A nemesség a szívből ered. Onnan ered az Ösvény, a tudás, a megvilágosodás. Ez a kijelentés egy kicsit sem érzelmes: nem a szeretetről szól. A szeretet alá van rendelve a tudásnak, de aki megszerezte a tudást, a világ világossága lesz, fény a sötétben tévelygőnek, meleg a fázónak, étel az éhezőnek. Minden élőnek példa és remény. Ezért ne szeretni akarj, hanem tudni!

Sokszor használtam már korábban a „nemes” jelzőt (páli: sammā) cselekvés, hozzáállás, tudati tevékenység jelölésére. A jelző a Buddha egyik legalapvetőbb, minden buddhista irányzat által elfogadott Tanításában, a Nemes Nyolcrétű Ösvény leírásában kiemelt szerepet kap. Az Ösvény minden tagja egy tevékenység, melyek a valóságban, az emberek által művelve a szélesen értelmezett erkölcsi és spirituális skála bármely értékét felvehetik, az alantastól a magasztosig, de mint az Ösvény részei, mint ösvénytagok, csak nemes módon végezve felelnek meg a Tanításnak. A Nemes Nyolcrétű Ösvény a Tan alapjának, a Négy Nemes Igazságnak a negyedik tagja. Ez az igazság, mint már korábban tárgyaltuk, a dukkha („szenvedés”) megszüntetésének módját mutatja fel nyolc, egymással összefüggő cselekvés tökéletessé érlelésével. A nyolc tag megvalósítása külön művelet, de egymással összefonódva eltéphetetlen köteléket alkotnak. A cselekvés ebben az esetben nem csak hagyományosan értendő. A cselekvés először is tudati, a gyakorló hozzáállásában jelentkezik. Az úton járó tudata átformálódik, átlényegül úgy, hogy közben nemhogy eltávolodik a világtól és a valóságtól, hanem éppen abba integrálódik, azt végre látni bírja a maga valóságában. Ebből a tudatszerkezet-változásból következik aztán a nemes cselekedet. A gyakorló, tudati felébredése után, abból következően már helyesen gondolkodik, működik és él.

Ismerjük meg, egyelőre vázlatosan, a nyolc tagot:

1. helyes szemlélet
2. helyes szándék
3. helyes beszéd
4. helyes cselekedet
5. helyes megélhetés
6. helyes erőfeszítés
7. helyes éberség
8. helyes elmélyedés

A nemes nem azt jelenti, hogy a mástól, a nemtelentől elkülönülten tökéletes, attól magasabban, valamiféle kegyelem által elnyert vagy maga számára megküzdött kiválasztottságban időzik. Nemes az a cselekedet, ami egy nemes cél elérése érdekében minden feltételnek hiánytalanul megfelel, ezért a cselekedetet az a cél minősíti, melynek érdekében végzik. Nem valamiféle különleges, a világtól elválasztott és elidegenedett minőség, mely tisztaságának megóvása érdekében kerüli az érintkezést az alacsonyabb rendűvel, hanem a világ része, annak ismérveiből, minőségéből származik, azt használja egy nemes cél elérése érdekében. A „nemes” a Nyolcrétű Nemes Ösvény tagjainak egy olyan tulajdonsága, ami a célhoz vezet. Minden más minősége ugyanezen tagoknak vezetne valamilyen célhoz, de a Tan az ösvénytagoknak azokat a minőségeit választotta ki, amelyek a megszabaduláshoz, az ellobbanáshoz juttatják el a gyakorlókat. Hétköznapi tulajdonságok és cselekedetek egy kitüntetett aspektusát, állapotát illette a Buddha a sammā jelzővel, így válhattak azok a szent Ösvény tagjává.

Mint a buddhista kifejezések általában, a sammā sem csak egyszerűen nemest jelent. Egy szóval lehetetlen megnevezni, csak több szóval tudjuk körülírni. A „nemesség” olyan további jelentései segítenek a fogalom árnyalásában, mint az „együttesség”, „egybekapcsolódottság”. Ez azt sugallja, hogy ami nemes, az egyben össze is fogja egy ösvénytag szétáradó erőit. Jelentései még a „teljes egész”, „hiánytalan”, mert ami nemes, a cél eléréséhez szükséges, az nem lehet töredezett, hiányos, nem lehet félig kész. Ahogyan félkész ember nem nevelhet egész embert, úgy egy félig használható ösvénytag nem vezethet el a végső eredményre. Jelentése még az „egy pontra irányuló”. A nemes ösvénytag összeszedett, minden feltételt és potenciált tartalmaz. A nemes több, mint csak egy kinevezett állapot, mert egy gyűjtőpontba sűrűsödik bele adott tulajdonság teljes lényege, és a gyakorlónak a figyelméből kizökkenthetetlenül, erre a pontra fókuszálva kell haladnia. És végül a sammā egyszerűen annyit is jelent, hogy „helyes”, „megfelelő”, tehát a cél elérése érdekében a követendő. Gyakorta, mint a mi felsorolásunkban is, így fordítják. Így fogjuk mi is érteni a következőkben, akkor is, amikor a Nemes Nyolcrétű Ösvényt tárgyaljuk, és akkor is, amikor rámutatunk egy kitüntetett jelenségre, cselekedetre vagy állapotra.

Az ösvényen járás maga a folyamatosan fenntartott gyakorlás. Így érti egy nemes lény. Gyakorlás állandóan, időtől és tértől nem függve, semmihez nem ragaszkodva, semmi mással nem törődve, magát a célt is elfeledve. Az ösvényen járva többé nem vagy külön, nem vagy egyedül, látsz, és végre valóban a világ része vagy. Tudatod átalakul ösvénytudattá, és ösvénytudattal szemlélve a világot, az átalakul nirvánává. Folyamatosan az ösvényen járva már nem törekszel célba érni, mert abban vagy időtlenül. Befogadott a menny.

A nemes hozzáállással végzett gyakorlás megszünteti a hat kapun beérkező érzetek iránti sóvárgást (tanhā). Ezek után is megmaradhat a vágy a finom tudati tapasztalatok iránt, ezért az igazán nemes nézet és elmélyedés ezek iránt is közömbös, egykedvű, felülemelkedett. A felülemelkedettség természetét, és a buddhista gyakorló által elsajátítani igyekezett tulajdonságokat eztán fogjuk tárgyalni.