244. A buddhizmus előzményei 3. – a darsanák: Jóga 2.

A szellemi elmélyedés

A tudat megfegyelmezése nyomán jön létre a szellemi elmélyedés, a szamádhi. Ahogyan a buddhizmusban, úgy itt is ez egy éber, összpontosított állapot, és nem önkívület vagy transz, sőt, azok ellentéte. Két szintjét különböztetik meg:

  1. Szampradnyáta-szamádhi

A felszín mögötti valóságot megismerő elmélyedés. Meg lehet ragadni a meditációs tárgyat, azt meg lehet tartani, ezen kívül elragadtatott örömérzet érhető el, és a létérzet megtisztult formája tapasztalható. A figyelem tárgya a prakriti bármely megnyilvánulása lehet, de nem szabad olyan témát választani, amire vágyaink irányulnak. Itt a purusa még valami önmagán kívülit szemlél, nem saját magát. Négy típusa van:

  • Szavitarka szamádhi: A vitarka „feltevés”, „találgatás”, „elképzelés”, a szavitarka „elképzeléssel, fogalommal rendelkező”. Ezen a szinten a dolgok már másmilyennek mutatkoznak, mint a hétköznapokban, a mögöttes lényeg részben feltárul, a dolgok még valóságosak, és a szubjektum-objektum még elkülönül.
  • Nirvitarka szamádhi: Vitarka nélküli elmélyedés. A tudat itt elveszíti szubjektivitását, az én érzete megszűnik, csak a tárgy megismerése marad. A tárgy kiüresedik, és megmutatja lényegét. Az éberség magas fokú, a tudat kitisztult.
  • Szavicsára és Nirvicsára szamádhik: Az előzőek analógiái, de a meditációs tárgy finom és szubtilis. Szubtilis tárgy lehet a 24 tattva, de a purusa nem, mert az nem szubtilis, és nem nem-szubtilis. Ebben a meditációban nem lehet alkalmazni semmit, amit az öt érzék és a manasz érzékelni tud, mert azok mind a durva tárgyak közé tartoznak, még a gondolatok is, mert azok is érzékelhetőek a manasszal, így csak az első két meditációnak lehetnek a tárgyai.
  1. Aszampradnyáta-szamádhi

A megismerésen túli elmélyedés, mikor a szampradnyáta-szamádhi során alkalmazott meditációs tárgyat elhagyjuk, és a megismerési folyamatot megszüntetjük. Itt már minden tudati aktivitás (vritti) abbamarad. Akarattal nem lehet előidézni, csak az akarat teljes megszüntetésével, ami hosszú gyakorlás eredménye. Az aszampradnyáta-szamádhi rövid időre mindenkinél rendszeresen előfordul az alábbi tudatállapotok közötti, pillanatnyi állapotváltozások során, az átmenetekben:

  • ébrenléti állapot
  • álommal kísért alvás
  • álom nélküli mélyalvás
  • fizikai test halálát követően.

Ez a szamádhi-állapot csak a következő aszampradnyáta-tényezőkkel közelíthető meg:

  • hit, bizalom, odaadás
  • összpontosítás, koncentráció
  • meditáció
  • elmélyedés
  • bölcsesség
  • az Ádi-purusa felé fordulás, odaadás, felérögzülés, neki szentelődés; ebben segít a szent AUM (óm) szótag ismételgetése

Gyakorolni csak a szampradnyáta-szamádhit lehet, és meg kell várni, amíg, mint a gyümölcs, beérik az aszampradnyáta-szamádhi. Ekkor a meditációs tárgy felszívódik a prakritibe. Ilyenkor nincs többé megismerés, nincs tárgy, a purusa magában marad.

Bármelyik meditációt csak tiszta tudatállapotban szabad gyakorolni, amikor a tudati akadályoktól, zavaroktól és tisztátalanságoktól mentes a tudat. Ezek az akadályok a következők: testi vagy lelki betegség, butaság, korlátoltság, kétség, tétovaság, határozatlanság, hanyagság, szórakozottság, tunyaság, enerváltság, élvezetvágy, hamis tudás, téves fogalmak, bizonytalanság, szkepticizmus, állhatatlanság. Ha ezekkel a tudatunkban gyakorlunk, akkor szenvedés, lehangoltság, nyugtalanság, testi és lelki problémák lesznek a következmények.

A zavaró tényezők kiküszöbölésére a Buddha által is javasolt brahmavihárát, a Négy Mérhetetlent javasolja (szeretet, együttérzés, együttörülés, felülemelkedettség). Ezeket többször részletesen tárgyaltuk, ezért ettől most eltekintünk.

A tudat megtisztításának további módszerei a következők:

  • légzésszabályozás
  • egy tárgyra történő figyelem-összpontosítás
  • tárgy helyett a purusa önmagára figyelése
  • alvás és álom állapotának tudatosítása
  • bármely egyéb tudattartalom figyelése