Elérkeztünk a „Teher nélkül” sorozat utolsó bejegyzéséhez.

80. A megvilágosodást nem lehet leírni, csak körülírni. Leginkább azért, mert a megvilágosodás pont a dharmák fogalmakba való dermesztésén túl található. Nem foglalkozik az önvalóval, a különbségekkel, nem ítél, nem nevez meg, és így tudata az üresség állapotában van, ami viszont éppen, hogy nem üres, sőt, mindent tartalmaz, és mindent működni enged.
81. Kerüld a rosszat, gyakorold a jót, tisztítsd meg az elmédet: ez a buddhák tanítása.
82. A gyakorlás és a felébredés nem két külön dolog.
83. A négy tárgyas és tárgyatlan dhjánához:

A gyakorlás, a meditáció végső stádiumában, túl a tárgyas és tárgyatlan szinteken, az ember számára már fokozhatatlan, legmagasabb állapotban csak a megfigyelés marad. De ez nem vizsgálódást vagy elemzést jelent, hanem benne-levést, csak levést. Csak hagyni, hogy minden legyen. És innentől már csak a szavakat szaporíthatnám. A meditáló felhagy bárminek a tudatosításával, bármire való figyeléssel, és az így támadt űrt nem tölti be elemzéssel, tapasztalattal, az elme vagy az elmetartalom fejlesztésével. Lényege talán így foglalható össze: megmaradunk éber állapotban anélkül, hogy elterelődne a figyelmünk, de nem próbáljuk irányítani az elménket. Megszakítás nélküli tudatos lét.

Az emberek különbözőek, többféleképpen érhetik el ezeket az állapotokat. Az út lehet a vizualizáció, mantrák ismételgetése, egy tárggyal való azonosulás, kóan elemzése vagy az intellektuális megértés. Azt kell választani, ami az alkathoz közelebb áll, és hasznos, ha ebben egy tanító segít. Ez sajnos manapság nem egyszerű.

Egy nagyszerű régi zen tanács így szól:

Amikor belefognak a meditációba, saját elméjüket kell figyelniük. Mivel ott nincs semmi, nem lesznek nézeteik, elképzeléseik. Ha fogalmi jellegű gondolatok keletkeznek, meg kell tapasztalniuk azokat. De hogyan tapasztalják meg azokat? Bármely gondolat merül fel, nem kell azt mozgásban lévőnek vagy nem mozgónak minősíteni. Sem létezőnek vagy nem létezőnek. Sem erkölcsösnek, sem erkölcstelennek. Sem károsnak, sem tisztának. Nem kell őket semmilyen jelenségnek sem tekinteni. Ha az elme működését így tapasztaljuk meg, akkor annak nincs természete.

84. Mi a tökéletesség? A legtöbb ember szerint: fejlett, kifinomult, teljességét elért, tovább nem fokozható, valamiben végletesen jó, maximális, egész, kerek, már nem fejleszthető, csúcson lévő, egyedi, világelső, minden szempontból kész, hibátlan. Mondanom sem kell, ez valójában mind viszonyítás, esetlegesség, ítélet-alapú, mulandó, tökéletlen, egyszeri, meghaladható. Mi a tökéletesség valójában? Teljes éberség és állandó jelenlét minden pillanatban. A teljes és megingathatatlan figyelem, ami mindent megfigyel ítélkezés, minősítés és értékelés nélkül. Annyira mély, mégis egyértelmű ez az igazság! Csak a tökéletes figyelem lehet valóban tökéletes, dolog és jelenség soha.
85. A felébredésnek, mint már sokszor tárgyaltuk, vannak akadályai, tévutjai, és ezek közül az egyik, nem nyilvánvaló tévút a túl sok tudás felhalmozása. A könyvek, elméletek, ismeretek megkötnek, nézeteket alakítanak ki. Olyan, mint kövekkel teli zsákkal a válladon szaladni. A buddhizmus az elménket célozza meg, és arra inspirál, hogy a szavakon és írásokon túl meglássuk saját természetünket, és lehetőségünk legyen buddhává válni. A felébredés nem tanulás, hanem a valósággal való közvetlen szembenézés útján következik be.
86. A felébredés, sőt, még az ellobbanás sem jelenti, hogy vége az életünknek. Továbbra is megmaradunk egyszerű életvitelünk mellett, azaz: mikor éhesek vagyunk, eszünk, mikor álmosak vagyunk, alszunk. Nem élünk át rendkívüli élményt, nem jelennek meg a menny angyalai, hanem felfedezzük a legtermészetesebb állapotunkat. Nyugalom, középre kerülés. Ahogyan a zen mondja: „Megvilágosodás előtt vágj fát, hozz vizet, megvilágosodás után vágj fát, hozz vizet.” Nem sóvárgunk többé semmire, és nem keressük a különleges élményeket. Pang, a laikus zen mester írja:

„A mindennapi teendőim nem állnak másból,
Mint ami az utamba sodródik.
Semmit nem kell megszereznem, sem felhagynom semmivel.
Semmit nem kell követelnem, semmit megtagadnom.
Mi jelzi a magas rangot?
A dombok és hegyek szintúgy porrá omlanak.
Lelkemből áradó rejtelmes erőmmel
Hordom a vizet, és gyűjtöm a tűzifát.”

87. Nagyon fontos: a megvilágosodás már itt van. Az egyik legnagyobb paradoxon: a gyakorlás felesleges, mégis gyakorolni kell. A cél nem létezik, de törekedni kell felé. A Buddha tutaj hasonlatát már említettük, és ez a parabola vonatkozik minden feleslegessé vált eszközre. A lényeg hordozóját, célját kidobjuk, otthagyjuk a hétköznapokban is, de ugyanígy a tanításokat, igazságokat, tapasztalatokat, majd a leghatékonyabb buddhista módszereket, a meditációt és magát a megvilágosodást is elengedjük, mikor már nem kellenek, mikor már akadályok. Magát a Buddhát is. Ez nem elutasítást jelent, mert az is kötődés, hanem egy szorgalmas, kötődés-mentes, könnyed, de folyamatos gyakorlást.
88. A megvilágosodottak látják a valóság természetét. A buddhák maguk a valóság természete, ezért a buddhák nem látják a valóság természetét. Ha látnák, akkor az egyik birodalomban ülnének a buddhák, a másik birodalomban lobogna a valóság természete.
89. A buddha ugyanaz, mint az elme. Az elmén kívül nincs buddha.
90. Az ember a spirituális fejlődése során, mikor elér valamit, általában érzi, hogy most már közel a megvilágosodás. Valószínűleg sosincs messzebb, mint ezekben a pillanatokban.