A Buddha a Brahmajála szúttában tanítást ad a nirvána megvalósításáról. A megvalósításhoz elsősorban fel kell számolni a hibás nézeteket, melyeknek három fő típusa létezik:

• meghatározott következményekkel járó hibás nézetek
• spekulatív nézetek
• önlétezésre vonatkozó elképzelés

Meghatározott következményekkel járó hibás nézetek: Egyfelől relativizáló, nihilista, az erkölcsiség és az etika alapjait kikezdő vélemények és cselekedetek. Miután belátják a dolgok minőség-nélküliségét, önvaló-mentességét azt hirdetik, hogy a jó és a rossz megkülönböztetését a bölcs ember elveti, és gátlástalanul élhet. Vagyont halmozhat fel, élvezkedhet, elveheti, amit megkíván, hiszen úgyis mindegy, a világ csak káprázat és átmeneti. Másik formája, mikor valamilyen túlvilági jutalomért aszketikus, embertelen és ostoba elvárásokat támasztanak, gyakorta másokkal szemben. Mindkettő vélekedés könnyen és erősen tapaszt a jelenségvilághoz, jó vagy rossz, de erős karmát teremt, és az evilágokban marasztal.

Spekulatív nézetek: Vélemény, hit, vallás, okoskodás arról, ami tapasztalhatatlan, vagy tapasztalható az öt halmazon keresztül, de végső bizonyosság nem szerezhető róla. A legsúlyosabb probléma, hogy minden ilyen nézet valamilyen maradandóból indul ki, és bármi is ez a maradandó, végül mindig a nézet-alkotó személy ön-valójának létezéséhez, tehát az önlétezésre vonatkozó elképzeléshez érkezik.

Önlétezésre vonatkozó elképzelés: A legnehezebben feloldható kötés, és egyben a legalapvetőbb. Minden hibás nézet mélyén ez található. Amíg fennáll, nincs szabadulás. 

30. A gondolat csak gondolat. Az érzés csak érzés. Gondolat az is, hogy a világ létezik. Gondolat az is, hogy a világ nem létezik. Csak nézet, hogy nem világosodtál meg. Csak nézet, hogy megvilágosodtál. A vélemények burjánzanak és űzik egymást, és egy sűrű, áthatolhatatlan erdőbe vezetnek. A békés bölcsnek nincs mondanivalója. Légy tudatos, és tedd azt, amit éppen teszel.
31. Ne gondolkodj a végesen és a végtelenen. Ezek csak szavak. Ne gondolkodj életen, halálon. Ezek csak szavak. A szó csak szó, a fogalom csak fogalom, a gondolat csak gondolat. Nem találod az elejét, nem találod a közepét, nem találod a végét, nem találod a határait. Megnézed: üres. Szétszeded, összerakod, bár másmilyen lett: üres. Ahová leraknád: az is üres. Megértenéd az ürességét: de az is üres.
32. Túl akarsz lépni az „énen” és az „enyémen”. Mit találsz, mit értél el? „Nem-ént” és „nem-enyémet”. Szavakat cseréltél szavakra. A „nem-én” az „én” másik arca. Amit meg akarsz haladni, majd felkínálja neked az ellenkezőjét, hogy ne szabadulhass öleléséből. Ha a körön kívülre akarsz kerülni, valósággá teszed a kört, és örökre belül maradsz.
33. Minden csak tudati észlelés. Csecsemőként nem így észlelted a világot: akkor tán nem ilyen volt a világ? Most máshogyan észlelsz: tán megváltozott a világ? Tudod és érted, hogy te változtál, hát ne ítélj, és ne szaporítsd nézeteid és véleményeid.
34. A buddhizmus útjára lépve megváltozik a szemléletünk, meditálni kezdünk, és jobbá szeretnénk válni. Ám ehelyett, ha okosan haladunk az ösvényen, ránk tör az összes elfeledett, szégyellt és ocsmány tulajdonságunk. Ahogyan okosodunk és fejlődik látásunk, ránk ömlik magunk és a világ összes mocska. Ahogyan egyre jobban figyelünk, rájövünk, hogy a világ kikerülhetetlenül hatással van a tudatunkra.
35. Az igaz Dharma nem teremt új álomvilágot. A Dharma ismerete nem belépő a mennyországba, hanem csak tudás, semmi más. Aztán a te dolgod lesz, hogy a szép és rút álarca mögött meglásd az igazságot.
36. Magadra is alkalmazd a mettát. Magad felett is gyakorolj kegyelmet. Ez nem felmentés, csak józan felismerés: nem születtél Teher Nélkülinek.
37. Létezik egy általános buddhista logikai megoldás annak megmutatására, hogy a szavak tévútra visznek, a fogalmak meghatározhatatlanok, és egyszerre minden ilyen is és olyan is. Ez a négysarkú érvelés, a „csatuskóti”, vagy tetralemma. A személyiség fogalmának meghatározása esetén így hangozna: a személyiség valami; a személyiség semmi; a személyiség valami és semmi is egyszerre; a személyiség egyszerre nem is valami és nem is semmi. Paradoxon, mint minden állítás. A szavak üresen kongó edények, színes kacatok.
38. Minden olyan, amilyen.
39. Amíg nem számolod fel szokásaid, nem hagyod el kapaszkodóid, addig legyenek szokásaid, legyenek kapaszkodóid, csak arra figyelj, hogy a régieket cserélgesd apránként szebbekre, nemesebbekre, méltóbbakra. A lecserélt kapaszkodót engedd el, sirasd meg, ha szükséges, az újat üdvözöld, és nyitott tudattal fogadd. Csak akkor cserélj, ha felkészültél, és jó szívvel teszed.
40. A valakiségre is lehetsz büszke. A senkiségre is lehetsz büszke. A szépségre, rútságra, okosságra, butaságra, kicsiségre, nagyságra, alázatra, jóságra, bölcsességre is lehetsz büszke. Minden erősítheti az egót. Minden lehet „én”, még a „nem-én” is. Bármi elveszejthet.
41. Mielőtt az Ösvényre lépsz, kérdezd meg magadtól: Képes vagyok valóban elengedni és hagyni megszűnni mindent? El tudom fogadni, hogy nincs küldetésem, és senkivé sem kell lennem? Értem, hogy semminek sincs saját léte, hogy mindenből hiányzik a lélek, az énség és a személyiség?
42. A Buddha szobráról nem gondolod, hogy ő lenne a Buddha, ennél értelmesebb vagy. De a Buddháról való elképzeléseidhez, tudásodhoz, élményeidhez ragaszkodsz, és azt a Buddhának látod. Mi a különbség?
43. Az a gondolat, hogy „vagyok”, mulandó körülmény. Az a gondolat, hogy „nem vagyok”, mulandó körülmény.