A buddhizmus előzményeivel foglalkozó sorozatunk ötrészes, és a harmadik része foglalkozik a hat darsanával, azaz hindu filozófiával, bölcselettel, de ezt a harmadik részt több darabban tesszük közzé. Némelyiket darsanát egyben közöljük, mint a nyáját is, némelyiket több részletben, mint a számkhját, és párját, a jógát. Elsőre nehezen érthetőek, de megérik a rájuk fordított fáradtságot, mert az ind gondolkodás és kategóriák jobb megértése a buddhizmus mélyebb felfogásához is közelebb visz minket. Az európai gondolkodás a számkhja és a jóga kategóriát már talán jobban ismeri, vagy legalábbis úgy véli, de azok is nagyban építettek a többi bölcseletre is.

A darsanák párokat alkotnak, amennyiben két-két bölcselet logikailag, kifejlődésének módjában összefügg, és általában az egyik feltételezi a másik ismeretét. Az 1-2., 3-4. és 5-6. sorszámúak között állnak fenn ezek a kapcsolatok. Ezekről lesz szó:

1. Nyája
2. Vaisésika
3. Számkhja
4. Jóga
5. Védánta
6. Mímámszá

Indiában a Kr. e. I. évezred során ez a hat bölcselet (darsana) alakult ki, melyek a Védák és az upanisadok szövegeit mind csalhatatlan kinyilatkoztatásnak tekintették. A darsana szó megnézést, vizsgálatot, megértést jelent. A darsanák szemléletei között vannak ellentmondások, de a bölcsek úgy tartották, hogy ezek csak az eltérő nézőpontokból erednek, ráadásul az igazság szavakban úgysem kifejezhető, csak a megvilágosodás élményében. Nézzük az elsőt:

Nyája

A nyája és a vaisésika skolasztikus bölcseletek. A külső és a belső világról szerezhető tudással foglalkoznak, és a tudás megszerzésének lehetséges módjaival, tehát azzal, hogy mit lehet a világból észlelni, miből, hogyan és mire lehet következtetni, és hogy melyek az észlelés és a következtetés lehetőségei és korlátai.

A nyája szó logikát jelent, de mint minden hindu bölcselet, jelentősége túlmutat a logikai megismerés módszerének feltérképezésén, mert valódi célja a karmikus kötöttségek hálójából való kiszabadulás. Célja a legvégső, az üdvözülés és a szabadulás, a vágytalanság és a félelemnélküliség, aminek érdekében le kell mondani a karmikus jutalomról, még a jó karma eredményéről is. Sőt, az üdvözülés érdekében még az üdvözülés vágyát is el kell engedni, mert az is csak akadályként lépne fel. Ez a tudással érhető el, ami a nyája 16 tételének, a 16 padárthának az ismeretét jelenti. A tudás természetesen ebben az esetben sem csak ismeret, hanem intuitív, átélt és a tudatba épített bölcsesség; gyakorlati tudás, ami teremt és megvált.

A nyája keveset beszél a megszerzendő tudásról, helyette részletesen ismerteti a tudás megszerzésének módjait. A nyáját a korabeli bölcsek egy része előtanulmánynak tekintette a magasabb szintű szellemi utakhoz, de mások önmagában is elegendőnek tartották a teljes megszabadulás eléréséhez.

Kategóriái a következők:

A) Alapkategóriák (1-2. padártha):

1. A tudás forrásai – Elemezték, hogy milyen módon juthatunk ismeretekhez, azok mennyire megbízhatók, mik a korlátaink, és arra jutottak, hogy négy lehetőségünk van:

- személyes tapasztalás: Kívülről és belülről is érkezhet, de óvatosnak kell lennünk, mert könnyen becsaphat, ám mégis alapvető forrás. Nem választható el a hozzá kapcsolódó következtetéstől, ezért ébernek kell lennünk, hogy tisztán használhassuk.

- következtetés: Megelőzi az észlelés. Következtethetünk a jelenből a múltra, az okra, de a jövőre, a következményre is, valamint a szűkebb kategóriából a tágabbra és viszont. Vannak korlátai, mert a következtetés lehet helyes, de nem biztos, hogy igaz, valamint nem biztos, hogy mindkét irányban igaz az ok és a következmény relációjában.

- összehasonlítás, analógia: A dolgok hasonlósága alapján tett következtetés. Korlátai egyértelműek, a hasonlóság lehet téves, valamint annak foka is helytelen megállapításokra vezethet, és függ a szemlélőtől.

- csalhatatlan isteni bölcsesség, a védák szava: Kinyilatkoztatás, mint hang vagy ige, ami isteni eredetű, ezért csalhatatlan. Itt nincs kérdés, ez vitathatatlan forrás.

2. A tudás tárgyai – Ezek azok a dolgok, amiket a tudás segítségével meg lehet ismerni, persze egy okból, a megszabadulás elérésének érdekében, tehát mellőzve a világi célokat:

Ok típusúak

- önvaló: Az átman, aki viseli a karmát. Örök, határtalan. Ő birtokolja a tudást, nem az értelem, az érzékek vagy a test.

- értelem: Az intellektus. Az átman csak a tudatban lévő dolgokat szemlélheti, amiket az értelem fénye világít meg számára. Az átman terméke, és nem örök.

- érzékelés: Más néven elme, az érzékelő és tapasztaló tudat, mely nem tévesztendő össze a megértéssel. Egy kapuőr, aki az észleletek között válogat, csak egy eszköze az átmannak, aki rajta keresztül cselekszik. Másik funkciója a figyelem, továbbá az érzések észleléssé alakítása.

- tárgyak kategóriái és alkotóelemei: Azok a tényezők, amik a külvilágot és saját magunkat alkotják. Más néven ők az öt őselem, a föld, a víz, a tűz és a szél, valamint az ákása (tér). Ezeket a következő darsanánál, a vaisésikánál fejtjük ki bővebben.

- cselekvő és érzékelő szervek: Érzékszervek és testi szervek, melyeket csak a tanulatlan ember kever össze az átmanjával, azaz önmagával.

- test: A fizikai test, amit szintén hatalmas hiba összekeverni önmagunkkal.

Következmény típusúak

- tévedés: Oka a tévedés-alapú tudatállapotban való tartózkodás, melyben félreértelmezzük a valóságot, és emiatt hibásan következtetünk.

- cselekvés: Cselekvő aktivitás, ami az érzékelő elmén keresztül valósul meg. Tanulatlan embernél ennek hajtóereje a tévedés.

- újjászületés: Oka a cselekvő aktivitás, tehát a legtöbb lény esetében végső soron a tévedés, ezért hordozzák tovább karmájukat.

- gyümölcs: A karmikus tettek jó és rossz következményei. Az újjászületésben terem.

- szenvedés: A dukkha.

- megszabadulás: Végleges megszabadulás a dukkhától, melyet a hamis tudat eltávolításával, a tudás megszerzésével lehet elérni.

B) A következtetés kategóriái – Ez a rész a logikai úton történő megismerés és ismeretszerzés lehetőségeivel foglalkozik (3-9. padártha):

3. kétely: A világ paradox és ellentmondásos volta miatt lép fel, továbbá azért, mert saját nézőpontunkból látjuk a világot.

4. célkitűzés: Szándék, indíték, ami arra sarkall minket, hogy megismerjük a valóságot.

5. példázat: Egy korábbi példa, amiből következtetést vonhatunk le.

6. alaptézis: Elfogadott igazság, bizonyított tétel, tan. Ha hibás a premissza, abból még a helyes következtetés is téves lesz, ezért ezzel óvatosan kell bánni.

7. logikai művelet: Szillogizmus. Lehet három vagy öt lépéses. Vigyázni kell, hogy az alap precedens megalapozott legyen.

8. vizsgálat: Okfejtés, megvitatás, a tudatban lejátszódó meggyőződés. Bármely módon megszerzett ismeret feldolgozása és megítélése.

9. döntés: Végkövetkeztetés, végső meggyőződés, a kétség eltüntetése, ha a vizsgálat igaznak találta a szerzett ismeretet.

C) A vitatkozás kategóriái (10-16. padártha): Mivel a hittérítés ismeretlen volt számukra, ezért a vitát nem a másik meggyőzésének érdekében tartották fontosnak, hanem saját álláspontjuk megvédése és továbbfejlesztése miatt, ezért felsorolták a vita jó és rossz módszereit is:

10. érvelés: Dialógus, vita, érvek és ellenérvek ütköztetése, korrekt módon. A partnert tilos félrevezetni, a cél, hogy a saját felismerésünkkel segítsünk neki.

11. álláspontok ütköztetése: Az előbbi, már alkuszerű kompromisszum-kereséssel, melyben apró álokoskodások, rászedések már előfordulhatnak, de a megegyezési készség még fennáll.

12. akadékoskodás: Kritizálás, már javarészt saját álláspont nélkül. Már nincs saját vélemény, csak a másik legyőzése a cél.

13. hibás érvelés: A téves állásponthoz való görcsös ragaszkodás, megtévesztő érvelés.

14. szócsavarás: Mellébeszélés, köntörfalazás, a szavak értelmének szándékos kiforgatása.

15. félrevezető általánosítás: Hibás analógiára épülő félrevezető általánosítás.

16. félreértés: Nem odaillő, megalapozatlan érvelés szándékos hazugságokkal.

A fenti kategóriáknak számtalan alosztálya van.

A Nyája-Szútra öt részből áll. Az első könyv a bölcseleti rendszer körvonalát adja, a másik négy a részletek kifejtésére szolgál. A kategóriák és az azokon belüli pontok természetesen részletesen és hosszan kifejtésre kerültek, sőt további alkategóriákat is tartalmaznak, de ezek részletesebb ismertetése szétfeszítené a blog kereteit. A rendszer elméleti megtanulása a szerzője, Gótama szerint csak tíz napot vesz igénybe, ám ez még nem egyenlő a valódi tudás megszerzésével, ezért mindegyik könyv két részből áll.

Látjuk, hogy ez a bölcselet igyekszik összeszedni, hogy a világból mi az, ami megismerhető, ennek az ismeretnek mik a forrásai, mik a lehetőségei a megismerésnek, és hogyan kell érvelni az igazság mellett. Mindezeket egyetlen célból rendszerezték, hogy a szamszárából való megszabadulást lehetővé tegyék.