Ma megnézzük, hogy van-e az illúziónak természete, lehetséges-e meghaladni, érdemes-e egyáltalán, és mivel számoljon, aki megpróbálja.

7. A világ, ami nem ismeri az irgalmat, ami az erőst, ügyest, szerencsést életben hagyja, a gyengét megöli, siker és haszon mentén működik, ami képtelen eltérni a szabályaitól, nem gonosz. Ahhoz, hogy gonosz és kegyetlen legyen, meg kellene szegnie valamilyen eredeti, ab ovo szent törvényt, örök jót, de mivel nincs ilyen törvény, mivel a világ úgy működik, ahogyan kibomlott, amivé alakult, ezért nem vádolhatjuk, és nem is várhatunk el tőle semmit. Sosem lesz jobb, sem rosszabb. Az illúzióval nem rejteget semmit, mert sem gonosz, sem nemes szándékai nincsenek, és mivel egyedüli létező, nincs mit eltakarnia. Az illúzió mögött egészen egyszerűen nincs semmi. Ha ezt megértjük, van esélyünk a szabadulásra, de amíg a létezéstől vagy istenektől bármit várunk, amíg a világ mögé akarunk látni, esélyünk sincs.

8. Azért sem alakítható ki a világgal tiszta viszony, mert a viszony is illúzió. A látszat két elkülönültnek tűnő, de valójában egylényegű eleme, az ember és a külvilág közötti viszony óhatatlanul maga is illúzió. Ha megfognád az ember lényegét, a levegőbe markolnál; ha a világot akarod megragadni, ugyanígy az üres semmibe nyúlsz; hogyan is lehetne e kettőt kötéllel összekötni?

9. A látszat a létezés terve, eredménye, természete, működése, mozgása és vallása egyben. A szintén csupa látszatból álló létezők, mint az ember, képtelen a látszaton belülről kilátni, nem képes a látszat eszközeivel kikeveredni a körből. A tanulás, a látszat eszközeinek értő használata, a világ tökéletes megismerése a körön belül, a forgatagban hasznos, de semmit nem ér, ha a cél a valóság meglátása és a szabadulás.

10. A hamistudatnak nem kell beszivárognia az életünkbe, és nem is irthatjuk ki onnan, mert ő alkotja az életet. Nem kell átvennie a valóság helyét, mert a világban nincs valóság, minden látszat, minden hamis. minden egymáshoz viszonyított, egymástól függő, önmagában üres és nemlétező. Üres és hamis látszat, mikor a csecsemő az anyjára néz, a levegő, amit belélegzünk, az érzelmek, a gondolatok, élet és halál, emelkedés és süllyedés. Ez az egész nincsen. Köd, délibáb, buborék. A hamistudat is Vanság, ezért ha elképzelés nélkül keressük a Vanságot, akkor újra és újra a látszatot fogjuk megtalálni.

11. Ebből következik, hogy a hamistudattal való leszámolás itt és most, a létezés és a nemlétezés, evilág és a túlvilág minden ismert és ismeretlen viszonylatában maga a halál. A felébredés nem az életből egy másik életbe való átlépés, mert az még mindig a Keréken belüli tartomány csupán. A túlvilág is evilág. Aki fel akar ébredni, számoljon ezzel.

12. Ezért amíg hamistudattal rendelkezünk, addig vágyaink, céljaink, lelkünk, istenünk, legnemesebb indulatunk is hamis, még a felébredés utáni vágyunk és a nirvána is. Nem rossz vagy jó, erkölcsös vagy gonosz, csak függő, üres látszat. Addig minden, ami belőlünk indult, körbeszalad, és belénk tér vissza. Mivel a hamistudat a valóság, aminek mi immanens része vagyunk, ezért minden, ami a látszatvilágba tér vissza, bennünk ér célt. Mi a világban vagyunk, a világ pedig bennünk. Ha hamistudattal célt jelölünk ki, az a látszatvilág célja lesz, ha hamistudattal eredményt érünk el, az a látszatvilág eredménye lesz, tehát üres, semmi, délibáb és buborék. Nem kínálhat fel nekünk mást, csak önmagát, mi pedig, amíg magunkban rejlünk, nem tűzhetünk magunk elé más cél, csak önmagunkat. E fojtogató, ránk záruló valóság semmi más, mint maga az élet, az életünk. Ha ettől sikerül megszabadulnunk, szükségszerűen az élettől is megszabadulunk.

13. Az immanens ellentéte a transzcendens, de az illúzióvilágban a transzcendens is immanens. A külső csak látszatra került ki a körből, ezért ami túl van, az még itt van, ami itt van, az pedig egylényegű a túlnanival. A túlvilág már idelent van, élet és halál összekeveredik, amit érteni kell a szabadulni vágyóknak; a kiút nem kifelé, és nem is befelé vezet.

14. A hamistudaton belül van az igazság és a hamisság is, ezért az igaz csak a hamis egy megnyilvánulása.

15. Az illúzió, felületesen szemlélve, sokféle, érdekes, változatos. De valójában egyféle, üres, és még egylényegűnek sem nevezhető, mert minden lényege és természete függő, viszonylagos. Több ez annál a megállapításnál, hogy a látszat magában nem áll meg, hiszen minden megnyilvánulásáról csak máshoz mérve tehetünk kijelentéseket; a végső konklúzió szerint az illúzióról azért nem tehető kijelentés, mert ha nem mérjük máshoz, akkor nem tulajdonságai lesznek megnevezhetetlenek, hanem egzisztenciájának semmissége válik nyilvánvalóvá.

16. A hamistudat nem tagadja az életet; ugyanígy nem tagadja a halált. Nem tagad és nem is állít semmit, csak van. Ezt kell elfogadni és megérteni. Harcolni ellene kozmikusan értelmetlen, mert a harc összes kimenetele a hamisvilágon belül marad, egyetérteni vele, mivel lényege és természete nincs, nevetséges, megfelelni neki vagy eltérni tőle ugyanezért nem lehetséges, a hozzá való viszony pedig üres, mert üres a viszonyuló és a viszonytárgy. Milyen kapcsolatot alakítsunk hát ki vele? Ugyanazt, mint önmagunkkal: elfogadás, éber figyelem, megértés, nyugalom. Meg kell tőle szabadulni? Nem kötelező, és végül úgyis minden döntésünknek halál az eredménye, ha maradunk, ha megyünk. Mit nyerünk, ha meghaladjuk a káprázatot? Amíg meghaladásról és nyereségről gondolkodunk, addig semmit.

17.A látszat kozmikus és totális. Rajta kívül nincs semmi, mert ami van, létezik, vansággal rendelkezik, tehát viszonyul, megnevezhető, név és forma, az belül van a látszaton. Ami rajta kívül van, az pedig azért a látszat része, mert hozzá képest helyezkedik el, ismét csak van, létezik, vansággal rendelkezik, tehát viszonyul, megnevezhető, név és forma. Ismételten látjuk, hogy az illúzió világát nem lehetséges meghaladni az ő eszközeivel.