A buddhista tanítások tudományával már sokat foglalkoztunk, ezért is csodálatos, amikor egy keresztény szent szavaiban azok közül többet is viszontlátunk. Nézzük meg Keresztes Szent Jánostól vett idézeteken keresztül, mennyi hasonlóság lehet az égiek által beavatott misztikusok tanításai között, legyenek bármely világnézet képviselői.

A „bátor sötétbe ugrás” és a „lélek sötét éjszakája” ugyanaz a lelket és tudatot gyökerestül megújító tevékenység. Tevékenység, cselekedet, aktivitás, nem csak megélés és tapasztalás. Adjunk neki még egy definíciót, tudva azt, hogy csak körülírni lehetséges, megnevezni nem: a „lélek sötét éjszakája” vagy „bátor sötétbe ugrás” a megvilágosodás cselekedetté formálása.

Már korábban is többször jeleztük, hogy a legfontosabb buddhista igazságokat pozitív meghatározásokkal, tehát állításokkal nem lehetséges megfogalmazni. Egyetlen módszer marad: negatív meghatározásokkal, tehát tagadásokkal egyre jobban és jobban körülírni, mindig lecsippenteni a valóságból egy kis darabot, ami nem tartozik az adott igazsághoz, vállalva, hogy a definíció sosem lesz tökéletes. Most is ezt tesszük a sötét éjszakával, a nagy ugrással, és 14 darab Keresztes Szent Jánostól vett idézet mellett, azokkal nem szoros összefüggésben, 14 tagadást fogalmazunk meg. A 14 tagadás és a 14 idézet magukban is megállnak. Aztán a végén, tizenötödiknek, szembe menve a buddhista módszerrel, mégis csak teszünk egy állító kijelentést arról, hogy mi is ez a nagy művelet, milyen tett az, ami a megvilágosodás szentségét cselekedetté alakítja át. Álljon hát itt a 14+1 kijelentés, mely mind így kezdődik: „a lélek sötét éjszakája, vagy másképpen, a bátor sötétbe ugrás”…

1. …nem adaptáció, tehát nem alkalmazkodás:

„Hányan vannak, akik elindultak az úton, s miután az Úr megszerette őket, és bele akarja helyezni őket ebbe a sötét éjszakába, hogy elvezesse őket az egyesüléshez, megakadnak, és nem tudnak előre haladni. Fennakadásuknak oka, hogy semmi kedvük kilépni az éj sötétjébe, és ellenállnak; olykor pedig az, hogy nem értik a dolgot, és nincs megfelelő vezetőjük. Így aztán nemegyszer tárul elénk az a szomorú látvány, hogy képességben és kegyelemben is a tökéletességre alkalmas lelkek, az Istennel való érintkezésük tekintetében egészen alacsony szinten maradnak, mert félnek vagy mert hiányos a tudásuk. Mindez azért történik, mert nem engedték át magukat önként, őszintén és teljesen Istennek, vagy éppen önfejű viselkedésükkel, önös erőlködésükkel magukat akadályozzák.”

2. …nem evolúció, tehát nem mennyiségi vagy minőségi gyarapodás:

„Értjük azt az egyesülést és a léleknek azt az áthasonulását, amely a szeretet révén történik. Ez akkor jön létre, amikor a két akarat, a léleké és Istené, egyazon dologra irányul, megegyeznek, és egyikben sincs semmi, ami ellenére volna a másiknak. Ha tehát a lélek tökéletesen kiveti önmagából mindazt, ami kellemetlen Isten akaratának s nem egyezik meg azzal, akkor Istenhez hasonul a szeretet révén. Megtisztul énje tökéletlenségeitől, mind a cselekedetektől, mind ezek forrását képező hajlamoktól, indulatoktól és vágyaktól.”

3. …nem konverzió, tehát nem megcserélés, átalakítás:

„Nagy különbség van aközött, vajon valaki Istent pusztán a kegyelmi állapot révén bírja-e, vagy pedig az egyesülésben is. Az első ugyanis csupán kölcsönös szeretetet tételez fel, a másik ellenben teljes odaadást.”

4. …nem kommutáció, tehát nem helyettesítés, változtatás:

„Minél több van valamely lélekben a teremtményből és annak tehetségeiből, minél több érvényesül ezekből vágyaiban és szokásaiban, annál kevésbé alkalmas az egyesülésre… A léleknek tehát semmi másra nincs szüksége, mint arra, hogy megszabaduljon ezektől az ellentmondásoktól és különbözőségektől.”

5. …nem innováció, tehát nem újítás, megújulás:

„Nálamnál tapasztaltabb és tudományosabb ember volna csak képes megmagyarázni, hogy mi is tulajdonképpen az a sötét éjjel, amelyen a léleknek át kell mennie, ha el akar jutni azon isteni világossághoz, amelyet az Istennel való szerető egyesülés áraszt az emberre. Mert annyi és akkora sötétség van ezen az úton, s annyi szellemi és anyagi küszködésen kell a léleknek átesnie, mielőtt a tökéletességnek ezen boldog állapotába juthatna, hogy azt emberi ész nem képes felfogni, és emberi tapasztalat nem tudja szóba foglalni. Át tudja érezni, mi az, de nem tudja elmondani.”

6. …nem alteráció, tehát nem módosulás:

„Hogy ezt a tisztulást Isten bevégezze a lélekben, arra nézve a legfontosabb, hogy a lélek legyen tiszta, vagyis ne maradjon benne semmi teremtményhez vagy ideiglenes dolgokhoz való ragaszkodás, sem pedig azzal való törődés.”

7. …nem auctus, tehát nem fokozódás:

„A lélek csak úgy egyesülhet szeretetben és akaratban Istennel, ha nincs benne a legcsekélyebb rendetlen vágy sem… ne egyezzék bele semmi, még oly csekély tökéletlenségbe sem, sőt annyira jusson, hogy hiányozzék belőle az erő és szabadság annak tudatos elkövetésére. Mert amíg valamihez ragaszkodik, legyenek bár egyébként mégakkora erényei is, nem fogja elérni az isteni egyesülés szabadságát.”

8. …nem proliferáció, tehát nem sokszorozódás:

„ Az isteni egyesüléshez ugyanis csak úgy juthatunk el, ha előbb kihal a lelkünkből mindaz, ami benne él, legyen az sok vagy kevés, legyen nagy vagy kicsiny; s a lélekben még csak vágynak sem szabad maradnia, hanem olyanná kell lennie, mintha semmi sem léteznék az ő számára, ő maga pedig semmi más számára.”

9. …nem progrediens, tehát nem előrehaladás, előremenetel:

„A teremtményekhez való vonzódás akadályozza és lehetetlenné teszi az Istenhez való hasonulást. A lélek akkor lép a helyes útra, mikor letér a saját útjáról. Ha megvan benne a bátorság, hogy átlépje természetének szűk korlátait, akkor belép a korlátlanba.”

10. …nem progresszió, tehát nem fejlődés:

„El kell vetni az érzéki és ideiglenes dolgokra vonatkozó vágyak terhét,, aztán a szellemieket is. Tehát nem elegendő bizonyos fokú magába-vonulás, megjavulás, erénygyakorlás, önmegtagadás… Ez az önmegtagadás legyen olyan, mint a halál: szóval legyen természetünknek teljes megsemmisülése. Ez az Istenhez vezető út nem a sok elmélkedésben, ájtatossági gyakorlatokban és lelki gyönyörűségekben merül ki. Hogy miért kell a léleknek, mielőtt eljutna az Istennel való egyesüléshez, átmennie az érzéki vágyak elnyomásán és tartózkodnia az összes dolgokban található élvezetektől, annak oka az, hogy minden vonzalom a teremtett dolgok irányában Isten előtt puszta sötétség… Az a ragaszkodás és szeretet, amellyel a lélek valamely teremtmény irányában viseltetik, hasonlóvá teszi őt érzelmei tárgyához. S minél nagyobb a ragaszkodása, annál jobban süllyed a lélek ama teremtmény szintjére… Amint az, aki mindig sötétben van, nem értheti meg, hogy mi a fény; éppúgy nem értheti meg Istent az a lélek, amely ragaszkodik a teremtményekhez.”

11. …nem individuáció, tehát nem személyiségfejlődés:

„Az embernek olykor sírni volna kedve egyesek oktalanságán, akik mindenféle rendszertelen önkéntes vezeklést és áhítat-gyakorlatot vállalnak, s ezekbe helyezik minden bizalmukat, abban a hiszemben, hogy így eljuthatnak az isteni bölcsességgel való egyesüléshez. Arra azonban nem gondolnak, hogy a teremtményekre irányuló érzéki vágyaikat megfékezzék. Pedig hát mindez hiábavaló, amíg csak teljes erővel nem fognak hozzá vágyaik elfojtásához.”

12. …nem mutáció, tehát nem változás:

„A hit csak úgy fogja a lelket jól vezetni az egyesülés felé, ha nem csak a teremtményeket és ideiglenes dolgokat illetőleg lesz vak, hanem éppen úgy vakká kell lennie felsőbb, szellemi részében is, amely Istenre és a lelkiekre irányul.”

13. …nem permutáció, tehát nem átrendezés:

„Aki el akar jutni az egyesülésre, ne támaszkodjék tudására, érzelmeire, érzéseire vagy képzeletére… Akkor lép a helyes útra, ha letér a saját útjáról. Ha megvan benne a bátorság, hogy mind belsőleg, mind külsőleg átlépje természetének szűk korlátait, akkor belép a korlátlanba., amelyben nincs egy bizonyos mód, hanem megvan benne lényegileg minden mód.”

14. …nem variáció, tehát nem egy másik, jobb lehetőség:

„Az igazi titka a krisztusi útnak az egyesülés felé, hogy minél jobban megsemmisüljünk Isten kedvéért mind érzéki, mind szellemi téren. Ha pedig sikerült az embernek teljesen a semmiségben feloszlania, vagyis elérnie az alázatosság tetőfokát, akkor meglesz az egyesülés. de az az állapot nem lelki gyönyörűségekben, nem nagy érzelmekben nyilvánul meg, hanem abban, hogy kereszthalált halunk mind érzéki, mind szellemi tekintetben, mind külsőleg, mind belsőleg.”

15. …nem más, mint metamorfózis, transzfiguráció, átlényegülés, transzformáció, tudatszerkezet-változás, alak- és formaváltozás, sőt, jelen esetben az alak és a forma elhagyása, a tudat kiürítése, tehát nem újrateremtése, hanem magára hagyása, és bizalommal, de remény nélkül történő felajánlása egy magasabb hatalomnak.