A megvilágosodás nem eredmény, melynek eléréséért különböző feltételeknek kellene megfelelni, amiért jól kellene viselkedni, hanem folyamatos haladás. Állandó úton levés. Ha el lehetne érni, akkor biztosan el is lehetne veszíteni. A Vannal együtt jár a Nincs, a mennyekkel a poklok, a sikerrel a kudarc. Persze rémisztő lehet a gondolat, hogy a megvilágosodottnak mostantól örökké és fáradhatatlanul haladnia kell az Ösvényen, meg nem pihenve, de nem kell félni: nincs olyan, hogy „örök” vagy „örökké”. Az örökkévaló nem az, ami örökké tart, hanem ami kívül van az időn.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, akkor nem lehetnénk soha megvilágosodottak, hanem mindig kívül lennénk, nélküle, sötétben. Ami nem rendelkezik a fénnyel, az sosem töltekezhet el vele. Csak az lehet a miénk, amit már eleve birtoklunk. A megvilágosodottság, az üdvösség már a miénk, csak le kell fejtenünk szoros, kapott és szerzett láncainkat, az élet értelmezéséhez használt fogalmi kötöttségeinket, e kopott göncöket, hogy észrevegyük: készen vagyunk, ott vagyunk.

A megvilágosodás nem eredmény, de nem is kegyelmi ajándék, mert ha adták volna, egyszer el is vennék; ha kaptuk volna, egyszer vissza kellene adnunk. Így működik a törvény, a világ rendje; minden körbeér. Aminek az egyik oldala megjelenik, annak a másik oldalát is látni fogjuk. Nem mindig az veszi vissza, aki adta, de betöltekezik minden adakozón és elfogadón a Szabály, a mulandóság, a romlás és épülés örök váltakozását leíró szükségszerűség.

A megvilágosodás nem eredmény, mert nem egy pont, ami után a világ és a törvények már másmilyenek, ami után a szamszára már nem ugyanaz. A szamszára mindig ugyanaz, bár változik, forr és áramlik minduntalan, nincsen két egyforma arca, de lényege mégis mindig változatlan. Függései és viszonylatai cserélődnek, szakadnak és újjá-formálódnak, de attól még csak függések és viszonylatok. A bölcsnek unalom e színjáték. Aki a megvilágosodás után a szamszára helyett nirvánát lát, az végig nem értette a titkot, hogy a kettő ugyanaz. A lény szemlélete változik, de a megvilágosodás nem varázsol a Kötött Körből Szabadságot, mert a kötés és az oldás is illúzió. Eltévedt az a vándor, aki a rosszból a jó felé halad.

A megvilágosodás nem eredmény, mert nem egy pillanat, ami „előttre” és „utánra” osztja az időt. A megvilágosodás már elérkezett, ám ezt a felismerést minden pillanatban meg kell ismételni. Újra és újra, folyamatosan meg kell világosodni, minden határt és felosztást meghaladni, belátni a „volt” és a „lesz” illúzióját, és megvalósítani az egyetlen valóságot, a jelent, az „itt és most”-ot. Az örök kívül van az időn.

A megvilágosodás nem eredmény, mert nem választja ketté a teret mennyre és pokolra, nem választja szét sötétre és elveszettre, valamint világosra és reménytelire. A megvilágosodás nem nevezi ki a világ felét meg-nem-világosodott, szörnyű helynek, és nem utalja magát a másik felébe, a kiválasztottak, nemesek, beérkezettek közé, mert ha ezt tenné, szélhámos lenne és nem szent. A megvilágosodottban fellángol a megértés és az elfogadás; egyesít, és nem szétválaszt. Látja a szenvedő lényeket, de látja az örömöt is, és mindkét érzés illúziója lefoszlik róla.

A megvilágosodás nem eredmény, mert nem választja szét a teremtést istenhez emeltre és eltaszítottra, az ég által kedveltre és megvetettre, tisztára és bűnösre, és így nem változtatja az Ösvényen járó nemes törekvését álszent igyekezetté, megfelelni vágyássá, melyre inkább jellemző a kevélység, mint az erény.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, elszigetelné egymástól a lelkeket. Elvadítaná a meg-nem-világosodottat a másik, fényes szemlélettől, a szentektől, angyaloktól, tanítóktól, a megvilágosodott lényeket pedig különleges személyekké emelné, akik rangjuk súlyától, a személlyé válástól, az „én” tévedése miatt azonnal a porba hullanának.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, az út végén, az elkülönülés kapujánál kettétörne a világ, és ami egyszer törni kezdett, abban nem áll meg a romlás, az millió majd végtelen darabra törik, vagyis szamszárává változik; majd ugyanígy törne atomjaira a világ a megvilágosodott lelkében is. Bár minden illúzió, hiszen semmi nem törik és semmi nem épül sosem, csak a lélek látja így; de amelyik lélek törést és épülést lát, az az illúziójával együtt törik és épül, halad vagy megreked. Aki eredményt lát, az az eredménybe rögzül, annak válik a rabjává.

A megvilágosodás nem eredmény, mert akkor mérni kellene, értékelni kellene, kénytelenek lennénk mennyiséget és minőséget rendelni hozzá, aztán formát adni neki, emiatt elnevezni, és máris csak egy lenne a szamszára eszméi közül.

A megvilágosodás nem eredmény, mert akkor különválna a szamszára a nirvánától; továbbá nem eredmény, mert akkor összeolvadna a szamszára és a nirvána. Ha a megvilágosodást elkülönítjük a szamszárától, megfosztjuk lényegétől és szamszárává tesszük; ha nem különítjük el, megfosztjuk lényegétől és szamszárává tesszük. Csak fogalmak és szavak, semmi más.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, kijelölt pont lenne, mely után utak nyílnának tovább és még tovább, újabb pontok és határok felé, elágazva és egymásba bonyolódva végestelenül. Ha egy határ létezik, akkor mindenhol határok vannak, kerítések, árkok, ellenőrök, és ezek maguk az Elkülönülés, a szamszára.

A megvilágosodás nem eredmény, mert egy eredmény, bármilyen nemes, emberi vagy isteni, megalázza az eredménytelent, felmagasztalja az eredményest, megnevezi és kiválasztja a két csoportot. A megalázott nem törekedhet őszintén, mert meg kell felelnie; a kiválasztottal, mivel neve lett, pedig egyszer biztosan fordul a Kerék, és visszahull.

A megvilágosodás nem eredmény, mert akkor ára lenne, és az árat mindig meg kell fizetni munkával, arannyal, vérrel, élettel vagy áldozattal. A fizetség, a kötelezettség adóssá teszi a törekvőt, lealacsonyítja a fizetség tárgyát, vásárhellyé teszi az Ösvényt és kufárrá az Eget.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, csak két lehetőségünk maradna: reménykedni vagy kétségbeesni. De a bölcs e két koloncot hátrahagyta, hogy súlyuk ne rántsa le a mély mocsárba, az elméletek és nézetek ingoványába.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, akkor hit kellene a haladáshoz, eszme kellene és akarat, illúziók, elképzelések és elméletek, csupa okos és hasznos eszköz, ami szükséges az úton, fontos az embernek, de a megvilágosodás, a nirvána maga a világ, a valóság, és nem az ember eszköze vagy célja.

A megvilágosodás nem eredmény, mert ha az lenne, verseny és harc tépázná a létezés rejtett értelmét is, rang és erő osztályozná a lelkeket, és a pokol rettenetes szele sodorna minket egyik végletből a másikba, és nem is létezhetne megvilágosodás.

Ha a megvilágosodás eredmény lenne, nem létezhetne megvilágosodás.