69. A Dharma jellemzői (5)

A Dharma ópanajikó: „előrevezető”. A szó nem a hagyományos értelemben vett haladásra utal. Az élet megannyi területén kerülhetünk magasabbra, előbbre, bár ez sok esetben csak látszólagos. A több pénz, nagyobb hatalom, boldogabb család, nagyobb szabadság, jobb párkapcsolat elérésének rengeteg módját és formáját kínálják felbolydult világunkban, és bizony sok működik is. Még azt sem állítom, hogy mindegyikkel gond lenne, vagy a lelkünket kellene eladnunk értük. Alapvetően semmi gond nincs azzal, ha az élet boldogabb, jobb, gazdagabb, főleg akkor, ha ezt mások, családtagok, kollégák, népek számára sikerül megteremteni. A világban a gondok, a problémák, a szegénység, a baj és a szenvedés véglegesen megoldhatatlanok, ezért bolond ember az, aki a teljes felszámolásukra törekszik, de rongy ember az, aki ennek ellenére nem próbálja meg. Ezért rendben van, ha valaki bölcsen, a világ megjavíthatatlanságának ismeretében az átmeneti, mulandó gondok enyhítésére is törekszik. A Tanítással élve, aszerint működve a világ is élhetőbb hely lenne, a Buddha szavai erre is alkalmasak. De az igazán bölcs ember ezen felül és túl arra használja, amire igazán való, a spirituális előrehaladásra, nemesedésre.

A szamszára hat alapvető problémája: betegség, öregség, halál, együtt élni a kellemetlennel, elválasztva lenni a kellemestől, nem érni el a vágyottat. A Dharma gyógyszer, ami okosan alkalmazva nem csak ideiglenesen csillapítja a fájdalmat, hanem végérvényesen feloldja a lét alapvető problémáit, amik örökre a létkerékben tartanák a szenvedőt. A szamszára kínjainak átmeneti enyhítése helyett egy bátor lépéssel végérvényesen kivezet a reménytelen körforgásból.