Annyi mindent tanulhatsz máshol. A természet és a bölcselet csodáit körülötted mindenben megtalálod, az igazság szirmai az emberiség tanítóinak kezei nyomán bomlanak ki. Máshol fejlődsz gyermekből emberré. Tudósok, bölcsek, mesterek, művészek, holtak és még elevenek szava és szelleme vár könyvekben, szövegekben, mozgó, álló és élőképekben, de te most mégis a Dharmára figyelsz, mert az a lényegeddel beszél.

Könyvtárnyi irodalma van az emberi észnek. Tudósok zsenije teremtette a körülötted lévő világot, és kiváló mérnökök váltották gyakorlattá a legjobbak elméleteit. Gépek segítenek, hálózatok, vezetékek, fém és kreált anyag tart meg a létben, kényeztet, ápol, de te nem őket kutatod, hanem a Dharmára figyelsz, mert az a lényegeddel szembesít.

A rossz learatja az életek termését, igába tör, indulatokat szít és háborúkat gerjeszt, végzi a dolgát, mikor eltakarítja az épített és megművelt mindenség törmelékeit. Ellentétként lép fel, szembeszegül, harcol, fenntartja a mozgást, mikor kavarodást izzít, és felcsigázza az élők erőit, de te most nem lépsz fel ellene, mert a Dharmára figyelsz, mert az a lényeged oktatja.

Versek, regények, novellák, eposzok garmadája önt el, ezer élet nem elég elolvasni és befogadni a lélek szavakba tört gyönyörűségeit. Rímek, szép fogalmazások, a szív magjához szóló üzenetek kápráztatnak, a színház nevel, a költő nemesít, eszmék igazsága formálja jellemed, de te nem az ő szavaikon csüngsz, hanem a Dharmát olvasod, mert az a lényeged kutatja.

Az élet rezeg és nyüzsög körülötted, a haszon emel és termékenyít, a pénz kenyeret és bőséget ad, az anyag kielégíti szükségleteid. Pörög, forog, meg nem áll az üzlet, ami felépíti házad, ételt és biztonságot teremt neked és szeretteidnek, fényt, meleget és táplálékot kínál a testnek. De te most nem a világ alapjait tartod, hanem a Dharmára figyelsz, mert az a lényegeddel békít meg.

A természet csodája varázslatos, a bölcselet a legszebb eszme, az ész az üres, végtelen világban az egyetlen fény, a tudomány az ember legtisztább értelme, a megváltás lehetősége, a harc és a gyűlölet a tisztulás útja, a rombolás az építkezés kijavításának esélye, a művészet a lélek megnyilvánulása a kozmikus magányban, a munka és a gazdaság az élet legalázatosabb tisztelete, de amikor ki tudod vonni tudatod szálait, csápjait, érzékeid finom fonalait a létből, mikor már őszintén megadtad a tiszteletet minden téged szolgáló jelenségnek, mikor már megtetted a dolgodat, amivel tartozol az eszméletre ébredésednek, akkor a Dharmára figyelj, mert az teszi szentté lényeged.