„Ezért hangoztasd a meghaladó bölcsesség eszméjét, amely így szól:
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
gaté, gaté, páragaté, páraszamgaté, bódhi szváhá
Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!”

Elérkeztünk a szútrát tárgyaló sorozatunk utolsó részéhez. Szép kaland volt, boldogságomra szolgált. Remélem, hogy kedves olvasóimnak szintén hasznos és örömteli utazás volt.

Minden eszme mantra is egyben. Az emberi társadalmak közmegegyezéseken alapulnak, törvényeket, szabályokat ismételgetünk és teszünk közös tevékenységeink alapjává. Az egyének nézetek bonyolult hálózatát fejlesztik ki elméjükben, személyiségük ettől és a világra adott reakcióiktól egyedi, és e nézeteket ismételgetik véleményként. De általánosak és sablonosak az érzelmeink is, melyeket mantraként közvetítünk a többiek felé. Hétköznapi és forradalmi, szellemi és érzelmi megnyilvánulásaink is kötöttek, genetikai kódokat és évezredek alatt finomra csiszolódott szabályokat követnek. Ebből fakad a kiemelt mantrák ereje. Kötöttet kötöttel old fel. Minden, amire csak gondolni tudunk, amit érezni vagyunk képesek, az mantra, és ezt a tudati rabságot csak akkor vagyunk képesek felismerni, majd a szabaduláson dolgozni, ha a létezés saját eszközeivel küzdünk ellene: addig ismételgetünk valami nemes eszmét, amíg a lélek átlát a törvények sűrű hálózatán, a tudatra rakódott szövevényen. Hétköznapi mantrák ellen szent mantrák ismételgetése, ez a Nemes Ösvény, a fellélegzés ősi módszere, ami a tiszta ürességbe vezet.

A mantra is név és forma, de egyben kiemelt jel, kitüntetett viszonyítási pont. Magában nem különb a végtelenül burjánzó, összefonódott jelek hálózatánál, de mégis különleges, mert kineveztük és felemeltük. Ám ez még kevés lenne, de a mantra mögöttes értelmet is megtestesít: valami megérthetetlent, valami megnevezhetetlent jelenít meg. Titkos jel, ami a tudatban ismeretlen kapukat nyit, és összeköti az embereket a mély, feltérképezetlen rétegeikben. Egy titkos nyelv, amit a tudattalan beszél. Tudati pecsétek, amik a buddhák kiválóságát jelölik, de a nem-megvilágosodottak lelke is feléjük fordul. Minden élőlény felismeri a szent mantrát, és megkülönbözteti a hétköznapitól. Csak szó és jelentés, de látjuk, hogy máshogyan ragyog, mint a többi, mert nem akar mást jelenteni, csak mi önmaga. Nincsenek szándékai, vágyai, csak tükrözi az igazat. Ragyog a sötétben, sötétség a ragyogásban, és a milliószor-milliószor-millió világrendszer minden pontjából egyformán látható.

A Szútrát és a Mantráját ismételgetve eloszlanak a szív és az értelem árnyai. A nyomorúság és a tudatlanság sötétsége belülről kifelé eltűnik, a tudatot fény járja át. Beleremeg a lélek hat világának minden lakója, és üdvözlik az igazságot. A Mantra eltünteti a dukkhát; ez a Pradzsnya Paramita Szútra Szíve, mely lépésről-lépésre kivezet minket a rabság megaláztatásából.

Bárki vagy, bárhonnan jöttél, bárhová tartasz, ismételgesd. Ha nem szavakkal, akkor gondolattal, ha nem gondolattal, akkor az érzéseiddel. Nem a formája szent, nem is az értelme, nem is a kiváltott érzelem, hanem a csendes, üres valósága. A közlés, hogy eljött, végigjött és túljutott. Csodálatos! Ünnepeljük!

A meghaladó bölcsesség eszméje csodálatos mantra. Nagy Dharma, ami átvisz a túlsó partra, mert a túlpartra való átjutottról beszél. Nem lehet többet mondani az átjutásról annál, mint hogy megtörtént az átkelés. Bármilyen megnevezés csak elvesz az értelméből. Az Ösvény értelme, hogy bejárták, a folyóé, hogy átkeltek rajta, a megvilágosulás értelme, hogy bekövetkezett.

A Nagy Szútrát sokan elemezték, és még sokan fogják értelmezni. Szöveg, szavak és mondatok, mélyértelmű, szép és emelkedett. Ez rendben van, de a lényegén megbicsaklik az értelem pengéje, annyira egyszerű és igaz. Mint amikor valaki az ujjával a Holdra mutat, és azt mondja: „ott a Hold”, de az emberek az ujját nézik, nem a Holdat. Mi nézzük inkább a Holdat. Előttünk fekszik az üresség összefoglalása és a szent Mantra. Engedjük, hogy átjárja a szívünket, és eljusson a tudatunk legrejtettebb zugaiba.

Eljött, eljött, ideérkezett! Hosszú, végtelen utat bejárt, városok, mezők, életek és világok mögötte, találkozások és búcsúzások felmérhetetlen mennyiségű öröme és kínja. Számtalan létezés, mennyi munka, gondolat és érzelem, megszámlálhatatlan kapcsolódás. Vágyak, késztetések örvénylő sokasága, megannyi halál, szenvedés és boldogság, szeretet és menekülés. Túlélte, megszenvedte, de vállalta, kitartott, nem adta fel.

Végigjött, nem fogyott, nem akadt el, ellenállt az összes menny és pokol csábításának. Kikerülte az összes csapdát, vagy kimászott, ha beléjük esett. Átlátott minden illúzión, felismert minden tüneményt, megszabadult minden látomásától, nem ragadta el egyik világ ölelése sem.

Túljutott az összes hétköznapi mantrán, elengedte az összes szent mantrát, és minden kötelékét levetve túl-jött, átment, átjutott! Ott van! Sikerült!

Köszöntessék a megvilágosulás!