98. Mivel a környezet, a keretek, a lehetőségek adottak, ezért az illúzió világát véglegesen, tartósan, bizakodva csak a balgák akarják jobbá tenni. Fajtánk tulajdonságai szintén meghatározottak, csak a fizetőeszközt választhatjuk meg, amit szabadságunkért lerovunk, illetve azt az egyet választhatjuk ki, amit már nem adunk, aminek elvesztése már nem éri meg. Ez kinek az élet, kinek a hatalom, kinek a biztonság, és van, akinek ez a szabadság. Mármint a valódi, a végső, a meghaladhatatlan szabadság, ami nem a viszonyok által kevésbé felügyelt mulandó hatalom, hanem a nem-rabság felismerése: a megvilágosodás.

99. Az illúzió egésze és részei tehát üresek, nincs sem céljuk, sem akaratuk, de nem ilyenek az illúzióban magukban ént felismert létezők. Ők érzik csaló mivoltukat, tudatuk mélyén tudják, hogy mulandók, éntelenek, emiatt szenvednek, ezért igazolásra van szükségük. A ködvilág halk morajlását jobban megfigyelve csak a röpke évekig fénylő lények kiáltásait halljuk, akik magukról beszélnek álmodozva. Táblák, emlékkupacok, felgyúló fények, indulatok örvénylenek egymás hegyén-hátán, neveket aggatnak magukra és hiteket, szeretnek vagy ártanak, mert a hamis öntudat igazolódni akar. Ezek fénye és hangja tölti ki a végtelen teret. A félreértés világa, a nemtudás tombolása.

100. Mivel a világ nem igaz, és nem is hamis, ezért csak látszat. Ez ennyire egyszerű. Látszat van a születésben, látszat van a mozdulatban, a látványban, az érintkezésben, az érzelmekben, a gondolatokban, a hitben, erőben és késztetésben, látszat az eleje és a vége, és látszat a kettő között az út. Ez ennyire egyértelmű. Látszat van a rabságban, ha benne maradsz, látszat a kitörés élménye, a zuhanás és az emelkedés meg sem történik, és nem azért ilyenek, mert a létezés három törvénye érvényes rájuk. Nem azért látszat mind, mert mulandók, éntelenek és szenvedés-természetűek; a három törvény, a három egyetemes ismérv nem meghatározza, csak leírja a világot. Azért látszat minden, mert nemtudás hozta létre, nemtudás pusztítja, nemtudás tartja fenn. Alig érti valaki. De látszat az is, aki érti, és az is, aki nem. Alig haladja meg valaki. De látszat, aki meghaladja, és az is, aki nem. Látszatok vagyunk, és látszat a Buddha is, miért?: mert a remény is látszat! Mindenből fel kell ébredned, érted-e már? Alig merészel valaki elmenni ennyire messzire!

101. Van valóság, reális, megfogható, körülírható és mérhető valóság. Van isten, akin nem fog a csalás, akinek hatalma korlátlan és egyetemes. A viszonylatok igenis igazak, és a dolgok összemérhetők, tehát csak azért nem jelentjük ki semmiről, hogy nincs, mert nem meghatározható. Ez ostobaság lenne, rossz érvelés. Van felfoghatatlan magasságú értelem, ahová az ember és a gépei nem jutnak el, mert az ember csak nagyon okos gépet tud készíteni, mást, mint önmaga, képtelen. Létezik még az illúzión belül is, hát még kívüle, a tökéletes szabadság, a tiszta földek, a nirvána. Ha van tökéletes rabság, akkor van tökéletes szabadság is. Ha van fátyolozott tudatú lény, akkor vannak buddhák is. De ez is mind illúzió. Mind duális, mind kettészakadt, semmi mások, csak egymás ellentétei. Ez is mind nemtudás, mert az alapja sosem volt más. Már értitek, miről akarok beszélni: rengeteg reményünk és kapaszkodónk van még, és sosem adhatjuk fel, mindet el kell venni magunktól! A reményt is!

102. A Buddha halott. Valóban tőle vártad a tudást? Te még sosem éltél. Valóban magadtól vártad a megváltást? A világban minden illúzió. Valóban ott kerested a valóságot? Ébredsz vagy álmodsz: majd eldöntöd.

103. Azt mondják a bölcsek, hogy szemlélődj. De hát sosem tettél mást! Úgy hiszed, éreztél már, de nem, csak nézted az érzést. Azt hiszed, megértettél valamit, de csak figyelted kívülállóként az eszmét. Azt hitted, megszülettél, és itt vagy, de csak figyeled életed. Mintha lélegeznél, döntenél, cselekednél, fejlődnél vagy romlanál, mintha véleményed lenne, érzelmed és késztetésed, de csak szemlélődsz, sodródsz a ködben. Nem látsz messzire, csak próbálod elkapni, ami eléd kerül. Mindig szemlélődtél, ez az életed. Még nem döntöttél semmiről, mert ha egyszer valóban te döntesz, végre csak te, minden támasz nélkül, szétfoszlik körülötted az illúzió. A bölcsek úgy értik: használd a helyes szemlélődést eszközül, aztán ha tökéletesen tudsz, akkor majd készen állsz dönteni.

104. Az illúzióvilág szereplői azt ígérték egymásnak, hogy ha megfeszítik erőiket, koncentrálják képességeiket, akkor e sok akarat és szellem szétrepeszti a látszat világának falát, és eljutunk a valóságba. De a nagyon sűrűvé tömörített köd csak víz lesz és jég, más anyag, más minőség. Mások azt mondják, hagyni kell és szemlélni, hogy felfedje tulajdonságait és gyengeségeit, így lesz meghaladható. De a ködöt az örök időkig lehet nézni, csak híg köd marad. Aztán említik a középutat, amit valóban a kettő véglet között keresnek félúton, de hát ott ugyan mi lenne, amit még nem láttunk. A nemtudás csak nemtudás, de a tudás is csak nemtudás. Ember eddig juthat el. Tehát: ne az ember akarja; ne eljutni akarjon!