Egyetlen halmaz sem rendelkezik önléttel, és együtt sem alkotnak ilyesmit. Minden tényező függ a másiktól, függő módon jött létre, és széthullása után is függésben marad, majd új halmazt alkot. Az élő függ a tudattól, a tudat az élőtől, a dharmák egymásba fonódnak, és a karma törvénye szerint örvénylenek. A keletkezés és az elmúlás köre az érző lényeknél megegyezik. A függő keletkezés egy kört, egy láncolatot alkot (patittja-szamutpáda), így jön létre az öt halmazat, és ugyanúgy a dukkha oka, mint amaz.

A függő keletkezés 12 tagja:

1. A tudatlanság okozza az ösztönzéseket, késztetéseket, egy dharma-hordalék, ami akaratot szül;
2. a késztetések okozzák a tudatot, ami ekkor még csak tudatmag, a későbbi tudat alapja;
3. a tudatmag, tudatosság okozza a nevet és a formát, a kialakuló lény minőségét;
4. A név és a forma okozza a születést, kialakul a hat érzékszerv, a hat csatorna, amiken át a tapasztalás történik;
5. a tapasztalás okozza az érintkezést a világgal, ami még vágy nélküli, de a született számára elkerülhetetlen;
6. az érintkezés okozza az érzeteket;
7. az érzetek megszülik a vágyat, a világ iránti szomjat, és a lény már csapdában van;
8. a vágy okozza a ragaszkodást a világhoz, és a világgal szemben kialakult énképhez;
9. a ragaszkodás okozza a létesülést;
10. a létesülés okozza az újraszületést;
11. az újraszületés okozza a betegséget, öregséget, halált;
12. a betegség, öregség, végül a halál ha tudatlanságban talál, akkor kezdődik újra az elejétől.

Ugyanaz az eredete és oka ennek az örök körnek, a nemtudás. A jó tudás a három jellegzetesség belátása, de a lények rossz tudással rendelkeznek, egészen pontosan, mivel az első lépésben még nincs lény, valamiféle közös tudat, az egész szamszára a rossz tudat állapotában van. A rossz tudás a nemtudás, ami hordalékként szamszkárákat teremt. Nem tudatos késztetések ezek, hanem korábbi lények ösztönei, gondolatai, karmái halmozzák fel őket. Heterogének, nem tartoznak még egyik lényhez sem, bár a létrejövő létező ezekből, korábbi lények késztetéseiből áll majd össze. Ez a képződött, de önmagát még fel nem ismerő massza létrehoz a szamszkhárákból tudatmagokat, mintegy kicsomósodva a masszában. Ez már a nemtudás generálta individuum csírája. Ebből kialakul a lény, a név és a forma. A forma az edény, a név az én. A három gyökérok működésbe lép. A lény ebből születik. Világra jön és tapasztalni kezd, kialakul a hat érzékszerv, a hat kapu. Fizikai interakcióba lép a világgal, érzékszerv és érzéklet találkozik. Ez érzeteket vált ki, a lény a három minőségnek megfelelően mozogni kezd a világban, egy részéhez vonzódik, más részétől menekül, a legtöbb dolgot pedig észre sem veszi. A minőségek miatt vágy, szomj ébred benne, és igazán innentől számítódik a valódi, tudatos szenvedés. Ragaszkodások, kötődések kezdik rögzíteni az álomvilág részeihez, majd újjászületik, és jön a betegség, öregség, halál… majd újra a sötétségbe, az aviddzsába hull szétsugározva karmáit, és kezdődik az egész az elejétől.

A lánc elemei, az abban lévő lény javarészt nem tudatos. A lánc legkönnyebben a szomj kialakulásánál szakítható meg. Az eléggé éber, tudatos, teres és tiszta belátású lény azon a ponton tud belenyúlni a folyamatba, és tudja elszakítani az eltéphetetlennek látszó fonalat.

Az eddigiek alapján elszörnyedhetünk, elítélhetjük magunkat ostobaságunkért, és akár fel is adhatjuk a hiábavalónak látszó küzdelmet a dukkha ellen, de ez nem lenne jó megoldás. Az ego nem bűnben fogant, mi nem bűnösök vagyunk. Az én alapja, kiindulási pontja a megoldás megtalálásának. Az ego megértése a kulcs.

A képződött lény különböző, a buddhista tanítások szerint hat világban élhet, szemléletesebben kifejezve, hat világon zuhanhat át. Hosszabb-rövidebb ideig, állapotának, ragaszkodásainak függvényében tartózkodhat ezekben, de állapota sosem statikus; rángattatása, önmaga által előidézett zaklatottsága folyamatosan mozgásban tartja. Az egész az öt halmaz kialakulásával kezdődött.

A következő bejegyzésben igyekszem összefoglalni már így, a függőség körének ismeretében a halmazok és a világ kapcsolatát, a két fő világlátás hibáit. Nem lesz egyszerű, és sokakat felháboríthat. Csak az olvassa majd, aki bírja az önmagával és az istennel való szembenézést.