A Szív szútra a Gyémánt szútrával együtt a két legfontosabb mahájána írás, nekem személyesen is a kedvenceim. Egy sorozatot indítok, melyben beszélgetünk a Szív szútráról, persze csak amennyire a fórum és a műfaj hozzáférést enged ehhez a kimeríthetetlen bölcsességű tanításhoz. A szútra rövid, tömör és fokozhatatlanul esszenciális. Minden szava a megfelelő helyen szerepel, egyik sem felesleges, de nem is nélkülözhető. Foglalkozunk majd a címével és a szövegével is, de kérem, hogy végig tartsuk szem előtt: a szútra valódi értelme szavakkal átadhatatlan. Az egyszerű gyakorló, a haladó szerzetes, de a beérkezett bódhiszattva előtt is más rétegei tárulnak fel.

Először elemezzük a cím szavait. Teljes neve a „Pradzsnyápáramitáhrdaja”, aminek jelentése a „megértés tökéletességének a szíve” vagy a „szív bölcsességének tökéletessége”. Ma a cím két szavát, a bölcsességet és a tökéletességet elemezzük.

Pradzsnyá – bölcsesség

Hat nézőpontból közelíthetjük meg a szó buddhista értelemben vett jelentést.

1. A szenvedéstől megszabadító Nemes Nyolcrétű Ösvény egyik csoportja az erkölcs és a meditáció mellett (171. bejegyzéstől). A helyes szemléletet és a helyes szándékot, másképpen az igaz nézetet és az igaz elhatározást foglalja magában. A bölcsesség végső célja az út végén a Négy Nemes Igazság belátása és megvalósítása, a káros befolyások megsemmisítése. A meditációs gyakorlatok közül a vipasszaná végzésével kifejlődik a bölcsesség és megszűnik a nemtudás (218-219. bejegyzések).

A Buddha az öt képesség (indrija), az öt erő (bala) illetve a megvilágosodáshoz tartozók (bódhipakkhija-dhamma) öt elemének egyikeként is említi.

2. Bár az öt halmaznak (36. bejegyzés) nem része, de hatással van rájuk. Az érzés (védaná) felfogja a külvilág ingereit, az észlelés (szannyá) értelmezi a benyomásokat, a színeket, hangokat, hangulatokat, majd a tudatosság (vinnyána) tudatosítja, hogy ezekből a lény számára mi kellemes, kellemetlen vagy egyik sem. Ezek így függnek össze, hiszen amit érzünk, azt észleljük, amit észlelünk, azt érezzük és gondoljuk. Erre egy állat és egy gép is képes. Ám a bölcsesség már emberi tulajdonság, ez érti meg a Négy Nemes Igazságot.

A bölcsesség nem magában lebeg az öt halmaz mechanikus rendszere felett, mert a tudatosság és a bölcsesség is elválaszthatatlanok. Amit a bölcsesség megért, azt tudjuk és gondoljuk, és amit gondolunk, csak azt tudjuk megérteni. A tudatosságot teljesen meg kell érteni, erre időt és erőt kell szánni, mert alapvető feladat, a bölcsesség pedig a meditációban kibontakozva érhető el. Ebben az értelemben a tudatosság, mint tudatosítás a megismerés általános formája, a bölcsesség pedig a megszabadulásra irányuló gyakorlás. A bölcsesség céljai:

- A közvetlen tudás: Felsőbb tudásnak is hívják. A megismerés során tárgyát torzulás és kiterjesztés nélkül ismeri meg.
- Teljes megértés: A világi teljes megértés elérhető a tudott, a vizsgálás vagy a feladás teljes megértésével.
- A szennyeződések eltávolítása.

Egy hasonló értelmezés szerint bár a bölcsesség egy, de három fajtája, megjelenése, elérése van:

- A Tan hallásának útján; ez az erkölcs, a hit, a bizalom módszere.
- A gondolkodás útján; az intellektus, az értelem használatával, értelmi belátással.
- Meditáció útján; az elmélyedés kibontakozása.

A bölcsesség nem elvont tevékenység, nem rögzült, megdicsőült állapot, hanem munka, ezért felosztható még gyakorlati jellege szerint is háromfelé: tanuló, nem tanuló, valamint sem nem tanuló, sem nem nem-tanuló bölcsességre.

3. Ez előző pontban leírtakhoz hasonló magyarázat szerint a bölcsesség kibontakoztatásának (panná-bhávaná) célja a nemtudás (aviddzsá) megszüntetése, a dolgok valós természetének meglátása, a közvetlen tudás (abhinnyá), a teljes megértés (parinnyá) és a szennyeződések eltávolítása. A bölcsesség a tudati szennyeződéseket (kilésa), a káros (akuszala) hajlamokat megsemmisítő feladással haladja meg. A bölcsesség ily módon az üdvös (kuszala) tudatállapothoz kapcsolódó belátás tudása (vipasszaná-nyána). A bölcsességnek üdvtani jellege van. Az észlelés felfogja a világot, értelmezi az ingereket, de a létezés három ismertetőjegyét (trilaksana), az állandótlanságot, az elégtelenséget és az önmagátlanságot nem képes belátni. A tudatosság az érzékelésen és a reagáláson kívül erre is képes, de a bölcsesség az egyetlen, ami az Ösvény megvalósításához is elvezet.

4. A páli Tripitaka egyik kosara, az Abhidharma („felsőbb tanítások”) szerint szubjektív tudás, egyfajta megkülönböztető tudás, amely eltérően a tárgyra vonatkozó tudástól (nyána) az alanyra vonatkozik. Egy olyan gyakorlati ismeret, valamihez való értés, aminek három jellegzetessége van:

- gyakorlati természetű;
- megalapozza a tudást (nyána);
- megvalósítja a végső kialvást, a nirvánát.

A belátás tudásához kapcsolódik. Áthatja a dolgok öntermészetét, ennek az öntermészetnek eloszlatja a zavarodottságát, egészen pontosan a zavarodottság hiányában mutatkozik meg. A bölcsesség közvetlen oka a meditatív összpontosítás, a szamádhi (214. bejegyzés és továbbiak). A világi belátás szintjén lehet érzéki, formai vagy formanélküli, itt a bölcsesség már egyre tágasabb és magasrendűbb szinten valósul meg, de tárgya még korlátozott, majd a világfölötti szinten lesz mérhetetlen.

5. Az Abhidharma megkülönbözteti még a született, a belátáson alapuló és a megtartó bölcsességet. Az úton haladás szempontjából számba vehető még a visszalépésben, a megállásban, az előrelépésben és az áttörésben részesedő bölcsessége.

6. A bölcsesség a tíz tökéletesség (páramí) egyike is.

Páramítá – tökéletesség

A Nagy Lények, a megvalósított beérkezetteknek által gyakorolt tökéletes erények, melyek a buddhaság eléréséhez vezetnek, a következők:

- adományozás
- erkölcsösség
- lemondás
- bölcsesség
- tetterő
- türelem
- igazságosság
- döntésképesség
- szeretet
- egykedvűség

A másik Tripitaka kosárban, az erkölcsről szóló „magaviselet kosarában” történő rendszerezésük után váltak önálló erénycsoporttá, mint a leendő buddhák gyakorlásának kiemelten fontos eszközrendszere.