Kedves Olvasóim! Köszönöm kitartó figyelmeteket, és e néhány sort szeretném átnyújtani nektek Karácsonyra első ajándékként. Néhány nap múlva még egyet adnék, talán még fontosabbat. Remélem a jövőben is olvassátok a blogot, és talán egyszer találkozunk is.

A Biblia, a Buddha szúttái, a Tao, az összes szent könyv csak kitaláció, a képzelet szüleményei. Emberek írták és alakították ki a történeteiket évek során át. Olvasva és szó szerint értelmezve őket ez azonnal szembetűnik. De ez a tény semmit nem mond el az istenről, nem érv sem mellette, sem ellene. A könyvek szövegei kitaláltak, de lélek lakozik az őket megalkotó képzeletben és emlékezetben. A történetekben az emberi képzelet jelenik meg, a képzeletben az ember lelke, a lélekben pedig… valami megnevezhetetlen. A hit, az igazság, az isten mind az ember által alkotott fogalmak, amik történeteken, drámákon és a szellem más megnyilvánulásain keresztül lépnek elénk, mindet történetekbe ágyazva érthetjük meg. Minden könyvünk és gondolatunk a lélek és a bennünk lakozó szentség emberi kifejezései. A szenteknek és a szent könyveknek hatalmas történetei vannak, és ők ragadnak meg, szembesítenek minket a lelkünkkel.

Minél több nemes történetet hallgatunk meg nyitott szívvel, annál egyértelműbbé válik az alázat és a csodálat. A nyitott szívből elpárolog a gőg, ami csak zárt szívben képes megtelepedni, és a sötétben rút démonná növekedni. A gőg minden bűn alapja, valójában az egyetlen bűn. Az ördögöt a gőg tette bukott angyallá, a büszkeség különítette el és zárta magányba, és vette rá, hogy híveket toborozzon. Az ég, bármit mondjanak a hamis papok, nem akar híveket.

Harag, élvetegség, kapzsiság; nem bűnök, csak gyermeki csínyek a gőg és a büszkeség szétszakító, romlásba rántó gyilkos ereje mellett. A csendes, bölcs igazságtól a büszkeség határol el, rosszá és ostobává tesz.

Hallgassuk meg nyitott szívvel a szent történeteket. Némelyik megmosolyogtató, másik akár nemtelen, de lesz kedves és undorító is köztük. Ne ítéljünk, mert nem az ég szavát halljuk, hanem a magunkét, az ember szellemét. Az üres űrben nem szól hozzánk másik szó, csak amit magunknak mondunk. Ne az istent, ne az igazságot keressük bennük. Engedjük el a megértés vágyát, a buta gőgöt, hogy saját szavunkat hallva ne mindig csak tévedéseinket találjuk meg a történeteinkben. Találjuk meg bennük a lelket, ami történetekbe simítja a valóságot.