek át? Ha tévedés, hát tévedés, ha káprázat, akkor sem kevesebb, mint a valóság.

Az Ünnepen táncolok, barátaim. Körülöttem minden teszi a dolgát úgy, ahogyan tennie kell. Sosem történt máshogyan, mint ahogyan történni kellett, ahogyan történni tudott. Ez a végső igazság. Nincs út, nem tart semmi sehová, hanem minden teszi, amit tenni tud. Üdvözöllek, gyilkos és áldozat, köszöntelek születő és távozó, veletek vagyok kedves társaim.

A Van ünnepére hívlak, ahol isten, buddha, létre jött és elgondolt mind meghívott. Ahol mind ott volt végig, ha tudott róla, ha nem. A világ tökéletes, mindig pontosan úgy tökéletes, amilyen éppen akkor és ott. Ennél többet nem lehet tanítani. A megvilágosodott létezés ünnepén ülünk minden pillanatban, a tökéletes, szent világban. Nem kutatom az életet, sem a halált, nem érdekel, hogy örök a buddha vagy mulandó. A szavak, fogalmak szétomlanak, és végre, annyi élet és szenvedés után megállok. Teljes és végtelen elfogadás, a szív végtelenjében, az értelem legvégső mélyéig, az örök időkig. Ha menny, hát boldogság, ha pokol, hát szenvedés, mindegy, mert minden teszi a dolgát, és minden úgy történik, ahogyan történnie kell, ahogyan történni tud. A végére értem, egy ilyen lénytől ennyi várható: készen állok, hogy történjen, aminek történnie kell, ami történni tud.

Az Ünnepre hívlak titeket, hogy lássátok a tökéletes, szent, egyszerű és mocskos, semmilyen, közönséges, üres, boldog, érdektelen és csodálatos világot!