Van egy régi mondás, miszerint minden, ami a birtokunkban van, birtokba vesz minket. Járjunk ennek utána.

Az élő és élettelen anyagok, valamint a gondolatok, eszmék, a szellem is csak reakcióikban képesek megmutatkozni. Mostanában sokat beszélünk erről ezeken a hasábokon is, és megállapítottuk, hogy a karmikus világban (hívhatjuk szamszárának) semminek nincs önvalója, mindennek csak más jelenségekhez képest, mások viszonylatában értelmezhető a létezése és jellemzői. Ebből egyenesen következik, hogy ha a létező össze ismérve, a róla megfogalmazható összes tapasztalat, minden minősége és attribútuma csak a többi létezővel való kapcsolat során válik egyáltalán valósággá, ha kizárólag a más elkülönült jelenségekkel való érintkezés teszi őket egyáltalán mérhetővé, sőt észlelhetővé, akkor e kapcsolódások során egymásra-hatás történik. A létezők, miközben meghatározzák, feltételezik, sőt, a buddhizmus szerint kapcsolódásaik során előállítják, aközben módosítják és befolyásolják is egymást. Miközben az egyik jelenség a másikra csodálkozik, aközben fénylik fel önmaga is. Több történik ilyenkor, mint információcsere. Képtelenség észlelni úgy, hogy közben ne befolyásolnánk az észleltet, ahogyan a tudomány sem tud mérni úgy, hogy a méréssel ne befolyásolná az eredményt.

Most tekintsünk el attól, hogy a jelenségekről levont tapasztalataink szükségszerűen hibásak, hiszen még nem vagyunk buddhák, és szorítkozzunk jelenlegi témánkra, miszerint a jelenségek kapcsolódásai egyben kölcsönös beavatkozások is. Kérdés, hogy minden esetben megtörténik az érintkezések során egymás módosítása? Tulajdonképpen igen, kivéve azokat az eseteket, amikor a kapcsolódás nem jár együtt kötődéssel, de az ilyen kapcsolódások már kikerültek a karma törvénye alól, dharmikusak, és szintén nem a mai témánkhoz tartoznak. Kijelenthetjük, hogy a kapcsolódások a szamszára állapotában mindig kötődéssel és befolyásolással járnak. A kötődések lehetnek átmenetiek vagy tartósak, tehát tarthatnak a pillanat törtrészéig, amikor az észrevételezés és a tapasztalat megszerzése után azonnali az elválás, vagy tarthatnak hosszabb ideig, amikor a jelenségekben, lényekben a két tartós szenv valamelyike, a vágy vagy a taszítás érzése felmerül, és nem bírják elengedni egymást.

Mondhatnánk, hogy a kötődés csak a vágyott felé alakulhat ki, de a rögzülés nem így működik. Kötődünk és rögzülünk vágyaink és ellenszenveink tárgyaihoz egyaránt, mert a kötődésnek csak a mi szemünkben van minősége, karmikus szempontból a vágyott és utált, szeretett és gyűlölt, akart és félt dolog ugyanúgy nem ereszt minket. A kötődés az kötődés, a jó és a rossz karma egyaránt leláncol.

Tehát kijelenthetjük, hogy a kötődést előidéző kapcsolatok az egymáshoz tapadás időtartamától függetlenül módosítják, befolyásolják és megváltoztatják az érintkező feleket, és az információ felvételén túl reakciót is eredményeznek. Ha egy atom reagál, új molekula jön létre, ha egy élő érintkezik, változtat és változik, ha egy gondolat vagy egy érzés felmerül a tudatban, az elmén nyomot hagy és átírja azt. Minél hosszabban, minél nagyobb erővel találkozik a két fél, a jelenség és a tapasztaló, annál mélyebb a hatás. Sőt, a jelenség is tapasztalóvá lényegül át, és a tapasztaló is vizsgált jelensége lesz partnerének.

A létezés természetéből adódóan elkerülhetetlen, hogy amivel találkozunk, amit észlelünk, ami az elménkben felmerül, az formáljon minket, de még ezen túl formáljon minket az is, ami fel sem merül tudatunkban, mert az észlelhetőség szintje alatt maradt, és csak a tudatalattinkkal, a belénk rejtett közös tudattal kommunikál. Nem szükséges észlelnünk ahhoz, hogy a velünk érintkező hatása alá kerüljünk, nem szükséges tudnunk birtokunkról és birtokba-vetettségünkről ahhoz, hogy kialakuljon a kötődés.

A dolgokhoz és jelenségekhez fűződő fonalaink és láncaink lehetnek számunkra láthatóak vagy láthatatlanok, befolyásolnak és alakítanak minket. A birtokunkban lévőkkel kölcsönösen hatunk egymásra, ez univerzális gyémánttörvény. Mielőtt a kötődés-mentesség buddhai útjára szeretnénk lépni, fel kell ismernünk meglévő kapcsolatainkat, és bizony nem árt áttekinteni, mit hagyunk meg, és mit szakítunk el. De ha nem a buddhai útra készülünk, akkor is jó, ha tudjuk, hogy vágyaink, ellenszenveink, birtokolt tárgyaink, eszméink, érzéseink meghatároznak minket, ezért nem árt időnként felülvizsgálni, mi van tulajdonunkban, ezáltal minek vagyunk mi a tulajdonában.