Mielőtt az Ösvény 3-5. tagjait tárgyalnánk, ami a helyes beszéd, a helyes cselekvés és a helyes megélhetési mód, ejtsünk szót a tagok alapjairól. E három összetevő együtt az erkölcsi fegyelem (szíla) csoportját alkotja. Az erkölcsi fegyelem az Ösvény hármas felosztásában az első helyen áll, nem véletlenül. Ez alapozza meg az egész ösvényt, ezért a siker szempontjából döntő jelentőségű. A Buddha gyakran ösztönözte tanítványait, hogy tartsák be a fegyelmi szabályokat, „veszélyt látva a legkisebb hibában is”. Egy szerzetes kérdésére ezt válaszolta: „Először alapozd meg magadban az üdvös állapotok kiindulópontját, vagyis a megtisztított erkölcsi fegyelmet és a helyes szemléletet. Azután, ha az erkölcsi fegyelmed már tiszta és a szemléleted hiteles, gyakoroljad az éberség négy megalapozását.”

A három összetevő alapelveinek gyakorlása visszaszorítja az erkölcstelen cselekedeteket és elősegíti a helyes viselkedést, végső céljuk mégsem annyira etikai, mint inkább spirituális jellegű. Nem a cselekedetek megnemesítése a fő céljuk, hanem inkább a tudat megtisztításának eszközei. Az etikai hatásuk javítja a földi jóllétet, békét és biztonságot hoz, ami rendkívül fontos, ám a spirituális hatásuk megszabadítja a lényeket a dukkhától, a szenvedéstől, a szellemi zűrzavartól. A helyes szemlélet és a helyes szándék segítségével e három erkölcsi útmutatás önmagán túlmutatva vezeti el a lényeket az ösvény szellemi csúcspontjához, a helyes elmélyedéshez és a helyes bölcsességhez.

Az elvek betartása megtisztítja a tudatot, és ebből következően a magatartást is. A szíla a gyakorlás formai oldala, ami a helyes cselekvésen keresztül visszahat a tudatra. Már tárgyaltuk: a tudat fejlesztése, a tudatszerkezet megváltoztatása gigászi feladat, ezért legkönnyebben a gondolatok és a cselekedetek jobbá tételével, a rájuk való éber figyelem során a rossz kigyomlálásával és a jó elültetésével tudunk hatni rá. A szíla elsőre felszínesnek tűnhet, akár iskolásnak, dogmatikusnak, mert közvetlenül a testi és szóbeli cselekedetekkel foglalkozik, de számos szútra és az Abhidhamma (az írások magyarázata, kategorizálása) több helyen kifejti, hogy lényege szerint a külső és belső cselekvésen keresztül a tudatra hat. Az ősi théraváda irányzatot gyakran éri az a vád, hogy követői csak a saját megvilágosodásukkal törődtek, de látszik, hogy tudatuk és a világ között élő kapcsolatot feltételeztek és ápoltak, és vallották azok egymásra hatását. Látták, hogy a társadalmilag káros hatások kiszűrése az egyéni működésből közvetlenül nemesíti meg a tudatot, és viszont. A személyes, a társadalmi és a spirituális megtisztulás, a szenvek megfékezése, leigázása (a jóga szó is „igázást” jelent) és energiájuk jóra való fordítása személyes, társadalmi és spirituális hasznot is hoz.

A mi erkölcsösség fogalmunk, ami a keresztény hagyományokból és a földrészünk társadalmi-politikai fejlődéséből következik, javarészt a kényszerhez, a kötelességhez és a büntetéshez kötődik. A buddhista felfogás ettől idegenkedik. A buddhista erkölcs nem az engedelmességen, hanem az együttműködésen és a harmónián nyugszik. Az erkölcs itt nem parancsolat, mert a rettegésből fakadó „helyes” viselkedés nem vezethetne el a tudat ébredéséhez, hanem az összhangot ajánlja fel minden lénynek. Be nem tartása esetén nem következik be külső büntetés, hanem a lénnyel, és rajta keresztül a világgal megtörténik a karmikus következmény.

A folyamat lassú. A szíla művelése nem váltja meg, de jobb hellyé teszi a világot, apránként, lépésenként. Munkája igazán a tudaton belül zajlik. Közelebb visz a megvilágosodáshoz, de addig is segít a derűs nyugalom elérésében és fenntartásában, ami nélkül a zajos világban képtelenek lennénk az ösvényen haladni. Összhangot teremt a tudatot cibáló, őrlő erők között, és segít belenyugodni, belehelyezkedni a valóságba. Nem hajszol lehetetlen célok felé, a világ megváltoztatásának képzetébe, de nem is enged ellustulni és beletörődni az erkölcstelenbe, mint megváltoztathatatlanba. Segít középre kerülni, karmikus szinten nyugalmat teremt, dharmikus szinten pedig elősegíti a felébredést. „Tartózkodjunk a rossztól, műveljük a jót és tisztítsuk meg a tudatunkat – ez a buddhák tanítása.” A szíla tagadó értelemben (a káros kerülése) tartózkodik a rossztól, igenlő értelemben (a jó művelése) elköteleződik az üdvös iránt. A káros kerülése a „váritta”, azaz „elkerülés”, az üdvös művelése a „csáritta”, azaz „teljesítés”.

A következő bejegyzésekben vizsgáljuk a helyes beszéd, a helyes cselekvés és a helyes megélhetési mód hármasát.