67. A Dharma jellemzői (3)

A Dharma akálikó: „időtlen”, „örökre szóló”. A Tanítás a Magasztos általi első hirdetése óta lényegében nem változott. Bárhová került a világon, magába itta az ott található kultúrát, és megtermékenyítette azt. Harcoltak a nevében, de a Tanítás, egyedülállóan a vallások között, nem harcol más eszmével. Egy buddhizmust gyakorló ember bármilyen vallású vagy vallástalan is lehet. A Tanítás követésének nem feltétele más vallások megtagadása, sőt, az eszmék keveredése serkentőleg is hat. Az ember változik, és ugyanígy változnak körülményei, gondolkodása, tehát az öt halmaz, amikből minden, az ember is képződött, állandóan átalakul. Alakul az egyén, és alakul a társadalom is. De ez csak a felszín, a látszat. Az alapvető igazságok, a működés keretei, anyaga, az alkotórészek, amikből a világ és lakói felépülnek, változatlanok. Ezek a dharmák, amik, mint nemrég tárgyaltuk, az anyag elemi részei, a gondolkodás finom alapjai, a lélek elemei, az anyagot és a létezőket felépítő, mindent átható energia, tehát a káprázat építőkövei, azaz végül és lényegében a tudat elemeit alkotó alapegységek. A buddhizmus ezeket az alapokat magyarázza el nekünk, majd segít ráébredni, hol siklott ki, mikor zökkent ki működésünk, miért következménye ennek a dukkha, a szenvedés, és hogyan tudunk visszakerülni a nemes, a világgal harmonikus, természetünknek megfelelő állapotunkba. Ez a Tanítás. A kereteket változtatja az idő, de a lényeg változatlan, így örök időkre szól a Dharma is. A Dharma egyetemes, mert azonos minden érző lény természetével, örök, túl van az időn és a fogalmakon, és tökéletes, mert a változatlan lényegnek szól.