Elemezzük még tovább, hogyan gondolkodik a buddhizmus a tudatról (citta, ejtsd: csitta). Ebben a bejegyzésben a tudatállapotokról beszélünk szankszrit és páli kifejezéseket is használva, „tudományosabban”. A téma nagyon fontos, ugyanis a tudatállapotaink nem mások, mint a mindenkori általános állapotaink. Az vagyunk, ami a tudatunk adott pillanatban; ez mutatja meg, kik vagyunk, és hol tartunk. Megkülönböztetünk hétköznapi és megvilágosodott tudatállapotot, tehát az egyre világosabb, tisztább, éberebb, majd megvilágosodott állapot a tudatállapotok tisztításával és edzésével érhető el.

A citta jelentése gondolkodás, gondolat, tudás, tudatállapot. A tudat másik két elnevezését (manasz, vinnyána) és az e fogalmak alatt értett tudati működést a korábbi bejegyzésben tárgyaltuk, itt most a cittával foglalkozunk. A citta aktív, dinamikus tudatműködés, a tudati események sora a gondolkodás folyamatában. Mint írtuk, állandóan, felfoghatatlanul gyorsan változnak állapotai, és vele együtt a magatartás, a gondolkodás, az érzelmek, a környezethez, mint illúzióvilághoz való viszonyulás, tehát az „én”, maga a személyiség, ami ebből következően szintén állandótlan. Az énnek térben és időben is kijelölhetetlen egy állapota vagy helyzete, akár egy elektroné. A folyamatos változás ellenére végül mégis kialakul egy többé-kevésbé meghatározható személyiség, egy nagyjából körülírható karakter, mert a tudatállapotok szétesésük pillanatában átadják az információt az abban a pillanatban születő új állapotnak, mely a környezet szintén abban a pillanatban széteső és újjászülető állapotára reflektál. Mind a világ, mind a tudat, mind az „én” stabilnak tűnő állapota valójában halál és újjászületés állandó és végtelen pillanatainak láncolata, mely láncolat aztán a hamis megismerés állandóan ismétlődő mozzanatai miatt láncként a tudatot és a világot is a hamisvilághoz rögzíti.

A tudat eredeti állapotában fénylő és tiszta (pabhassara). Ez a tudat magasabb szintű szennyeződésektől (upakkilesa) is mentes állapota. A tudatot hétköznapi foltok is szennyezik, ezek a kilésák. Egy kilesa mindenképpen káros (akusala), de nem bűn, tehát nem égi büntetést von maga után, hanem akadályozza a beteljesülést. A kilesák már a hétköznapokban is megnehezítik az életet, rombolják a közösségek szellemi, lelki állapotát. Tíz szennyeződést szokás felsorolni, melyből az első három megfeleltethető a már sokszor tárgyalt három szenvnek vagy akadálynak, de mind az öt akadály megtalálható benne: mohóság, harag, zavarodottság, önteltség, téves nézet, kétely, lustaság, nyugtalanság, szégyentelenség, lelkiismeretlenség. Ezeket nemes törekvéssel, meditációs munkával, feladással vagy elhagyással szüntethetjük meg. Mikor az erkölcs (síla) már a gyakorlás során annyira megerősödött, hogy a kilésák eltűntek, akkor a 18 nagy belátást (mahá-vipassaná) végző törekvőnél az előrehaladást jelentő foltok, az upakkilésák jelennek meg. Ha ezekre a kétségtelenül haladást visszaigazoló foltokra a gyakorló eredményként tekint, akkor ugyanúgy a továbbhaladás akadályai lesznek, mint a hétköznapi kilesák. Az upakkilésák is a fénylő tudatot borítják, és bár szép, nemes tulajdonságok, csodálatos eredmények, de éppen ezért veszélyesek, mert a gyakorló könnyen beléjük ragad, vagy összekeveri őket a megvilágosodással. Szintén tíz ilyen foltot neveznek meg: fény, öröm, megnyugvás, boldogság, döntés, igyekvés, készenlét, egykedvűség, áhítás, tudás. Az utolsó folt a tudás, ami hiába a belátás tudása (vipassaná-nyána), mert ezen túl, ezt meghaladva bontakozik ki a bölcsesség.

A citta gondolkodási módot, sémát is jelöl, mint a személyiség része. Gondolkodás jelentéssel a magatartás, az életvitel egyik megnyilvánulása a beszéd és a tett mellett. Tehát egy tudatállapot a Nagy Ösvényen való helyzetünkön kívül meghatározza a hétköznapi viselkedésünket is.

Az abhidharma osztályozza a tudatállapotokat. Az abhidharma a buddhista tanítások gyűjteményének, a Hármas Kosárnak (Tripitaka) egyik kosara: a másik két kosár a tanítóbeszédek (szútrák), és az erkölcsi tanítások (vinaja).  Neve azt jelenti: a „Felsőbb Tan kosara”. Eredetileg a Tanról (Dharma) folytatott haladó szintű beszélgetéseket jelentette, később önálló összegző, filozófiai tanításgyűjteménnyé fejlődött, és „további tanokként” kezdték használni. A szútrákban lévő gondolatokat rendszerezi és gondolja tovább. Az abhidharma 170 valóságelemet (dharma) nevez meg, ezekből „citta” kifejezéssel 89 tudatállapotot jelöl. A 89 tudatállapot a tudattényezőkkel (csétaszikák) összekapcsolódva hozza létre a 14 tudatműködést.

A 89 tudatállapotot négy szintbe sorolják:
Világi tudatállapotok (81):
- érzéki terület (54)
- formai terület (15)
- formanélküli terület (12)
Világfölötti tudatállapotok:
- világfölötti terület (8)

A tudatállapotok lehetnek üdvösek (kusala) vagy károsak (akusala). Lehetnek még, további hatásukat tekintve, a karma (ok-cselekvés) szempontjából semlegesek. A semlegesség etikai szempontból értendő, vagyis azt vizsgálják, hogy a tudati működés visszahat-e, okoz-e eredményt a cselekvőre nézve, vagy etikailag nem értékelhető, pusztán működtet. Ugyanazon tudati mozzanatok lehetnek visszahatók vagy visszahatás nélküliek, azaz működtetők.

A megvilágosodásra törekvő személynek minél többször és hosszabb időszakra kell létrehoznia tudatában nem karmikus, tehát dharmikus tudatállapotokat, hogy tudatát egyszer képes legyen teljesen megtisztítani, és az ellobbanást elérni. A buddhista út végül is a tudatállapotok megértése, és azokon, tehát a tudat reagálásán való felülemelkedés, a tudat végső és tökéletes megtisztítása.

A 8 világfölötti (lokuttara) tudatállapot közé tartozik a beérkezettség (arhat, „szent”) állapota, mely a théraváda buddhizmus végső célja. Ennek négy fokozata van a fejlettebbek felé haladva:

- folyamba lépés
- egyszer visszatérés
- vissza nem térés
- méltóság állapota

Mindegyik fokozatnak van négy ösvény (működtető) és négy gyümölcs (visszaható) tudatállapota, ezért nyolcat sorolunk ide. Bármely fokozatba tartozó nemes ember tettei részben működtetők, üdvös hatásúak, részben visszahatnak a világra, gyümölcsöt hoznak. Az ilyen emberek végigjárták a Nemes Nyolcrétű Ösvényt. A megvilágosodott arhatok tudatállapotai még az érzéki és formai világra is képesek működtető hatást kifejteni.

Az arhat (Méltó) a dukkhától teljesen megszabadult, ennyiben egyenrangú egy buddhával, de míg egy buddha egyedül találta meg és járta végig az utat, addig egy arhat ezt egy buddha útmutatását követve teszi. Megszabadult nemcsak az öt alsóbb béklyótól (az öt halmaz, a kötődések), hanem az öt felsőbbtől is, az újraszületés és a létesülés láncaitól is.