189. A dharmák szétválnak, összeállnak unos-untalan, kavarognak, egymásba fonódnak, majd mindig más csoportosulásban új neveket és formákat alkotnak. Azt hihetnénk, hogy ez a folyton örvénylő, véget nem érő tánc, ami az életet, a megjelenést, a szamszárát fenntartja és mozgatja, ez homogén, és a dharmák egyformák. De ha egyformák lennének, megállna a mozgás. Ezért nem egyformák, de nem is állandók, hanem hol az egyik, hol a másik növekszik, erősödik, terebélyesedik a többi kárára, a többi területén, testében, lelkében, és vonzásával magot, majd testet növeszt. Aztán csökken, gyengül, elhull, és másik csoport veszi át a helyét, így tovább a végtelenségig. Az átmenetileg megnagyobbodó dharma mag lesz, vezető, gócpont, ami gravitációjával maga köré gyűjti a többit. Melyik kisebb, melyik nagyobb, melyik fényesebben tündököl, melyik csak halványan pislákol. Egy része harcol, magába olvasztja a környezetét, másik csak zsákmány lesz, de felvillanásuk mindenképpen időleges. A rajtuk keresztül képviselt név és forma már megjelenésekor is illúzió.

190. Az átmenetileg megerősödő dharma-együttállások harcolnak és szövetségeket kötnek életük során. Lehet ez apró anyag, nép, szervezet, lélek-törmelék, állat vagy élettelen megjelenés, mind rögtön elhelyezi magát, erejétől függően, a környezete többi csoportjához mérten, és idomul, viszonyul, üt vagy simul. Mivel csak magát ismeri, ezért csak magát képviseli mind, még akkor is, ha látszólag szeret vagy pártol, szövetséges és barát. Egyetlen időszakosan megjelent név és forma, legyen élő vagy élettelen, létező vagy nem-létező, sem képvisel mást önmagán kívül. Minden kapcsolódás látszólagos és hamis, mint maga a megjelent.

191. Ezek a formák illúziók, tünemények. Látszólagosságuk nem üresség: az ürességben minden Vanság benne foglaltatik, a látszólagos viszont éppen, hogy mértéktelenül leszűkült és szélsőségesen egyedivé korlátozódott.

192. Az illuzórikus dharma-együttállások hamisak, de nem szándékuk, hanem természetük szerint. Nem várható el, hogy nyílt sisakkal harcoljanak, vagy őszinte szívvel szeressenek, hiszen nem ismerik magukat. Nem ismerik, mert nem is ismerhetik magukat, hiszen valójában nincsenek tulajdonságaik, nincs valóságuk, tünemények. Bármi mondható rájuk, és annak az ellenkezője is igaz lesz más környezetben. Mikor működnek, nem létük, csak látszatuk fenntartásáért tevékenykednek, de tragédiájuk, hogy ezt nem tudják.

193. A hívők hiszik, hogy a világban látszatok uralkodnak, melyek eltüntetése után a mélyben a valóság felragyog. Nem értik, hogy a látszat eltüntetése után helyén, mélyén, maradékán is csak a látszatot találnának, mert a karmikus létezők felszíne, mélye, lényege kizárólag illúzió. A mélyben nincs sem sár, sem gyémánt, csak széthulló, összekapaszkodó, örvénylő dharmák. Mája fátyla alatt újabb fátylak találhatóak.

194. A dharma-csoportosulások érdekeik és életük védelmében látszatokat építenek maguk köré, hogy kedvezőbb képet mutassanak. Erősebbnek, okosabbnak, kedvesebbnek, együttműködőbbnek akarnak tűnni aktuális érdekeik alapján. Mimikára és megtévesztésre épül a világ, de az illúziók csak illúziókat takarnak. A létezés végül annyira bonyolult, hogy a hagyományos módszerekkel kutatók, az igazság legbölcsebb keresői is elvesznek a lobogó fátylak tengerében.

195. Mondják, hogy sosem az igaz, a szép, a nemes, az érdemteli diadalmaskodik, hanem a hatalom. De hát az igaz, a szép, a nemes, az érdemteli, mint tulajdonságok, mind a befolyás, a mások fölé növekedés, a hatalom lehetőségei, melyet a létre lépők rendre használnak is. Mikor e tulajdonságokat egy-egy dharma-csoport átmenetileg birtokolja, akkor uralomra tesz szert. A vágy és szeretet is uralom, az undor és gyűlölet is uralom. Minden a másik viszonylatában létezik, és a viszonylatok hatalom-alapúak.

196. Az illúzió és annak önmagáról alkotott képe oda-vissza hat egymásra. Az illúzió meghatározza a létrejött dharma-csoport kereteit, formáját, tulajdonságait. A keretek, formák, tulajdonságok aztán visszahatva létrehozzák az illúziót. Így tovább, örökké. Nemcsak a dharma-csoportok bomlanak, egyesülnek és áramlanak egymásba minduntalan, és alkotnak illuzórikus megjelenéseket, hanem az illuzórikus megjelenések, mint keretek, formák és tulajdonságok is bomlanak, egyesülnek és áramlanak vég nélkül. Ész és lélek mindezt nem követheti, le nem írhatja, nincs rá hatása.

197. Az illúzió nem szüntethető meg. Nem is kell megszüntetni, nem árt és nem használ. A részvételről szóló döntés pedig annak a kezében van, aki rátalált dharma-természetére, a lélekre, a valóságra, hívja bárhogyan.

198. Az illúziótól nem várható el, hogy felszámolja saját látszat-mivoltát, megváltsa magát, buddhává váljon. Egyrészt nem érdeke, mert mindez a dharma-csoport széthullását, megszűnését, pusztulását idézi elő, amit a megjelent a halállal azonosít. Másrészt képtelen rá, hiszen csak látszat; nem várható el, hogy kirángassa magát hajánál fogva a mocsárból. Szükségszerűen buddha-természetéhez, tehát valami már eleve meglévő, valódi és benne-rejlő valósághoz kell segítségül folyamodnia. Bár úgy tűnik, mintha magát emelné fel, de az illúzió nem válhat nem-illúzióvá önmagától, csak egy immanensen rendelkezésére álló erő közreműködésével.