A Buddha egy ember volt. Nem isten, bár a buddhizmus szerint akár az is lehetett volna, hiszen az istent nem a világ nyugati felének fogalmai szerint írták le. Az isteni létezés keleten csak egy létállapot, egy másik létszféra, ami kifejezhetetlenül hosszabb életet, nagyobb boldogságot ad, mint amit az emberi világba születők elérhetnek, de ugyanúgy változásnak kitett, mulandó, átmeneti állapot. De a Buddha nem volt isten, szerencsére. Ez a legnagyobb örömhír számunkra, mert azt bizonyítja, hogy akármelyik ember, mi is, elérheti a teljes és tökéletes megvilágosodást saját erejéből, elérheti a célt úgy, hogy nem támaszkodik külső, isteni segítségre.

A nyugati vallásokban és társadalmakban az individualizmus, az egyéni érdem, az önkifejezés képessége kiemelkedő erény, de a Buddha élete lélegzetelállítóan tiszta önfeladásról tanúskodik. Nem megy ez máshogyan. Ezen a felületen sokat fogunk még beszélni az „én”-ről, mint a valódi látás legfőbb akadályáról, a végső, nagy gátról. Utunk során, ha a Buddhával tartunk, egy idő után világossá válik, hogy az énünkkel együtt nem haladhatunk, és meg kell hoznunk az ember által hozható legnagyobb áldozatot, az én teljes feladását, elhagyását, illuzórikus voltának belátását. Óva intelek attól, kedves Olvasó, hogy azt hidd, érted mit jelent az önfeladás, mit jelent az összes kapaszkodó teljes és vakmerő elengedése, a sötétbe való ugrás, a halált minden remény nélkül magához ölelő hősiesség! Remélem eljutunk együtt addig, hogy erről tudjunk a későbbiekben őszintén beszélni.

Az értelmes élet egyetlen igazi célja a halálra való felkészülés. A vallások ebben segítenek, de míg egyes vallások az életed nyomorult, hétköznapi kapaszkodóit egy nagy, romolhatatlan, isteni támasz ígéretére cserélik, addig a Buddha Tanítása sosem fog becsapni. Elmondja neked, hogy az egyetlen, valódi menedék benned van, és ha jót akarsz magadnak, ezt is el kell majd engedned.

Függéseid, a jelenségekkel való kapcsolataid nem csak korlátoznak, nagyobb a veszély: megölnek.

A problémákkal küzdő ember figyelmét felhívni az elengedésre manapság divatos közhely, de akik ezt javasolják, nem értik a lényegét. Elengedni fontos, alapvető buddhista feladat, de csak az képes rá, aki világos tudattal látja és érti, mi tartja fogva; ismeri az ahhoz való ragaszkodás természetét teljes mélységéig; birtokában van az elszakadás módszerének; elég bátor és erős, hogy e lépést megtegye; van hová elengednie a jelenséget, azaz érti a karma láncolatát, belátja káprázat-voltát.

A Buddhát nem zavarná, ha látná, hogy utólag nehéz részletesen leírni történetét, jellemét, mert személyiségének nem tulajdonított jelentőséget, sőt, meghaladásra való képződménynek tartotta. Tudta, hogy előtte is léteztek már buddhák, utána is lesznek, és egyáltalán nem érdekes annak a hercegnek a személye, aki ebben a világkorszakban hordozza ezt a méltóságot. Szándékosan nem kiválasztottságot írtam: a Buddhát nem választotta ki semmilyen hatalom, hanem önmaga erejéből érte el a megszabadulást.

A megszabadulás pontosabb kifejezés, mint a megvilágosodás. A megvilágosodott lény bölcsen lát, érti a világot, és mert lát, képes a kötöttségei elvágására, az énje meghaladására, a teljes szabadságra. A megvilágosodás által szabadul fel. Sőt, van erre egy másik szó is, ami kifejezi a megszabadulás véglegességét, a világból való kilépést, a szamszárába való soha-vissza-nem térést: az ellobbanás. Egy buddha létezése kialszik, a világban már nem izzik fel a lángja semmilyen én gyúanyagán, ellobban.

A nem megvilágosodottak énjének tüze viszont felperzseli a világot. Álljon itt ennek könnyebb megértése kedvéért a Buddha egyik első beszéde:

„A TŰZBESZÉD

Amikor a Magasztos elegendőnek látta az Uruvélában töltött időt, tovább vándorolt Gajászísza felé, nagyszámú szerzetes kíséretében. Ezer szerzetes kísérte, akik előzőleg mind­annyian remeték voltak. Ott Gajá város mellett, a Gajászísza hegyen tartózkodott a Magasztos az ezer szerzetes társaságában. Ekkor a Magasztos így beszélt a szerzetesekhez:

Minden lángban áll, szerzetesek. Mi minden áll lángban szerzetesek? Lángban áll a szem, szerzetesek. Lángban állnak a jelenségek, lángban áll a látás, lángban állnak a látványok, lángban állnak a látványok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem nem kellemesek, sem nem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a fül szerzetesek. Lángban állnak a hangok, lángban áll a hallás, lángban állnak a hallomások. Lángban állnak a hallomások okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll az orr, szerzetesek. Lángban állnak a szagok, lángban áll a szaglás, lángban állnak az illatok, lángban állnak az illatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a nyelv, szerzetesek. Lángban állnak az ízek, lángban áll az ízlelés, lángban állnak az ízlelés okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll a test, szerzetesek. Lángban állnak a tárgyak, lángban áll az érintés, lángban állnak az érintkezések, lángban állnak az érintkezések okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Lángban áll az értelem, szerzetesek. Lángban állnak az igazságok, lángban áll a gondolkozás, lángban állnak a gondolatok, lángban állnak a gondolatok okozta érzések, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak. Mi gyújtotta lángra? A szenvedély tüze, a harag tüze, a balgaság tüze gyújtotta lángra; a születés, az öregség, a halál, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a szomorúság, a gyötrelem gyújtotta lángra, mondom nektek.

Ha egy okos, nemes tanítvány ezt belátja, akkor elfordul a szemtől, elfordul a jelenségtől, elfordul a látástól, elfordul a látványoktól, elfordul a látványok okozta érzésektől, akár kellemesek, akár fájdalmasak, akár sem kellemesek, sem fájdalmasak.

Elfordul a fültől is, elfordul a hangoktól, elfordul a hallástól [...].

Elfordul az orrtól is, elfordul a szagoktól, elfordul a szaglástól [...].

Elfordul a nyelvtől is, elfordul az ízektől, elfordul az ízleléstől [...].

Elfordul a testtől is, elfordul a tárgyaktól, elfordul az érintéstől [...].

Elfordul az értelemtől is, elfordul az igazságoktól, elfordul a gondolkozástól, elfordul a gondo­latoktól [...].

Ha mindezektől elfordult, eléri a vágytalanságot. A vágytalanság révén megszabadul. Ha megszabadult, tudatára ébred: “Megszabadultam”, s felismeri, hogy megszűntek a születések, elérte a tökéletességet, cselekvését befejezte, nincs többé köze az élethez.”

Legközelebb megnézzük, hogyan indult el a Buddha a hercegi kastélyból.