120. Én 3.

Egy buddhista szentirat, a Milinda-panyha írja le a Nágaszéna nevű buddhista bölcs és I. Menandrosz indo-görög király dharmáról folytatott beszélgetését. Az eszmecsere az i.e. 2. században zajlott, és néhány évszázaddal később állt össze a végleges leirata, vélhetőleg sok későbbi kiegészítéssel és betoldással gyarapítva. A szöveg egy része később elveszett, így a páli kánon (Tripitaka, az ősi buddhista szöveggyűjtemény) egyetlen töredékes darabja. Nágaszéna egy nagy arhat, tehát megvilágosodott buddhista szent, ami az ősi théraváda (öregek tanítása) irányzat szerint a legmagasabb elérhető állapot a buddhák után. A legenda szerint a Tripitaka (hármas kosár) szövegeit Dharmaraksitával, a görög buddhista szerzetessel együtt tanulmányozva érte el a megvilágosodást. A Milinda-panyhában a király 236 kérdést tesz fel a bölcsnek, sok témában: érdeklődik pl. az újraszületés, a bölcsesség, az öt szkandha, a rossz cselekedetek felől, de az írás leghíresebb része a „nem-én” lényegének megvilágítása a harci szekér hasonlaton keresztül.

A király megkérdezte a szerzetes nevét. Vélhetően már ismerték egymást, vagy legalábbis, mivel a király is hívő buddhista volt, bizonyosan hallott már a szentről, ezért a kérdést inkább az a kíváncsiság inspirálhatta, hogy mit válaszol egy arhat, amikor a személyéről kell nyilatkoznia. Nágaszéna válaszul egyszerűen csak bemutatkozott: „Nágaszéna vagyok.”, majd hozzátette: „A Nágaszéna csak egy közmegegyezésen alapuló szóhasználat. Nincs különálló személy, ez csak egy név, egy elnevezése ennek, amit magad előtt látsz, nagy király.” Nem a nevünk vagyunk, nem a ruhánk, nem a házunk, nem a javaink, nem a szeretteink családtagja, nem barátaink barátja, nem szüleink gyermeke és nem gyermekeink szülője. Ezek címek, pózok, állapotok, helyzetek, ahogyan a bölcs ezt nyilvánvalóvá tette már a bemutatkozásában.

Menandrosz király tovább érdeklődött:

„- Akkor válaszolj, bölcs tanító, ki viseli a szerzetesi ruhát, ki viseli a neved, ki gyakorol, ki meditál, ki kel, ki fekszik, ki lélegzik, mint Nágaszéna?
- A Nágaszéna elnevezés – válaszolt a bölcs.”

Ki olvassa most e sorokat, barátaim? Ki ül a számítógépe előtt, ki eszik, ki gondol, ki érez benned most? Ki az, aki a nevedet viseli, akit körülvesznek az emberek és egy élet alatt gyűjtött tárgyak, aki született, majd meghal, de most itt ül, mert érdekli ezekre a kérdésekre a válasz? A király tovább kérdezett:

„- Lehetséges, hogy a fejeden lévő haj lenne Nágaszéna?
- Nem az, király – válaszolta a bölcs.
- Akkor a körmeidben, fogaidban, húsodban, inaidban, csontjaidban, csontvelejedben, veséidben, szívedben, májadban, hashártyádban, lépedben, tüdődben, beleidben, gyomrodban, ürülékedben, epédben, köpetedben, gennyedben, véredben, verejtékedben, zsírodban, könnyeidben, nyáladban, nyálkáidban vagy vizeletedben van Nágaszéna?
- Nem, király, kétségtelen hogy mindezek nem én vagyok.
- Akkor, te szerzetes, az örömöd, a fájdalmad, az érzésed, érzeted, késztetésed, gondolatod vagy tudatállapotod Nágaszéna? Avagy a sikereid, a kudarcaid, szorongásaid, büszkeségeid, vágyaid, ellenszenveid alkotják a szerzetest, aki itt áll előttem?
- Nem, nem az vagyok.
- Akkor életed vagy halálod a Nágaszéna nevű bölcs?
- Nem, király, Nágaszéna csak egy elnevezés.”

Hol keresed magad, mikor szenvedésedet le akarod gyűrni, mikor megéled örömeidet, mikor keresed születésed okát vagy rettegsz halálodtól? Hol találod a megmentendő, megvédendő, a halál után tovább vihető részt, amit magaddal azonosítasz?

A beszélgetés folytatásában a király megvádolta az arhatot, hogy hazudott neki, mert Nágaszénának adta ki magát, pedig nincs is ilyen személy. Ám itt a bölcs vált kérdezővé, és így fordult a királyhoz:

„- Király, hogyan érkeztél találkozónk helyszínére?
- Harci szekéren, bölcs szerzetes.
- A szekér, mely ide hozott, a tengely, a kerekek, a járom vagy a gyeplőszár?
- Egyik sem, a szekér e részek egyike sem.
- A szekér különbözik a részeitől, nagy király?
- Nem különbözik.
- Akkor, király, te is hazudsz. Azt állítod, harci szekéren érkeztél, de nem tudod megmondani, mi az a szekér.
- Nem hazudok, szerzetes. A szekér a részei miatt létezik névként, elnevezésként, közmegegyezésen alapuló szóhasználatként.
- Pontosan, nagy király, miként a Nágaszéna elnevezés is testem, érzékeim, érzéseim és gondolataim miatt létezik névként, elnevezésként, közmegegyezésen alapuló szóhasználatként. De végül is nincs személy, akit meg kellene találni, akit meg kellene menteni, akinek meg kellene világosodnia.”