139. Teher nélkül 4. – Nem-cselekvés

A ragaszkodás dukkhát szül, ami különböző mentális zavarokban mutatkozik meg: szenvedés, félelem, nyugtalanság, harag, sőt, maga a ragaszkodás. Ez akkor történik, mikor a valóságot a vágyainkkal helyettesítjük, az igazságot pedig az akaratunkkal. A világ megváltásának indulata innen ered. Ezáltal kijelenthetjük, hogy minden cselekedetünk, ami nem megvilágosodott késztetésből fakad, nem tiszta, téves és zavaros. De ebből ne azt szűrjük le, hogy minden belőlünk fakadó gondolat mocskos, hanem a lehetőséget lássuk, hogy most ezeket, mivel élünk, módunk van megfigyelni és rendezni. Az élet egy csodálatos lehetőség, nem büntetés, és nem is jutalom: nem vagyunk sem bűnösök, sem kiváltságosok.

A megszabadulást keressük, ami valamiféle eredeti, tiszta állapot. De ehhez a fogalomhoz sem szabad ragaszkodni. Végül is a ragaszkodáshoz nem szabad ragaszkodni. Mikor egy ragaszkodástól szabadulsz, tudd, hogy nem veszítesz semmit. Egy hamis azonosulás okozta hamis identitást, egy szerepet, egy torz értékítéletet, egy megszokást készülsz elhagyni, melyet nem is lehet meghatározni.

  1. Csak hagyd, hogy légy. Ne akarj szabadulni, és ne marasztalj. Ez nem apátia, nem semlegesség, nem hanyagság, hanem béke. A hétköznapi szabadulni akar és kapaszkodik, így rab lesz, a karma rángatja, a szamszára tépi. A bölcs nem szabadul tőle, nem marasztalja, így szabad lesz, a dharma táplálja, a nirvána élteti. Az egyiket eltemeti, a másikat felemeli, az egyiket elsodorja, a másikat a helyére teszi.
  2. A tudatod legyen olyan, mint egy tükör. A tükör válogatás nélküli tükrözi vissza az elé kerülő jelenségeket, de maga közben semmit sem változik. Az elé kerülő dolgok nem módosítják, nem alakítják, és a tükör sem avatkozik be semmibe. Nincs véleménye, nem ítélkezik, nem reagál, hanem mindig pontosan látják magukat benne a dolgok. Ami elé kerül, azt híven tükrözi, ami odébb megy, annak nem marad nyoma benne. Nem tart igényt rangra, nem várja el, hogy tiszteljék képességei miatt, hiszen semmi más, csak egy üveglap és némi festék.
  3. A karmikus világban az okból okozat lesz, ami majd újra valaminek az okává válik, és ez a láncolat a bűvkörében tart. Balga hívők, kik felismerik ezt a rabságot, törekszenek a láncolat megszakítására, a karma szövedékének elvágására, mert azt remélik, hogy ha az ok végre magában áll majd, és nem hívja létre lénye másik oldalát, az okozatot, béke és belátás ébred bennük. De jaj, ha ez felkészületlenül ér! Késznek, bölcsnek, tökéletesnek, gyengeségtől és hibától mentesnek kell lenned, mire ez az állapot beköszönt, mert különben mást fogsz tapasztalni, máshogyan hívják majd számodra ezt a helyzetet. A karmikus lánc meggondolatlan eltépése a valóságnak azt az arcát fordítja feléd, amit halálnak, sötétségnek és megsemmisülésnek hívnak a felkészületlenek.
  4. Soha nem kell elérned semmit, mert bármit elérned lehetetlen. Még a leghétköznapibb dolgokat sem érheted el, hát még az igazán szent célokat. Nem lehetséges a dolgokat vagy magadat az egyik pontból a másikba áthelyezni, mert már vagy eleve ott tartózkodsz, vagy sosem lehetsz ott. De a fő ok, amiért az elérésre, változásra, célba érésre való törekvés lehetetlen az, hogy üres a törekvő, üres a törekvés, üres a cél és üres az eredmény. Mi tegyél hát, ha a különb felé igyekszel? Változtasd meg azt, amit elérsz, ami létezik, ami felett befolyásod van. Nemesítsed meg az elméd, tisztítsd meg az érzékeid, tedd tökéletessé a tudatod, és máris ott leszel, ahová igyekeztél.
  5. A gondolatodat figyeld meg, ne a gondolat tárgyát. Az érzelmeidet figyeld meg, ne az érzelmeid tárgyát. Végül a tudatodat figyeled, nem a tudatod tárgyait. A jeleket, a mintákat figyeld, ne a zűrzavart. Ne engedd belerántani magad, mert elveszel. Az Ösvényt nézd, ne a tájat.
  6. „A dolgoknak ilyennek kell lenniük.” – így keletkeznek a dolgok. Aki így gondolkodik, azt is mondja: „A dharmáknak ilyennek kell lenniük.” – így keletkeznek a dharmák. De a dharma nem teremthető, ezért a keletkeztetett dharma nem-dharma, csak a nem-teremtett dharma a dharma.
  7. Sose kötődj a kettősségekhez. Az igazság nem ilyen és nem olyan, hanem a kettő között van – mondják az okosak. De a bölcsek tudják, hogy sem az egyik végén, sem a másik végén, sem a kettő között, sem a kettőn belül és sem a kettőn kívül nincsen az igazság.
  8. A Buddha sosem mondott semmit. A Buddha nem tanította a Dharmát. A Buddha a Dharma. A dolgok folyamatosan beszélnek. A dolgok folyamatosan tanítanak. A dolgok a Dharma. A tudatod mindent tud. A tudatodnak nincs szüksége tanulásra. Csak nem látod magadban a Dharmát.