A megvilágosodási tényezőket tárgyaló rövid sorozat befejezéseképpen nézzük meg a nyugodt csoport tagjait.

5. Megnyugvás

A megvilágosodáshoz szükséges tényezőként létrejöttének és kifejlesztésének hét feltétele van:

- kiváló étel
- megfelelő klíma
- kényelmes testhelyzet
- a közép kiegyenlítettségének tartása
- erőszakos személyek és helyzetek kerülése
- nyugodt emberek és helyzetek keresése
- elhatározottság a megnyugvásra

Látjuk, hogy a buddhizmus nemhogy megvetné vagy elutasítaná a testet, inkább békére törekszik vele, és igyekszik megteremteni számára azokat a kedvező körülményeket, amik lehetővé teszik, hogy vágyaival, nyűgösködéseivel, jogos vagy csak élvezetét szolgáló igényeivel ne akadályozza a gyakorlást. A test és a tudat kapcsolata egyértelmű, elválaszthatatlanok, ezért nevelésük is párhuzamosan zajlik. Nem jó gondolat az, hogy a test a tudat szolgája lenne, mert ezzel leválasztunk magunkról egy hatalmas energiaforrást, erőszakot alkalmazunk valami felett, ami javunkra lehetne, ráadásul gőgöt ébreszt bennünk, mintha a velünk fejlődő tudatunk vagy a személyünk különb lenne egy másik, születésünkkor ajándékba kapott részünknél. Testünk nem az ellenségünk, hanem a barátunk, ha megtanulunk vele békében élni és fegyelemhez szoktatjuk. De az sem jó gondolat, ha azt hisszük, hogy a tudat a test szolgája, és nélküle mit sem ér, halott. Láthatjuk, hogy a tudatosság megélése a testhez kötött, de a tudat előbb lép fel és mutatkozik meg, a test csak követi őt (lásd a 276. bejegyzéssel kezdődő „tudat”-sorozat). A test és a tudat a mi két csodálatos, isteni eszközünk a megismerés útján. Az előbb felsorolt feltételek is, és az eddig bármikor előforduló felsorolások esetében is megfigyelhetjük, hogy szinte mindig vonatkoznak a testi és tudati állapotokra egyaránt. Pl. a közép kiegyenlítettségének tartása egyfelől a szimmetrikus, egyenes, kiegyensúlyozott meditációs tartást ajánlja, mely szabadon engedi áramlani az energiákat, oldja az izmok, ízületek feszülését, másfelől és ezáltal engedi a lelki, érzelmi és gondolati egyensúly kifejlődését. E kettős egyensúly nélkül a meditáció kevesebb hasznot hoz. A testi, lelki, tudati egyensúly ráadásul oda-vissza hat egymásra, erősíthetik és gyengíthetik is egymást.

A megnyugvás szintén a belátás tíz foltja közül az egyik jel, mely mutatja a gyakorló előrehaladását, és mint az öröm esetében figyelmezteti is, hogy az elnyugvást, az egyensúly megtalálását ne tekintse végeredménynek, mert akkor a továbbhaladás akadályává válik. Ám szükséges és alapvető feltétel a megvilágosodáshoz, mert jó megnyugvás esetén a test és a tudat könnyű lesz, hajlékony, alkalmazkodókész, erős és egyenes.

6. Összpontosítás

A Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik csoportja a bölcsesség és az erkölcs mellett: a helyes erőfeszítés, a helyes éberség és a helyes elmélyedés tartoznak hozzá, és eredménye a magasszintű tudatosság (lásd Nemes Nyolcrétű Ösvény sorozat). Meditációt is jelent, de nem csak a kötött formájú, klasszikus értelemben vett ülést, hanem minden tevékenységet, aminek hatására a tudat összpontosító képessége megnyilvánul és fejlődik. Az összpontosítás a tudati szennyeződéseket visszaszorítással történő feladással haladja meg. A meditatív kibontakozás két típusa, a szamatha és a vipassaná közül az elsőt jelenti (218-219. bejegyzés), és a nyugalom eléréséhez vezet.

A hindu jógától és az azt részben átvevő mahájána buddhizmus néhány meditációs gyakorlatától eltérően a Buddha és a theraváda buddhizmus szamádhin nem a meditációs praxis csúcspontját, hanem a kezdeti lépését értette. Szükség van hozzá derűre és jókedvre is. Az elmélyedés kezdetén a gyakorló tudatát egy pontra rögzíti, ezáltal elmélyedése tartós és eredményes lesz. Az elmélyedés tehát több mint az összpontosítás, bár gyakran összemossák a két fogalmat, mert az összpontosítás csak feltétele az elmélyedés létrejöttének és fenntartásának. Az elmélyedés szintjeiről részletesen írtunk a 221-222. bejegyzésben és a körülötte lévő egyéb helyeken, ezt most nem ismételjük meg.

Az összpontosítás fogalmát a buddhizmusban még nagyon sokféle megközelítésben osztályozták, pl. minőségét és mélységét tekintve, világi-e vagy világfölötti, a hozzá kapcsolódó érzések és gondolatok típusa szerint. A Buddha szavai alapján azonban bármilyen valódi összpontosítás csak az erkölcs megtisztítása után kezdődhet, ezért ki kell küszöbölni a tíz hátráltató tényezőt. Fontos emlékezetünkbe idézni, hogy a theraváda gyakorlatok főleg elvonult szerzetesek vagy elkötelezett laikusok számára fogalmazódtak meg, és azt is, hogy az eredeti buddhizmus általában nem spirituális, hanem következetesen praktikus. A gyakorlást hátráltató tíz tényező a következő:

- lakhely, de csak akkor, ha ott túl sok dologgal kell foglalkozni
- család, de csak akkor, ha túl szoros kapcsolatot tart fenn
- tulajdon, ha megszerzése céllá válik
- tanítványok, ha nem marad idő a saját gyakorlásra
- a ház fenntartási munkái, ha sok időt vesznek el
- az utazás, ha kialakul a kötődés kedvenc helyek iránt
- rokonok, barátok, ha sokat kell foglalkozni velük
- betegség
- a könyvek, ha a tanulás a gyakorlás rovására öncéllá válik
- az összepontosítással megszerzett testi, lelki képességek, amik csak a gyakorlás melléktermékei, a belátásnak viszont akadályai

Az összpontosítás is az öt képesség (indrija), az öt erő (bala) és a hét megvilágosodási tényező egyike, vagyis a gyakorló alapvető eszköze. A teljes összpontosítottság gyakorlatát elért gyakorló képes a tudatát bármikor ellazítani. Az ellazításon nem a manapság használt fogalmat értjük. A mai kor emberének ellazultsága pihenés, semmittevés, rekreálódás, a tudat „békén hagyása”, és ilyen értelemben nagyon hasznos módszer, hogy a kizsigerelt, agyonhajszolt tudatot végre kicsit kimentsük az információk özönéből, és engedjük újraépülni. A buddhista értelemben vett ellazulás ezeken túl kiegyenlítődés, középre kerülés, és leginkább a ragaszkodások bölcs elengedése, a valóság elfogadása, tehát tulajdonképpen a szabadulás, a megvilágosodás szinonimája. Ebben az értelemben az összpontosításnak, mint megvilágosodási tényezőnek a létrejöttéhez és kifejlesztéséhez tizenegy tényező járul hozzá:

- az alapvető tárgyi feltételek megtisztítása
- ügyesség a meditáció során keletkező képzetek terén
- a képességek kiegyenlítettsége
- a tudat megfelelő időben történő ellazítása
- a tudat megfelelő időben történő megfeszítése
- a részvétlen, érzéketlen tudat felrázása
- egykedvűség a nem megfelelő és a megfelelő (egykedvű) tudatállapotok megjelenése iránt is
- szétszórt emberek és helyzetek kerülése
- összeszedett emberek és helyzetek keresése
- az elmélyedés és a felszabadulás felidézése
- elhatározottság az összpontosításra

Szamádhi-bhávanának nevezik az összpontosítás kibontakoztatásának gyakorlatát. Amennyiben az összpontosítás nemes célból, a nemes emberek ösvényén járva történik, akkor az összpontosítás módszerének kifejlesztését magában foglalja a bölcsesség kibontakoztatása. A módszer szerint

- elsőként az erkölcsöt kell megtisztítani;
- majd a tíz hátráltató tényezőt kell kiküszöbölni;
- ezt követően keresni kell egy vezető mestert;
- aztán egy meditációra alkalmas helyet (akkor kolostort) kell találni, de mindenképpen egy annyira nyugodt helyet, ahol a rendszeres gyakorlás elvégezhető;
- végül el kell kezdeni az összpontosítás gyakorlatát.

 Az összpontosítás kibontakoztatásával a számtalan jótétemény közül öt érhető el:

- boldog élet a jelenben itt és most
- belátás (vipasszaná)
- a felsőbb tudások birtoklása
- újraszületés a Brahmá-világokban
- a megszűnés elérése, tulajdonképpen a késztetések megszűnése

7. Felülemelkedett egykedvűség

Semleges érzés, a három érzés közül az egyik (16. bejegyzés). Az egykedvűség nem közömbösséget jelent, hanem a közép megtartását, a meditáció és a gyakorlás során megvalósuló részrehajlás nélküli szemléletet és magatartást. Ezzel a szemlélettel könnyedén kibomlik a gyakorlóban a Négy mérhetetlen (78-80. bejegyzés).

A megvilágosodás tényezőjeként létrejöttének és kifejlesztésének öt feltétele van:

- a lények iránti részrehajlás nélküli, egyenlő viszonyulás
- a késztetett dolgok iránti részrehajlás nélküli, egyenlő viszonyulás; késztetett dolog minden, ami valami másból kifejlődött, létrejött, legyen az élő vagy élettelen, dolog vagy jelenség, létező vagy nem-létező
- a lények és késztett dolgok iránt részrehajló emberek és helyzetek kerülése
- a lények és késztett dolgok iránt egyenlően viszonyuló emberek és helyzetek keresése
- elhatározottság az egykedvűségre

Láthatjuk, hogy az elhatározottsághoz erő és akarat kell, mert a hét megvilágosodási tényező nem áll önmagában, hanem hatnak egymásra és feltételezik egymást.

Még tágabb értelemben azt is értjük egykedvűségen, hogy semmilyen érzéki benyomás, hajlam, késztetés, érzés, érzelem vagy tudatállapot nem ragadja magával a gyakorlót, így kellő távolságtartással és tárgyilagossággal képes a valóság jelenségeit torzulás és kiterjesztés nélkül olyannak látni, mint amilyenek azok valójában. Ilyen értelemben tízféle egykedvűség van:

- hattagú egykedvűség a hat érzékszervnek megfelelően; látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, és a hatodik érzékszerv a tudat, melyeken keresztül érzetek ömlenek a tudatba, és melyekkel szemben a gyakorlónak mind a hat helyszínen meg kell őriznie részrehajlás nélküli, egyenlő viszonyulását, közepét
- a legjobb időzés egykedvűsége, ami a lények felé irányuló kiegyenlítettséget, közepet jelent; időzés, mint ott-levés, a lények között való tartózkodás, a velük való kapcsolat, tehát az elvonulás és elfordulás ellentéte, és időzés, mint létezés, itt-levés, a saját életünkben való tartózkodás
- a megvilágosodás tagjainak egykedvűsége; a tényezőkhöz való kiegyenlített viszonyulás
- a tetterő egykedvűsége; a felesleges izgatottság és a restség kerülése
- a késztetések iránti egykedvűség; vágyak, indulatok uralása
- az érzések egykedvűsége; szubjektivitás kerülése
- a belátás egykedvűsége; a tapasztalatok iránti elfogódottság, a közöttük való válogatás kerülése
- az egyensúlytartás egykedvűsége a tudati tényezők iránt; még az egyensúlyhoz való viszonyulásban is kerülni az egyensúlytalanságot
- az elmélyedés egykedvűsége; a meditációs eredmények iránti semlegesség
- a tisztaság egykedvűsége; nem részrehajlani a tisztaság és nemesség felé, elkerülve ezzel a bölcsesség csapdáit és ragaszkodásait

A felülemelkedett egykedvűség, mint egyensúlytartás egy tudattényező (csétaszika) is. Ezenkívül a tíz tökéletesség (páramí) egyike, továbbá a belátás tíz foltja közül az egyik jel, mely mutatja a gyakorló előrehaladását, de ez is válhat akadállyá, ezért érdemes hozzá kapcsolni a felfigyelés tudattényezőjét, azt használva ugyanis minden dolog kiegyenlített erővel jelenik meg az érzékszervek kapujában anélkül, hogy bármelyik kitüntetett szerepet kapna.

A hét megvilágosodási tényezőt gyakorolva tehát a megvilágosodás elérhető. Ha komolyan gondolod a gyakorlást, használd őket, és a legfontosabb tudás lehet, amit életedben kaptál.