Felfújódik, kihuny
megduzzad újra, úgy marad
magasra tör, elun
helyére megtér, nem halad.
Csak az történik, minek amúgy is lenni kell.
Körben forog, itt van, majd felbukkan amott
sosem volt, nem is lesz, mégsem tagadhatod.
Ismer, és láttad őt te is – lélek volt vagy tudat?
állt már bölcsőd felett, és látta már halálodat.

105. Az illúzió világa végtelen. Szó szerint meghaladhatatlan. Nem képződött, ezért fel nem számolható, mert ha minden benne foglalt jelenséget elpusztítunk, akkor is fennmarad, hiszen soha nem tartozott hozzá mérték, élet, feltétel vagy ismérv. Végülis az illúzió semmi, ezért viszonylatokkal töltve és viszonylatok nélkül is semmi. Sérthetetlen, de nem is vele van dolgunk. Azért végtelen, mert bármi bármekkorára nő benne, ő azzal együtt változtatja méretét, azaz viszonylatainak mértékeit. Ha rettenetesen bölcs lesz egy jelensége, akár az ember, és már nem elégíti ki sem az ösztön, sem az értelem, akkor az illúzió mást nyújt neki: szabadságot, tudást, végtelen bölcsességet, és a bölcs megnyugodva foglalja el új helyét a látszaton belül. Aztán felismeri tévedését, tovább növekszik, majd elfogadja újra a felkínált helyet, és így a végtelenségig. Ám egyszer annyira bölcs lesz, hogy megvilágosodik, buddhává válik, sőt, ő lesz a Buddha. Az illúzió ezt is átfogja, bekeríti és túlnövi, hogy még a buddha is otthonra találjon benne, és nemtudástól mentes szelleme se lássa meg a látszat újabb csalását. Pontosabban az öncsalást, a közös csalásunkat. Egy tanulság vonható le ebből: semmi sem kiút, nincs kiút, amíg kiutat keresünk!

106. Az illúzió világában hiányoznak a szilárd alapok, amikre eszmét, gondolatot, öntudatot lehetne építeni. E bizonytalanság ellen folyamatosan harcolnak a ködvilág szereplői, akik állandóságot, biztonságot szeretnének. Társadalmaikban, közösségeikben, saját tudatukban keresik a valódit, szilárdat, múlhatatlant. Időnként úgy tűnik, megtalálják ezt a stabilitást, legalább ideiglenesen, egy helyet, ahonnét eloszlik a köd, amit elnevezhetnek közmegegyezésnek, erkölcsnek, hitnek, társadalmi szerepnek, léleknek, istennek, amit, ha megnevezni és tökéletesen körülírni képtelenek is, de elképzelni, sejteni, megvallani képesek. Ám ez a szilárdnak tűnő alap is csak az illúzió-természetű világ saját törvényei szerint szilárd, tehát viszonyított, mérték-nélküli. Nem mondhatjuk, hogy hazugság lenne, vagy ne lenne valóban alap, amire építeni lehet, még a maga módján tökéletes és örök is, de csak a maga módján. Az illúzió ugyanis mindent, még az örök, tökéletes, múlhatatlan, befejezett, mindennek alapját adó szilárdságot is képes elénk tárni, ha azt keressük. Ettől még továbbra is csak illúzió.

107. Az illúzió nem csak a részleteket uralja, ezért a részletek megismerésével és a tőlük való függés meghaladásával nem lehetséges megszabadulni tőle. Uralja a részleteket, a közöttük lévő kapcsolatokat, a kapcsolatok és viszonyok felett átívelő metakapcsolatokat, és az előbbiek alkotta valóságon túl található metavalóságot is. Uralja az innenit és a túlit, az észlelhetőt, a nem észlelhetőt és a sem-észlelhetőt, sem-nem-észlelhetőt is. Az alapok és a kapcsolatok felszámolása után csak egy alaptalan és viszonyítások nélküli, élhetetlen és halott illúzióvilágba zuhanunk, ha felkészületlenül szállunk szembe vele. Ha áttörni készülnénk a valóság ajtaját, mert az erőben és az értelemben hiszünk, akkor kinyitja előttünk, és egyik ködvilágból a másik látszatbirodalomba lépünk át.

108. Vigyázz, mert ha minden feltételt teljesítettél, hogy a látszatvilágból a valóságba lépj át, akkor csak feltételeket teljesítettél, a feltételek pedig mind a közös illúzióink szabályai alapján készültek, mind az ő törvényét követik.

109. Az illúzió késztetései mindig a nagyobb és az erősebb felé irányulnak, a nyertest éltetik, a gyengét eltapossák, nincs „isteni” igazságuk. Hataloméhes, gonosz vagy pragmatikus lenne? Dehogy, egyszerűen itt és most ezek a szabályai, a szabályoknak pedig, találd meg és alkalmazd őket az élet bármely területén, nincs valódi és értelmes logikája, még ha úgy is tüntetik fel magukat. A szabály csak szabály, a törvény csak törvény, a bölcsesség fényében vizsgálva üresek azok is. Ahol a szabály és a törvény megjelenik, tudhatod, hogy azon a helyen valamely élőkben összecsomósodott a félelem.

110. A látszatvilágban áru és eszköz a vagyon, a hatalom, az erő, ezért szelíd lelkek szembe állítják vele a szerénységet, megértést, elfogadást. De jaj, a látszatvilágban áru és eszköz a szerénység, a megértés és az elfogadás is. Áru és eszköz a család, a vallás, a szeretet, és ezek is mind az elnyomás és az illúzió továbbörökítésének eszközei. Az okos, mikor erre rájön, azt hiszi, hogy az illúzió fent akarja tartani létezését, ezért csal meg minket még a szent dolgainkban is, de a bölcs tudja, hogy nem akar itt csalni senki, és nincs semmi szent vagy ördögi a folyamatok mögött: az illúzió egyszerűen csak ilyen, ennyi az egész. Mindegy, melyik eszköze nyerte el tetszésed, mindegy, melyik kellemes neked, egyik eszközével nem haladhatod meg a másikat!

111. A szenvek nélkül az illúzióvilág üres lenne és mozdulatlan, talán élet sem lenne benne. De egyes pontjaiban összesűrűsödik valami, ami az élők számára vágyott, és a massza arrafelé indul. Máshol összesűrűsödik valami, ami az élők számára taszító, onnan a massza távolodik. A közeledések és távolodások eltérő sebességűek, a massza közepe és szélei máshogyan mozognak, részek szakadnak le róla, és közben a vágyott és taszító pontok is változtatják helyüket, ezért a látszatvilág közelről nézve érdekes, változatos, fejlődőképes, élettel teli. Távolról nézve ismétlődő, érdektelen, unalmas, mozgása annyira tűnik élőnek és fejlődésnek, mint a forrásban lévő főzővíz.

112. Az okos a folytonos ide-oda mozgást, a sehová sem tartó forrást és kavargást nyugalommal akarja leállítani. A nirvánát mozdulatlan, csendes, lenyugodott állandóságnak látja, és oda vágyik. A bölcs tudja, hogy a forrongó, üres és semmi látszatvilág megállítva és mozdulatlanul egy csendes és nyugodt látszatvilág lesz, de nem nirvána. Ha a látszatvilág illuzórikus kapcsolódásait elvágod, akkor kapcsolatmentes illúzióvilágot kapsz. Ha kicseréled látszatait valóságra, akkor valósággal telt illúzióvilágot kapsz. Nehéz, tudom, összezavarodtunk: az illúziót nem lehet meghaladni, sem a saját eszközeivel, sem a mieinkkel!