Következzen a kiegészítő gondolatok második fele.

17. Amihez kötődsz, az oda visz, ahová ő is tart; sok viszontagság után az elmúlásba.
18. Az általános tökéletlenség elfogadása passzivitásnak tűnhet, pedig igazán csak így ismerjük meg az élet valóságát, és ebben az állapotban vagyunk elég erősek és bölcsek, hogy képesek legyünk megbirkózni vele. Az elfogadás nem lemondás vagy feladás, hanem aktív szerepvállalás, hősies helytállás, amivel hasznossá válunk minden létező számára.
19. Azt sulykolja a világ, hogy ha nem vagy tökéletes, akkor nem vagy hasznos. De ez nem igaz. Minél nagyobb benned a bölcs tökéletlenség, annál szebb, hasznosabb, sokoldalúbb és hatékonyabb vagy a világ számára. Akkor tudsz szeretni, elfogadni, odafigyelni, észrevenni, megérteni, okosan, másokat figyelembe véve dönteni. A tökéletességre törekvés hazugság, álcája ártó és nemtelen törekvéseknek.
20. A nemes tökéletlenség nem hiányosság, nem céltalanság, nem gyengeség, hanem szeretet, bölcsesség, szent belátás, ami fényt sugároz a világ érző lényeire. A világ annyira nem érti, hogy jelzője sincs rá, és csak a tökéletesség ellentéteként, negatívumaként képes megfogalmazni. Nem véletlen, hogy a létezés három ismérvét, a mulandóságot, a dukkhát és az önvaló hiányát is negatívumnak, meghaladni való tényeknek tartják.
21. A teljesség nem tökéletességet jelent, csak azt, hogy semmi sem maradt ki.
22. Ami ebben a pillanatban történik, éppen az van. Azért vagy itt, mert ide jöttél. Hogyan is lehetne bármelyik pillanat vagy hely nem-tökéletes?
23. Az elfogadásnak van egy hétköznapi jelentése is, ez a többiek irányába mutatott testvériség, közösség. Az elfogadás elhatározás, mondják a tolerancia hirdetői. Ám amikor tolerálsz, akkor kegyesen leereszkedsz képzelt trónodról a nálad alantasabbakhoz. Ennél kevésbé nagyképű gesztus, amikor elfogadsz, mert akkor is leereszkedsz, de nagylelkűen eltekintesz a másik silányabb minőségétől. A legjobb mégis csak az, amikor látod a másságot, de nem képzelsz minőségi különbséget magad és a többi létező közé. Mindenki máshogyan tökéletlen.
24. A tökéletesség a kész, a befejezett, a végleges; szerencsére elérhetetlen. Ezért a megvilágosodás, a megváltottság, a menny és az öröklét is elérhetetlen. Úgy biztosan, ahogyan mi elképzeljük. Akkor mivégre a görcs az igyekezetben? A tökéletességre törekvés csapda, kibúvó, a kudarc biztosítéka. De a fejlődés, növekedés vágya, a nemes versengés, a szép kihívások elvállalása, a jobbá válás meg nem alkuvó igénye jó és emberi. Jobbá, szabadabbá, hasznosabbá válni kötelesség. Természetes, hogy e folyamat közben nyerünk és veszítünk, másoknál vagy önmagunk képességeinél hol jobban, hol rosszabbul teljesítünk. A cél a fejlődés, a növekedés, nem a viszonyítás és az ítélkezés, mert az utóbbiak, és a belőlük fakadó görcs egyszerűen tévedés, ostobaság, az „én” felizzása. Az örök elkülönültségünk lényege, hogy csak az a miénk, amit magunk tapasztalunk. Kudarcok során át előre jutni végül haladás. A kudarcok és sikerek folyamatos váltakozása annyira természetes, hogy érthetetlen, miért csinálunk belőlük problémát. Semmi sem tökéletes, nem látjuk a jövőt: ki dönti el, mi a siker és mi a kudarc? Döntés kérdése, hogyan ítéljük meg életünk mozzanatait, hogy mihez viszonyítunk. A világ csodálatos hely, az élet játék, buborék, káprázat. Élj, legyél hasznos, és mivel létezel, lehetőleg élvezd is.

Bármekkora közhely, az élet valóban egy kaland. Védett vagy és szeretett, az egész kozmosz úgy alakult, hogy te létezhess benne. Tested van és tudatod: gondoltad volna, milyen jó kis dolgok ezek, amikor még nem voltak a tieid? Nem tökéletes a világ? Te sem vagy az? És ez mit jelent, mert bevallom, én nem tudom. Csak azt tudom, hogy születésemkor kaptam testet és tudatot, hogy használjam, éljek és értsek. Fejleszthetem, de el is hanyagolhatom őket, rám bízták, és egyikért sem jár büntetés. Következménye van a döntéseimnek, de csak mértékkel, mert igazán semmit sem tudok elrontani, sem a magam feje után „megjavítani”, de hatásom van a környezetemre. Isteni eszközök! Biztosan nem érek célt, szerencsére, és biztosan nem bukom el örökre. Micsoda kegyelem! Hatalmas lehetőség kísérletezni kockázat nélkül. Mindezek fényében tökéletesről és tökéletlenről értekezni annyira nevetséges! Próbálgass, és felejtsd el végre ezt a két ostoba szót: siker és kudarc. Akadályozzák tanulásod és megvilágosodásod.

25. A világ nem téged figyel, nem veled foglalkozik. Mindenki be van zárva önmagába, úgyhogy nyugodtan foglalkozhatsz a dolgaiddal. A jelen pillanat az egyetlen létező, mondja a Buddha. A jelen mindig veled van, éppen most. A dharmák a világ örvénylését, változását, az emelkedést és a süllyedést alakítják, a folytonos mozgás nem áll meg. E mozgás árama minket is körülvesz, hát simuljunk bele, és használjuk testünk és tudatunk, e két csodálatos kölcsönkapott eszközt. Nem léteznek hibák, sem eredmények, miket ne söpörne, ne simítana el az idő, hát kísérletezzünk, és legyünk hasznosak az érző lények számára. Ha a cél nemes, a késztetés és a tevékenység becsületes, a karmikus világ jobb hely lesz. A dharmikus világot ez nem érinti, de az alkotó mozgás, nem kötődve hamis elvárásokhoz és a tökéletesség illúziójához, ott sem áll meg. Szokjunk hozzá az örök tökéletlenséghez, mert aki az életétől vagy az égtől a tökéletességet várja, az belemerevedik a pokolba.
26. A tanulás során nem létezik teljesség vagy tökéletesség, csak tanulás van.
27. Az események átértékelése megváltoztatja azok megélését. A megélés változása megváltoztatja emlékeinket. Emlékeink változása megváltoztatja az eseményeket. Körbeér: az átértékelés megváltoztatja az eseményeket. Isteni képesség.
28. Aki elhiteti magával, hogy különb másoknál, aki a tökéletességre tör, és közben tökéletlenségét feledi, aki ítél, aki nem hajlandó tudomást venni korlátairól és emberi gyarlóságairól, az le is leplezi azokat. Leválasztja magát saját buddha-természetéről. Saját tökéletlen tökéletességéről. Aki saját tökéletességét kívánja, belezáródik az énjébe.
29. Vigyázz! Tökéletességed alatt ne a tökéletességedet értsd! Valódi tökéletességed a mérhető, elképzelhető, fogalmakba rendelhető, viszonyított és befejezett tökéletesség lehetetlensége; nem-léte miatt be-nem-fejezhető. Minőség nélküli állapot.
30. Néhány törvény a szent tökéletlenségről:
    - Amit csinálunk, az történik.
    - Ahol vagyunk, oda mentünk.
    - Minden pont úgy van, ahogyan van.

A dolgok lesznek, aztán nem lesznek. Az élők lesznek, aztán nem lesznek. Ez pontosan megfelel a karma törvényének a szamszárában. A szamszára és a nirvána ugyanaz, csak látásmód kérdése, ezért megfelel a dharma törvényének is a nirvánában. A nirvána nem lép túl azon a törvényen, hogy a dolgok és az élők pontosan olyanok, amilyenek éppen akkor. Bármi történik, az pont úgy van. Nem jó vagy rossz, csak olyan. Ez van. Ami velünk történik, azt mi csináltuk, mi mentünk oda, ahol vagyunk. Akkor is, ha a körülmények befolyásoltak.

A gyönyörű tökéletlenség, a befejezhetetlenség, az éppen-jól-lévőség átragyog a tökéletesség illúziójának fátylán, és bearanyozza ezt a szépséges világot, ami pont úgy tökéletes, ahogyan éppen van.