Képesek vagyunk-e fogalmakat alkotni az illúzióvilágról? Állíthatunk-e bármit, tagadhatunk-e valamit vele kapcsolatban? Merre tart, meghatározhatóak-e a tulajdonságai, és ha nem, miről beszélünk egyáltalán?

18. Az illúzióvilágról lehetetlen megállapításokat tenni. Bár változatossága látszólagos, lényeg-nélküliségében egynemű, üresség-természetű, nem tartalmaz állandó belső szerkezetet, mégis, ahányszor megvizsgálnánk, ahányszor közelebb lépünk hozzá, apró, majd egyre apróbb darabokra törik. Bármely darabot vennénk szemügyre, az kezeinkben ismét csak további részekre szakad, és képtelenné válunk, hogy egy eleméről tényeket állapítsunk meg.

19. Annak, hogy nem tudunk róla igazságokat megállapítani, persze két további oka is van, ami az előzőekből következik: nem tartalmaz sem rögzíthető, sem állandótlan, de legalább önmagukban kikezdhetetlen igazságokat, illetve mi, akik vizsgáljuk, ontológiai értelemben alaptalanok vagyunk, nem vagyunk valóságosak, ezért nem állapíthatunk meg valóságos tényeket. Levegő akar megragadni levegőt.

20. Aki nem valóságos, aki nem tartalmaz igazságot, mert hamistudat alapú énhez kötődik, az nem juthat valóságra, nem találhat az igazság nyomára. Ne csodálkozzunk azon, ha nem lelünk semmi valódit.

21. Bár az üresség nem tartalmaz semmi valóságosat vagy igazat, de végtelen a potencialitása, tehát lehetősége van megteremni az igazit: ez az egyetlen lehetőség.

22. Az illúzióvilág magában foglal mindent. Mikor beszélünk, az ő nyelvén szólunk, mikor a gyerekünkre vagy a szerelmünkre nézünk, az ő érzéseit érezzük, mikor tanulunk, az ő nem-valóságát programozzuk magunkba, ezért amit érzünk, gondolunk vagy tudunk, az mind nemtudás. Ám mivel mi is az illúzióvilág részei, sőt egylényegűsége vagyunk, és különállóságunk, személyünk szintén csak illúzió, ezért nincs ki ellen fellázadni. A harc értelmetlen, mert nem bánt senki; a beletörődés szánalmas, mert a végén a halál vár mindenképpen. Nincs kiút, mert nincs honnan kijutni, nincs menedék, mert a búvóhely is a látszatvilág része. Megérteni lehetetlen, de belátni lehetséges.

23. Aki azt állítja, ismeri az illúzióvilág meghaladásának módját, esetleg tudja, mi van rajta kívül, az biztosan téved. Hiszen nincs mit meghaladni, mert illúzió, üres; nincs rajta kívül semmi, hiszen nincs kint és bent; a nemtudás állapotában ráadásul biztosan nem lehet állításokat tenni semmiről, ami nem-nemtudás.

24. Gyakran nevezik az illúzióvilágot nemlétezőnek, szó szerint látszatnak, és ezzel együtt beszélnek a valódi, létező világról, ami elérhető. A lényeget nem értik. Amikor látszatnak és illúziónak hívjuk a körülöttünk létező világot, nem feledkezhetünk el arról, hogy az hamissága és nem-valósága ellenére létezik, és körülöttünk van, Vansága van. Nem létezik kevésbé, mint az állítólagos valóság; azért, mert nem létezik, még nem mondhatjuk rá, hogy nem létezik, hiszen bár csak függésben és viszonyításokban, de mégiscsak működőképes és kézzelfogható. Hamissága nem eredményez működésképtelenséget, illúzióvolta nem zárja ki valóságát, önálló alapok és értelem híján sem hívható nemlétezőnek. Ami nem létezik, még létezhet, mert üressége és nem-létezése nem eredményez semmisséget.

25. A hamisvilág illúzió a hamistudatban élőnek. De neki a valóság és az igazság is illúziónak tűnne, mert a nemtudás nem ismerheti fel a valóságot. Hamistudattal csak hamisan láthatunk. Hamistudattal megjavítani a hamisvilágot: milyen reménytelen küzdelem! A tiszta tudat számára a hamisvilág is igazság: nincs küzdelem.

26. A tudást csak az érheti el, aki már elérte. A nemtudás állapotában tudást szerezni; buddhává lenni, ha nem vagyunk már eleve azok: milyen lehetetlen vágyak!

27. A látszatvilágnak nincs sem célja, sem vágya, sem oka, sem terve. Csak létezik, ezért a céljait, vágyait, okait és terveit mi magunk vetítjük belé, hogy aztán ezekkel a démonokkal szintén mi harcoljunk. Mikor a világot akarjuk megváltoztatni, csak saját eredendő, megváltoztathatatlan természetünkkel vívunk délibáb-harcot. Ebben a harcban nem nyerhetünk és nem is veszíthetünk. Az egész küzdelem kicsinyes, reménytelen, és nincs benne semmi fennkölt. Magunknak mesélünk drámát, magunknak éneklünk költészetet az illúzió színes káprázatában.

28. A látszat mégsem semmis, mert van, de üres, hiszen alapvetően csak önmaga. A viszonyítások és mértékek a nagy összesenben kioltják egymást, az egészt nincs mihez viszonyítani, és nem marad más, csak a kioltottság. Csak csengő érc és zengő cimbalom, de nem lehetséges megtölteni, mert az edény is csak látszat. Üressége nem a tulajdonsága, mert nincsenek tulajdonságai: üressége a lényege.