A múlt már nincs, mert tovatűnt. Semmit nem tudsz kezdeni vele, nem formálhatod, nem változtathatod meg soha többé, ezért a rajta való rágódás, a múlthoz kötődés értelmetlen. Értelmetlen gyakorlati, de még értelmetlenebb spirituális szempontból. A jövő nincs itt, egyszerűen még nem történt meg. Ezzel sem tudsz mit kezdeni, mert nem létezik, ezért a miatta való aggódás vagy az örömteli tervezgetés szintén értelmetlen gyakorlati és spirituális szempontból is. Csak a jelen létezik. De az is ebben a pillanatban múlik el, mire rágondolnál. A jelen nem a múlt és a jövő közé beékelődött rendkívül rövid idő, hanem a múlt- és jövő-mentesség! Nincs teste, nincs időtartama, nincs eleje, közepe, vége. Ha nincs múlt és nincs jövő, akkor megszűnik az érzékelhető jelen, és a tapasztaló kiléphet végre az idő rabságából. Mikor a múlt és a jövő feloldódik, megszűnik, egyben megszűnik a közönséges jelen is, és felfénylik az örök és tökéletes Jelen! Ennél mélyebb bölcsesség aligha van, mégsem érti szinte senki, és még kevesebben vannak, akik képesek a Jelenben teljes tudatukkal jelen lenni és benne teljesen létezni. A Jelenben létező számára megáll az idő, és megéli a halhatatlanságot. Csak az itt és most az egyetlen létező. 

139. A Buddha a szenvedést jött megszüntetni. Nem megváltani, nem igazságokat megvilágítani, nem a végső értelmet felfedni, hanem a kizökkentet a helyére illeszteni, a dolgokat a fejükről a talpukra visszaállítani. Ha fennköltebbre, csodákra, a Létkerék meggyógyítására vártál, még ne kövesd a Tanítást, még nem elég erős benned a dukkha, még túlságosan kötődsz.
140. Amit valóságnak észlelsz, az van. Amihez ragaszkodsz, az valóságnak lenni kényszerül. Ami van, ami kényszerített, az elromlik, elkeseredik, megijed, abból vágy, harag és kétely születik, abból háború támad. Teremts békét azzal, hogy a valóságot megtiszteled igaz természetének megtalálásával és elfogadásával. Lásd, hogy a háború és a béke te vagy, csak te.
141. A bölcs békében él a megnyilvánultban, de már nem él benne tévképzet a dolgok és jelenségek iránt. Nem tagadja az életet, nem tagadja a halált. Nem él benne sem igenlés, sem tagadás. A létre lépőket helyesen látja, és így magától gördül a lába alá az út.
142. Az igazság nem tudás. A bölcsesség nem ismeret. A nirvána nem egy békés hely. A boldogság nem a gondok hiánya. Isten nem vált meg. Ami kötött, az mulandó, szenvedésteli és látszat-énje van. Ami összetett, az szét fog hullani.
143. A dolgokról és jelenségekről való bölcs tapasztalat nem a minőségüket, az egymásra hatásukat, a létezésüket látja, hanem a három ismérvüket: összetettek, tehát elmúlnak; törnek, nem illeszkednek, ezért a hozzájuk kötődés szenvedést okoz; nincsenek határaik, nincs formájuk, nincs végső lényegük, tehát valójában mind éntelen.
144. A megismerhetetlent nem szoríthatod korlátok közé – ezért megismerhetetlen. Az „itt és mostot” nem lehetséges elmagyarázni, mert a magyarázathoz fogalmak kellenek, azoknak pedig feltétele a múlt és a jövő hatalmának elismerése.
145. Mi a legnagyobb bölcsesség? Mikor éhes vagy, egyél. Mikor álmos vagy, aludj.
146. A buddhizmus a paradoxont tanítja, mert a világ paradox. Nem a buddhista igazságot tanítja, hanem a létezőről beszél. Szavakkal nem lehet leírni, érzések nem férnek hozzá, az értelem éle kicsorbul rajta; a keletkezett nem fejti meg a nem-keletkezettet, az összetett nem látja át a Függés Nélkülit.
147. A dolgok úgy vannak, ahogyan vannak. Nem többek, nem kevesebbek, nem jobbak, nem rosszabbak, mint amilyenek. Aki ezt belátja, már eligazodik a létezők között.
148. Az üresség (súnjata) megtalálásának két következménye lehetséges. Az egyik meglátja, és a függésnélküliben énjének széthullását ismeri fel, annak helyén pedig a semmit. Neki az üresség halál, rettenet, megsemmisülés, végső és reménytelen sötétség. A Teher Nélküli bölcs a függésnélküliben énjének széthullását látja, annak helyén pedig a szabadságot, a nyugalmas ellobbanást találja. Neki az üresség béke, felülemelkedettség, állandó jelen. Vigyázz, mert könnyű eltévedni.
149. A meghaladás és elengedés hallatán ne fenséges, hatalmas jelentőségű dolgokra gondolj. Mikor a felülmúlhatatlan megvalósításról hallasz, ne a nagy, végső igazságokra gondolj. A hétköznapi dolgaiddal kezd: az állás, ülés, székelés, evés, alvás, lélegzés a te dolgod. Rakj rendet saját jelenségeid között. A legvégső bölcsesség: mikor éhes vagy, egyél, mikor álmos vagy, aludj.
150. Az itt és most csodájából bomlik ki a meghaladhatatlan bölcsesség. A körülötted lévő kicsiny dharmák éppen ebben a pillanatban mesélik el neked a legnagyobb titkot. Figyelsz?
151. A dolgok lenézése ostobaság, az alárendelődő megalázkodás gyávaság. Nincs fent, nincs lent, csak a tudatod, és benne a dolgok: igyekezz jóban lenni velük.
152. Bármi van, úgy van az. Pillanatnyilag nem lehet másként. Az most olyan. Az van, abból tudsz akkor és ott kiindulni. Az erőlködés tévút és kárhozat. Az egyik dolog nehézkes és földhözragadt, a másik finom és szellemi: van különbség? Kinek tiszte ítélni, korholni vagy dicsérni? Ki mondta, hogy ami a tudatunkban van, afölött hatalmat kaptunk?
153. A vágyakat elhagyva a vágyak iránti vágy még megmarad. Elegendő türelem kell ahhoz, hogy meditáció közben, az „üresség” mozgásoktól mentes unalma mögött meglásd a csodát.
154. A legnagyobb igazság a jelen. Ami jön, fogadd, ami megy, engedd. Amihez nem tapadsz, az nem sodor el. Amihez nem tapadsz, azt nem rántod a mulandóság honába.
155. Akármilyen jól sikerült az előző pillanat összpontosítása, az előző gyakorlás elmélyedése, az előző lélegzet megfigyelése, a következő mindig új. Nem tudod, és ne is akard megismételni. A gyakorlás csak a jelen, az itt és most. A többi út járhatatlan.
156. A nyugalom nem a reakcióra való képtelenség, nem a tehetetlenség, nem a mindent elfogadó beletörődés, nem cinizmus, nem henyeség, nem tompaság, hanem a mindenre figyelő, teljesen nyitott, bölcs, éber tudatosság, amire az evilág, a túlvilág, és az ég alatti is építkezhet.
157. Az üresség nem üres. Az üresség van igazán tele.
158. A nemlétezés és az üresség együtt az ellobbanás, a világosság, a megvilágosodás, az olyanság.
159. Aminek személyisége van, szenved. Aminek nincs személyisége, békés.
160. Aminek személyisége van, nem létezik. Aminek nincs személyisége, létezik.
161. A személyiség elvetése nem azt jelenti, hogy senki leszel, mert a senki is valaki. Ha ki akarsz tűnni, ha fejlődni, létezni, hatni akarsz, valaki leszel. Ha mindezt nem szeretnéd, senki leszel. Árnyék így is, úgy is.
162. Valaki azon a napon születik az életre, mikor az „énjét” leveti, és szelleme az otthontalanságba távozik. Mindegy, hogy ekkor hány évesnek mondják, és mindegy, hogyan ismerik az izgő-mozgó, vágyó-harcoló, építkező, tevékeny és okos, szerető és szenvedő, jót és rosszat elkövető, igyekvő és reménykedő lények a holtak birodalmában.