293. Igaz-hamis 1. – az alapok

A kettős igazság két birodalmáról részletesen beszéltünk a 282. bejegyzésben. A hétköznapi gondolkodás a két univerzális tartományt élesen elkülöníti, bár azzal sem járunk jobban, ha az egy igazság két arcaként tekintünk rájuk, hiszen a világot az ilyen szemlélet újabb két részre, igazra és hamisra szakítja szét: igazra, követendőre, és a vele szemben álló nem-jóra, bűnre, megvetendőre. A két igazságra szokás még mondani, hogy két nézőpont, két kiindulási helyzet, melyek az őket képviselőket is meghatározzák, így osztják az embereket és cselekedeteiket is ketté, jóra és rosszra. Látjuk, hogy az ilyen gondolkodás sosem jut sehová, mert bármire lel, bármily nemeset és valóságosat talál, azzal kényszeresen állít szembe rögtön valamit, hiszen a karmikus gondolkodás csak ellentétekben és viszonylatokban képes megnyilvánulni.

Már a nézőpontként való értelmezés is félrevezető, mert nézőponton a köznapi nyelv véleményt vagy vélemények halmazát érti, valamilyen tapasztalatokból és tudásból gyűjtött referencia-csomagot. De, bár a buddhizmus önmegfigyelésen és személyes tapasztalatokon alapuló út, a tapasztalatokat, tudást, és magát a megismerhető világot sem tekinti hagyományos módszerekkel teljesen megismerhetőnek, sem valóságosnak, ezért a nézőpontokat nem értékeli többnek, mint az én aktuális állapotának. A nézőpont egy pillanatnyi tudatállapot, semmi más, ami nem a világról beszél, hanem a szemlélő jelenlegi helyzetéről. Világos, hogy a karmikus, emberi fogalmak igazságról és hamisságról nem írhatják le még a karmikus igazságot sem, hát még az azon túli valóságot.

Persze mi már tudjuk, hogy ez nem értékeli sem le, sem fel a valóságot az emberi nézőponthoz képest, mert a valóság lényege, hogy az „érték” fogalma és bármilyen viszonyítás kicsorbul rajta. A valóságosság hiánya nem teszi az emberi igazságot értéktelenné, és főleg nem haszontalanná; részben mert a valóságig való eljutás kezdeti lépcsőfoka a jóra való törekvés, a nemesedés iránti vágy, részben azért, mert a karmikus világ boldogsága ugyanúgy fontos, mint bármely más világoké.

A nemes nézőpont, mely felismeri az igazat és igaztalant a létezésben, elkülöníti azokat, a jót az igazzal azonosítja, elkötelezi magát mellette, majd jól cselekszik. Eleinte az igaz mennyiségét igyekszik növelni, jót tesz, csökkenti a kínt, a szenvedést, örömet okoz, majd a finomabb elmék az igaz természetének mélyebb ismeretével összhangban minőségileg is fejlődnek. A legfejlettebb elméknél következik be aztán az, amit jobb híján tudatszerkezet-változásként lehet leírni, mely, buddhista fogalmakat használva, eljuttathatja a gyakorlót a buddhai tudatállapotba. Az igaz és hamis dilemmájának feloldására csak ebben a tudatállapotban van lehetőség.

A kettős igazság mindkét birodalomban (hétköznapi – szamvriti-szaccsa, valamint magasabb – paramártha-szaccsa) igazra és hamisra osztja a létezőket és megnyilvánulásaikat. Ebből az is következik, hogy a létezőkre megnyilvánulásaik alapján címkét ragaszt, és lény természetére következtet cselekedeteiből. Ennél is nagyobb gond, mint a 282. bejegyzésben írtuk, ha a magasabb értelemben vett igazságot isteni, végső igazságnak tekintik, hiszen az csak egy eszköz, ráadásul csak fogalmi értelemben magasabbrendű. Szerepe szerint a kialvást lehetővé tévő bölcsesség, és pontosan arra szolgál, hogy beláttassa: nincs magasabb értelemben vett igazság, nincsenek viszonylatok. Ahogyan az igazságnak nincs két elkülönült valósága, csak a közlése lehet hétköznapi vagy magasabb-rendű, úgy az igazságnak nincs valóságos ellentéte sem. Nem létezik az elkülönült hamisság, gonoszság, bűn sem. Annak látjuk a világot, amilyen tudatállapottal tekintünk rá.

A két igazság, és azokon belül az igazságot-hamisságot szétválasztó nézőpont csak egy valóságértelmezés. A Kettős Igazság buddhista tanítása nem azt fejezi ki, hogy létezik kettő elkülönült valóság, hanem azt, hogy egy sincs. Nem létezik olyan stabil pont, ahonnan kijelenthető lenne bármiről, hogy önmagában igaz. Mint minden, ez is csak máshoz viszonyítva értelmezhető.

Az igaz-hamis kérdéskörének átbeszélését ebben a rövid sorozatban hamarosan folytatjuk.