Még egy bejegyzésben foglalkozunk a Szútra címének mélyebb értelmével. Az egész Szútra annyira egyszerű, hogy minden róla írott szöveg szükségképpen bonyolult.

A Szútra az üresség legpontosabb megfogalmazása. Az ürességben a dolgok nem tudnak elkülönülni, nem tudják elrejteni fényüket és nem képesek elhatárolódni a másik fénye elöl. Az ürességben mindennek van lényege, tulajdonsága, neve és formája, személyisége, amit felvett és formálódik. Az üresség nem szüntet meg semmit. Nem azért üresség, mert kiürít, lebont, eltüntet vagy elrejt. Nem az építő Valamiség negatív ellentéte, nem a semmi. A semmi, a halál még a Vanságban található, a halál még a létezéshez tartozik, a Nagy Kerékhez.

Még csak nem is az illúzió-személyiség mögötti valóság. Ha az lenne, maga is személyiség lenne, amolyan háttér-személyiség, amolyan valóság-személyiség. Csábító az elképzelése, hogy az üresség keretet biztosít a létezésnek, és őrzi a valóság és az örökkévalóság titkát, féltő és óvó isten-féleség, szeretet és menedék. Az ürességbe persze ez is belefér, még az isten is, de ne tőle várd a menekülést; kapaszkodónak nem alkalmasabb, mint bármi más.

Az ürességben lehet teljes az elkülönülés, amíg őrzöd énedet, de dönthetsz úgy is, hogy mások fényébe olvadsz, és megszünteted elkülönültségedet. Maradhatsz a tudatodon belül, kitágíthatod, vagy átléphetsz a Kör illúzióján. Az ürességnek mindegy, ne várj tőle jutalmat vagy megértést; nem rejt el semmit, és nem is válaszol. Ne hozzá térj meg, ne keresd, mert nem hely és nem isten.

A cím két dologról beszél: a bölcsességről és a tökéletességről. Nem kevesebbet ígér, minthogy a bölcsesség közvetlen, egyenes út a túlparthoz, ahová a tökéletesség hajója viszi el. Ha tiéd a buddhák bölcsessége és a tökéletesség fegyvere, akkor azonnal eléred a túlpartot. De ez nem lehet utazás, mert akkor lenne innenső part, tenger és túlpart, két elszakadt birodalom és a közöttük lévő háborgó mélység. Ezért a bölcs nem megérkezik, hanem felismeri, hogy mindig is ott volt; a tökéletes bölcs pedig felismeri, hogy nincs innenső part, nincs túlpart és nincs utazó. Az igaz tudat a megvilágosodás forrásába merül, ahonnan ki sem lépett soha.

A pradzsnyá páramitá maga a Dharma, amely nem viszonylagos. Ami nem bölcs, az viszonylagos. A Dharma a világos tudat, vagy szív, mely kettő itt ugyanaz, tehát a bölcsesség a szív vagy tudat maga. A tudat eredendően bölcs, nem kell megvilágosítani, csak engedni kell természete szerint működni, meg kell szabadítani a szenvektől és a tévedésektől. A Szútra a pradzsnyá szíve, és mivel a pradzsnyá a szív, ez annak a szívnek a szíve, ezért is nevezik Szív szútrának. A címben lévő Dharma a túlsó part elérésének lehetősége.

A Szútra lényege a minden dharma jellegzetességének üressége, a szavak mögötti lényegiség. Sőt még tovább: kijelentés arról, hogy minden dharma mentes a lényegiségtől! A lényeg jellegzetesség nélkül való, semmit sem lehet mondani róla. Az ilyen bölcsesség mentes a tudástól, mentes a tökéletességektől, de még az ürességtől is. Mivel a lényegiség üres, azaz mentes minden jellegzetességtől, egyáltalán nem létezik semmi. Az üres lényegiség túlmegy a beszéd jellegzetességén, a tudat által megragadható lényegiségen, a megteremthető lényegiségen, átlép minden lényegiségen. Ezért nincs mit megvalósítani, így az alapvető bölcsesség mondhatja, hogy a nem-megvalósítás a cél, de a magasabb bölcsesség hozzáteszi, hogy sem a megvalósítás, sem a nem-megvalósítás nem cél, mert nincs cél.

A Szútra alapvető célja tehát a nem-elérés, mert nincs megértés és nincs megvalósítás. A tökéletes bölcsesség üres, nem tagad, és nem állít semmit; nem közvetít tudást vagy ismeretet; nem tökéletes vagy tökéletlen; nem marad itt, és nem ér el semmit; nem bölcs. Aki ezt nem érti, csak körben forog.

A Szív szútrája a legtöbbet teszi, ami egy bölcsesség tehet: elvesz, eltakarít, kiirt. Minden feleslegeset? Nem. Eltüntet minden feleslegest és hasznost, jót és rosszat, nevet és formát. Eltakarítja a három akadályt, a következmény-akadályt, a tevékenység-akadályt és a szenvedés-akadályt. A következmény-akadálynak két formája van, a függő és az elsődleges következmény. Az elsődleges következmény a létező megjelenése, a függő ennek környezete és jellegzetességei. Az elsődleges következmény az ember maga, akit a saját és a világ karmája állít elő és rángat. Amíg nem buddha, mindent összekever, épít és ront, számtalan módon megjelenik, ám végül csak bűntelen okozat. Bármit tesz, oktalan, meghatározza faja, környezete, örökölt és szerzett jellemzői. Ezek együtt a függő következmény, melyet a karma hord össze. A második akadály a tevékenység-akadály. Az élet kikényszeríti a vele való foglalkozást a hétköznapokban, még a szentek életében is. Még a Magasztos is ellátta magát, lélegzett, étkezett és ürített. A tevékenységek örömöt és fájdalmat okoznak természetük és a befogadó természete szerint, és a gyakorló egyetlen lehetősége, hogy megváltoztatja az ezekhez való viszonyulását. A harmadik a szenvedés-akadály. A szenvek, vágyak és ellenszenvek szenvedést okoznak. A kizökkentséggel, befejezhetetlenséggel való szembesülés a lény nemtudása miatt felébreszti a dukkhát. Rosszak lesznek a nézetek, az indulatok, a megértések, a célok, és felébred a gonoszság. A Szútra felszámolja a három akadályt, mert az eredeti csodálatos bölcsesség a valódi olyanság mozdítatlan tudata, ami a három akadályt képes elmozdítani. És ami mozog, nem merevedhet olyansággá. Ha megértjük a Szútrát, rendelkezni fogunk az eredeti bölcsességgel, így elmozdíthatjuk és felszámolhatjuk a három akadályt.

A Szútra a Tanítás értelme, a Mahá Pradzsnyá, a Nagy Tanítás, a folyással szemben haladó hajó. Azért, hogy az alapvető bölcsesség számára befogadható legyen, most nem írom mellé, hogy nincs sem folyó, sem hajó, sem folyás. Az értelmet néha engedni kell pihenni, hogy a bölcsesség szárba szökkenhessen, a lótusz kinyílhasson. Mindenki maga halad, a maga értelme szerint, sőt, ha nem akar, nem halad. Az Út nem versenypálya, nem kényszer, még csak nem is igazság. Nincs értelme rajta haladni. Mondanám, hogy a döntésünk a sorsunk, de ez nem lenne igaz, mert még nem vagyunk buddhák, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megszabjuk a sorsunkat. Nézzük a következő útszakaszt, tervezzük meg a következő lépést, ám ha elég erőt és értelmet találunk magunkban, használhatunk gyors kerülőutat is. Ez a Szív szútra.

A Magasztos a Dharma megértésének folyamatát öt szakaszra osztotta. E szerint lehet igazítani magunkhoz a Tanítást. A szakaszok között nincs minőségi különbség, mert a Dharma megértése nem az egyén fejlettségét mutatja, hiszen aki szerint a Tanításban való előrejutás fejlődés, még nem érti egészen a Tanítást. Fontos tudni, hogy a szakaszok között azért sincs minőségi különbség, mert bármelyik gyakorlásával elérhető a teljes és tökéletes megvilágosodás, ami alkati tényezőktől és a követett úthoz való hűségtől, kitartástól függ, nem a módszertől.

1. szakasz: A kisegítő Dharma és a vele járó kisegítő bölcsesség. Kifejti a Dharma birodalmak egymásutániságát, hogy a kezdő gyakorló világosan lássa az utat, mivel még útban és fejlődésben gondolkodik. Hasznos, ha látja, mennyit haladt, és nyomon követi tudata tisztulását. A Dharma-birodalmak a tudat fényesedését jelenítik meg, így nevezhető meg a jelenségek birodalma, aztán a magánvaló, majd a jelenség akadálytalanságának, ezt követően a magánvaló akadálytalanságának, végül a jelenség és a magánvaló akadálytalanságának Dharma-birodalma.

2. szakasz: A kisegítő Dharma eszközei a beszédek, a példamutatás, a szertartások. A gyakorlónak iránytűre, fegyelemre, erkölcsi iránymutatásra, összpontosításra és belátásra van szüksége, hogy a gyakorlása hasznos legyen.

3. szakasz: A hinajána és a mahájána útja. A hinajána három tanítása (Tripitaka) és a tökéletes Dharma mélyebb ismerete az egyik út. Előbbi három még kisegítő, utóbbi már a tökéletes, mély tanítás. A hinajána megnevezi a károst, és elveti a kicsit. A mahájána a másik út, ami dicséri a nagyot és értékeli a tökéletest, befogad mindenkit és gyógyítja a világot.

4. szakasz: Az előbbiek mind, továbbá a kapcsolódó és a sajátos tanítások, és a tényleges Dharma, a Tökéletes Tanítás. Még alkalmazkodik a körülményekhez, a hallgatókhoz, de már mély és annyira egyszerű, hogy alig érthető.

5. szakasz: Nincs kisegítő Dharma, nincs kapaszkodó, ügyes módszer, hasonlat és finom alkalmazkodás. Teljesen tiszta, végtelenül egyszerű és egyértelmű, minden feleslegestől mentes. Ez a tényleges Dharma. A Szív szútra itt található.