A második részhez értünk. Összesen 12 lesz. Ez a törekvésről szól, ami látszólag a valahová elérés feltétele. Csakhogy a törekvés akarat, erő, válogatás, ítélkezés, küzdés, értékelés, győzelem és vereség, nyereség és veszteség. Ezek nélkül nehéz elképzelni. El lehet kerülni, hogy az „én” törekedjen? El lehet kerülni, hogy az igazi ösztönzés az égi célok elérésének vágya helyett a nagyon is hétköznapi hiúság, bírvágy, harag legyen?

A törekvés a Nyolcrétű Nemes Ösvénynek, a buddhák tökéletes útjának egyik tagja. A Buddha a következőket ajánlja nemes törekvésként:

1. Megsemmisíteni a rosszat, ami már korábban felmerült tudatunkban.
2. A még meg nem született rossz létrejöttét megakadályozni.
3. A még meg nem született jó létrejöttét elősegíteni.
4. A már létrejött, meglévő jót megtartani, ápolni.

Ezek eléréséhez a megvilágosodás hét tényezőjének megvalósítását ajánlja (korábban már volt róla szó):

1. éberség, tudatosság
2. a valóság tanulmányozása
3. erő, állhatatosság
4. elragadtatás, öröm
5. nyugalom, kiegyensúlyozottság
6. összpontosítás
7. felülemelkedett egykedvűség

Most pedig következzék ennek a témának az összefoglalója.

15. Mindenki valamilyen szeretne lenni, és másmilyen pedig nem szeretne lenni. Folyamatos a törekvés a jónak ítélt megszerzésére, és a rossznak ítélt elhagyására. Ebben a világ működése támogatja az egyént. Ebből születnek az eszményképek, a gyűlölet tárgyai, az elképzelések, a nézetek, a kis és nagy háborúk, és majd aztán ezekből az egyéniségek, illetve amit annak látunk, az „én”, és mindennek következményeként a torz, magunkra hajlított világ. Tragédiánk, hogy az istenített „ént” sem ismerjük, még ez az összeeszkábált, torzszülött bábfigura sem a miénk. A torz világlátás szorongást és frusztrációt, a nem értés zavarát okozza, az pedig elfojtásokat, és további, egyre erősebb vágyakat és haragot, még mélyebb ellentéteket. A szeretet a megoldás? Nem, mert az is tévedés alapú, torz, és hasonló indulatokat generál. A lény szégyen és önelégültség között vergődik, és a személyiség meghaladhatatlanná válik, a törekvés pedig önmaga gátjává. A minőséggel-rendelkezővé válás vágya valamilyenné és nem-valamilyenné tesz egyszerre, azaz szerencsétlenné, tudatlanná, rabbá.
16. Ha hiszel, tapasztalni fogod a hited. Ha angyalokra vársz, meg fognak jelenni, ha eléggé figyelsz. Ha a pokoltól félsz, utolér, ha eléggé menekülsz előle. Ha a Buddha megszabadítására vágysz, megkaphatod. A hited teremthet. De ha a vágyat, a félelmet és a hitet el tudod engedni, ha már nem akarsz megvilágosodni sem, eljuthatsz a Teher Nélküliek közé. Ha meg akarod érteni a Tanítást, a mulandóságot, a szenvedést, az éntelenséget, és jól gyakorolsz, akkor megszabadulhatsz. Mindegyik döntés legitim, nincs értékkülönbség, de a döntésednek következményei lesznek. Ezt meg kell értened. Az elme előállítja neked a megváltót, az égi lényeket, az ördögöket is, de azok is csak a tudat ködlényei. Ha szabadulni akarsz, meg kell tanulnod nyugodtan és bölcsen, vágyak nélkül figyelni.
17. Ha buddha akarsz lenni, törekedni fogsz. Dolgozol, fejleszted magad, egy cél felé igyekszel. Ha sikerül, elégedett leszel, ha nem, dühös és csalódott. Magadat máshoz méred, hogy lásd haladásod. Elhagyod, ami nem buddha-szerű, és gyakorlod, ami buddhás. Ha elég ügyes vagy, a tudatod teremt neked egy buddhát, körbevesz buddhasággal. Lesz a saját tudatodnak buddhája. Ne tedd! Ha úgy gondolsz magadra, hogy valamilyen vagy, és másmilyenné kell lenned, csapdába kerültél. Bármit teszel, így sosem fogod érteni a Tanítást. Lásd a dolgokat itt és most, közvetlenül, ahogyan vannak – ez a dolgod. Semmit nem akarsz, és semmit nem utasítasz el – ez a módszered. Láss rá körülményeidre, és figyeld, bármi bukkan fel a tudatodban – ez a feladatod. Semmit nem teszel, hogy buddha legyél – ez a lehetőséged.
18. Ha azért gyakorolsz, hogy valami benned, a környezetedben vagy a világon másként legyen, nem érsz végig az Ösvényen. Még akár világmegváltó, vagy szent is lehetsz, ebben is segíthet a Tanítás, de a kapun csak az lép be, aki magát és a világot nem hozta magával.
19. A tudatot megismerhetik az értelmesek és az egyszerűek is. A tudat megismeréséhez nem kell képesség, bölcsesség, tapasztalat. Csak rá kell nézni a tudat pillanatnyi állapotára, itt és most. Ha a tudat tele van, látjuk: a tudat tele van. Ha a tudat üres, látjuk: a tudat üres. Mindegy, nincs különbség, csak mulandó állapot az itt és mostban. Amint egy pillanatra felhagyunk a tudatban tapasztalt fogalmak sokasításával, a világ megáll, és a pillanat nem szül új pillanatot. Múlt nincs, jövő nincs; az itt és most van csak, örökké az van, nincs más valóság.
20. A jó és rossz lényegének átlátása, a minősítés meghaladása nem relativizálást jelent. A bűn és erény különbségének elhazudása nem bölccsé, hanem erkölcstelenné tesz. A bölcs az égben él, de a földön tevékenykedik.
21. Dönthetünk úgy, hogy többé nem teszünk rosszat. De aztán ölünk, lopunk, hazudunk, a figyelmünk szétszóródik, gonoszkodunk, ártunk. Mert ez együtt jár az emberi élettel, és csak csökkenteni tudjuk ártó hatásunkat, megszüntetni nem. Hagyjunk fel a jóra való törekvéssel? Dehogy. Törekedjünk, mert az igyekezet a fontos, a gyakorlás. Embernek lenni csodálatos lehetőség, olyan hatalmas kincs, hogy az egyetlen normális hozzáállás, ha minden pillanatban örülünk neki. És ebben az örömben csak a többi emberrel tudunk osztozni, senki mással, a nagy, üres űrben.
22. Vágyban, ellenszenvben már oly sokszor csalódott mindenki. Az éber tudatosságban még soha senki. Az éber tudatosság mindig pont akkor jó és pont ott, amikor és ahol alkalmazod. Mindegy neki, hogy tárgya jó vagy rossz, nem zavarják vélemények. Hány, de hány percet, napot, évet vesztegettem már el nélküle!
23. A törekvő, tudással átitatott gyakorló még lehet rossz ember. Elvárhatja, hogy mindenki pusztuljon el, aki törekvésében megzavarja. A szent nem az, aki ezen változtat, és már nem zavarják a kellemetlenségek, hanem az, aki észre sem veszi a zavaró tényezőket.
24. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy a dolgok legyenek jók, és rendben haladjanak – addig vannak dolgok. Amikor már nem ragaszkodsz ahhoz, hogy a dolgok legyenek jók, és rendben haladjanak – még mindig vannak dolgok. Mikor törekvésed már nem a dolgok megváltoztatásáról vagy békén hagyásáról szól – az Ösvényen haladsz.
25. Nem vagy képes a tökéletes, összpontosított figyelemre? Nem baj, kezd kicsiben. Szemléld a körülötted lévőket annyira, amennyire bírod, addig, ameddig sikerül. Ne csüggedj, ez nem verseny. Nem is hinnéd, mennyire ráérsz. Nem tudod elrontani, mert amíg nem valósítottad meg a tökéletes ellobbanást, úgyis maradsz, úgysem szabadulsz.
26. Nem az akarat fejleszt, hanem a bölcsesség.
27. Az éber tudatosságnak nincsenek előfeltételei. Itt és most jutsz, ameddig jutsz. Ha egy pillanatra tudod fenntartani, hát most ez sikerült. Majd lesz jobb, csak gyakorolj. A meditáció nem kötelesség, a bölcsesség nem elvárás. A kényszer csak önkínzás, nincs értelme. A nirvána felé való törekvés egy biztos akadály. Az ellobbanás nem egy újabb feladat, hanem egy lehetőség.
28. Képzeld el, hogy amikor a sok gyakorlás után néhány pillanatra megszűnik az „én”, akkor csak béke, világosság, nyugalom, tudás és kiegyensúlyozottság lesz. Tökéletes. Érdemes élni.
29. A Tanításba vetett bizalom (szaddhá) hozzásegíthet ahhoz, hogy ne legyél senki, és ne akarj valamivé válni. Csak gyakorolj.