A keresztény húsvéthoz is kapcsolódva röviden említsünk meg néhány szúttát, amikben a Buddha az újjászületésről beszél. Fontos elöljáróban megállapítani, hogy a köznyelvben gyakran újraszületésnek nevezik a reinkarnációt, szó szerint véve a jelentését (újra megtestesülés). Az újraszületés tanában az egyéni lélek jelenik meg újra és újra más-más testben, és a lélek állandósága miatt a személy örök létezésében található a folytonosság, ezért is nevezhető ez az elgondolás lélekvándorlásnak. A buddhista újjászületés nem feltételezi az egyéni lelket, az örök és múlhatatlan magot, hanem azt tanítja, hogy a létezés összetevőit, melyek most éppen, adott pillanatban egy személyben, tárgyban vagy jelenségben összeálltak, a karma szele folyamatosan tovább sodorja, és azok vég nélkül más létezőket alkotnak. Az újjászületésben megújul minden, az új kreatúra semmiben nem hasonlít elődjeire; az egyetlen összekötő kapocs közöttük a karma, az előző képződmény tetteinek következménye. Nézzük a szúttákat:

MN 7 Vatthūpama Sutta – Példázat a ruhadarabról:

„Szerzetesek, képzeljétek el, hogy van egy ruhadarab, ami foltos és szennyes, és egy kelmefestő ilyen, vagy amolyan festékbe meríti, legyen az kék, vagy sárga, vörös, vagy rózsaszínű. A ruhadarab nem fog megfelelően színeződni, és színei fakók lesznek. És miért van ez? Azért van, mert a ruhadarab nem volt tiszta. És ugyanígy, szerzetesek, ha az elme tisztátalan, kedvezőtlen újjászületésre lehet számítani.

Szerzetesek, képzeljétek el, hogy van egy ruhadarab, ami tiszta és makulátlan, és egy kelmefestő ilyen, vagy amolyan festékbe meríti, legyen az kék, vagy sárga, vörös, vagy rózsaszínű. A ruhadarab megfelelően fog színeződni, és színei élénkek lesznek. És miért van ez? Azért van, mert a ruhadarab tiszta volt. És ugyanígy, szerzetesek, ha az elme ragyogóan tiszta, kedvező újjászületésre lehet számítani.”

A Buddha a hindu világból származott, a hindu hitben nőtt fel. Számára nem volt kérdés, hogy az újjászületés tény. Pontosan ez volt meghasonlásának alapja, mikor a hercegi kastélyban rádöbbent létének értelmetlenségére. Azt tanították neki, hogy a Szamszára örök húskerekéből nincs kiút. Az egyetlen, ami elérhető, az egyetlen, amit egy ember kitűzhet maga elé az, hogy jó tetteket, tehát jó okokat, jó karmát halmoz fel, ezáltal biztosítja a kedvező újjászületést, a lélek, az önvaló következő életben való kedvező helyzetét. Egy hindu előtt ez a lehetőség állt, amivel nincs is gond, amíg valaki meg nem csömörlik az élettől, meg nem telik az élettel, mármint nem az aktuális életével, hanem általában a létezéssel, azaz meg nem érti teljes mélységében és szélességében a dukkhát. Tehát nem fáj neki az élet, nem riasztja az élet, nem menekül az élet elől, hanem ismeri, érti teljes mélységében, és úgy dönt, hogy elég volt neki a rabságból, elég volt a kiszolgáltatottságból. Amíg ezt nem érzi, addig folyamatosan előtte áll a lehetőség, hogy jelenlegi kedvezőtlen életkörülményeit, egzisztenciáját egyszer majd a halállal elhagyja, ezt a testet levesse, és ha üdvös karmákat halmozott fel, akkor legközelebb úrként, szentként, vagy valamilyen egyéb, boldogabb életben ébredhessen fel. A Buddha eliszonyodott ettől a sorstól, a karmikus káprázatban ragadt örök rabságtól, és elindult, hogy megtalálja a kivezető utat. Mivel ilyet a korabeli világ nem ismert, rá várt a feladat, hogy megalkossa a Dharmát.

SN 56.11 Dhammacakkappavattana Sutta – A Tan kerekének elindítása:

"És ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.

És ez a szenvedés okának nemes igazsága, szerzetesek: az ok a Szomj [vágy], amely újjászületéshez vezet, élvezet és szenvedély kíséri, örömet talál különböző dolgokban. Ez [a szomj] a következő: gyönyörök szomja, lét szomja, birtok szomja.

És ez a szenvedés megszüntetésének nemes igazsága, szerzetesek: a szomjnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetése, elvetése, feladása, elhagyása, elutasítása.

És ez a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez a nemes nyolcágú ösvény, úgymint ez: helyes nézetek, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életmód, helyes törekvés, helyes gondolkozás, helyes elmélyedés.”

Ez a Négy Nemes Igazság, a buddhizmus alapja, a Buddha hatalmas felismerése. Ezek közül is jelen tárgy szempontjából most kiemelendő a Második Nemes Igazság, a lét oka, ami a szomj, az örök újjászületések gyökere, a gyökérok, ami a dukkhát is termi: a nemtudás. A nemtudás létszomjként jelenik meg, a szomj pedig karmikus alap-okként tovább forgatja a lét kerekét, a szamszárát: az ok a Szomj, amely újjászületéshez vezet.

MN 57 Kukkuravatika Sutta – Kutyautánzó:

„Milyen a fekete következménnyel járó, fekete cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag … [ezért] rossz világban születik új létre. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. – Ezt nevezik fekete következménnyel járó, fekete cselekvésnek.

Milyen a fehér következménnyel járó, fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki jó testi adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, jó beszédbeli adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag, jó gondolkozási adottságokat halmoz fel magának a jövőre vonatkozólag … [ezért] jó világban születik új létre. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. – Ezt nevezik fehér következménnyel járó, fehér cselekvésnek.

Milyen a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvés? Előfordul, hogy valaki rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmoz magának a jövőre vonatkozólag. Miután rossz testi adottságokat is, jó testi adottságokat is felhalmozott magának, rossz beszédbeli adottságokat is, jó beszédbeli adottságokat is felhalmozott magának, rossz gondolkozási adottságokat is, jó gondolkozási adottságokat is felhalmozott magának … [ezért] olyan világban születik új létre, amely rossz is, jó is. Ezért mondom, Punna: az élőlények saját tetteik örökösei. – Ezt nevezik fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésnek.

Milyen a fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvés, a tettek megsemmisítését eredményező cselekvés? Eltökéltség a fekete következménnyel járó, fekete cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fehér következménnyel járó, fehér cselekvésről való lemondásra, eltökéltség a fekete-fehér következménnyel járó, fekete-fehér cselekvésről való lemondásra – ezt nevezik fekete és fehér következmény nélküli, sem fekete, sem fehér cselekvésnek, a tettek megsemmisítését eredményező cselekvésnek. Ezt a négyféle cselekvést ismertem fel, éltem át, és tanítom, Punna.”

A Buddha felismerte, hogy a fekete cselekvés fekete következményekkel és újjászületéssel jár, ha a lényt a szomja új életbe löki; a fehér cselekvés fehér következményekkel és újjászületéssel jár, ha a lényt a szomja új életbe löki; a fekete-fehér cselekvés fekete-fehér következményekkel és újjászületéssel jár, ha a lényt a szomja új életbe löki; de annak az életnek, ami elvágja a karma fonalát, annak nincs sem fekete, sem fehér következménye, mert megsemmisíti a tettek eredményét, és kiszabadítja a lényt.

MN 140 Dhātuvibhaṅga Sutta – A elemek bemutatása:

„Ekképpen megérti: Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tér alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, akkor ez az én egykedvűségem a [végtelen tér] alapja által megtámasztva, ahhoz ragaszkodván, nagyon hosszú ideig maradna fenn. Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tudatosság alapjára… a semmi alapjára… a sem érzékelés, sem nem-érzékelés alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, akkor ez az én egykedvűségem a [a sem érzékelés, sem nem-érzékelés] alapja által megtámasztva, ahhoz erősen ragaszkodván, nagyon hosszú ideig maradna fenn.

Ekképpen megérti: Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tér alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, ez feltételekhez kötött lenne. Ha én ezt a felettébb kitisztult és fénylő egykedvűséget a végtelen tudatosság alapjára… a semmi alapjára… a sem érzékelés, sem nem-érzékelés alapjára és a tudatomat [ennek] megfelelő kifejlesztésére irányítanám, ez feltételekhez kötött lenne. Semmilyen feltételt sem hoz létre vagy nem alkot semmilyen, a létezés vagy a nem-létezés irányába vivő késztetést. Attól fogva, hogy semmilyen feltételt sem hoz létre vagy nem alkot semmilyen, a létezés vagy a nem-létezés irányába vivő késztetést, semmihez sem ragaszkodik ezen a világon. Amikor nem ragaszkodik, akkor nincs felizgatva. Amikor nincs felizgatva, személyesen valósítja meg a nibbánát. Ekképpen megérti: A születést elpusztította, a szent életet leélte, amit meg kellett tennie, azt megtette, nincs több [újjászületés] semelyik létformában.”

A Buddha látta és tanította, hogy amíg alapokra helyezem észlelésem, tudatom és létezésem, addig az alapok nedvei, mérgei felkúsznak belém, irányítanak, átszíneznek, a maguk anyagává formálnak, a maguk képére alakítanak. Kötelékeim fognak, behálóznak, belém ivódnak, és magam is kötéllé változom. Láncaim rám tekerednek, körbefonnak, és magam is lánc leszek. Az alap a tudatomba költözik, a világ a feje tetejére áll, szemeimre por hull, majd föld, majd hegyek, és eltemet saját tapasztalatom. A harmadnapra újjászületett újjá van születve. Nem tört törvényt, nem változtatott, nem váltott meg, hiszen itt van velünk, osztozik fájdalmunkban, örömünkben, létezésünkben. Mi mind, akik sokadszorra újjászülettünk, hordozzuk a karma súlyát, és akit a súly lehúz, az a súllyal együtt létezik, nem független tőle, az maga is súllyá válik. Ha a változásnak feltétele van, akkor a változás a feltétel maga. A késztetéssel elért cél, mégha nemes is, a késztetés okává válik, és a kör bezárul. Amíg van születés, addig van halál, amíg van öröm, addig van bánat, amíg van ilyen, addig van olyan, amíg van sok és mulandó, addig van egy és örök, amíg van szamszára és nirvána, addig van dukkha. A maguk erejéből vagy az isten segítségével újjászületésben reménykedők sosem fognak igazán megszületni.