A Dharma spirituális tudomány, ezért bárki foglalkozhat vele származásra, vallásra, nézeteire való tekintet nélkül. Nem igényli egy hit megvallását, nem ígér hit-titkokba való beavatást, nem vár elkötelezettséget, és semmilyen dogma feltétlen elfogadását sem teszi kötelezővé. A szabadságot kutatja, hát szabadságot ad már az Ösvény járása közben is. Megállapításai javaslatok, tanácsok: felmutatja az eredmény elérésének módjait, de a gyakorlóra bízza, hogy használja-e azokat. A kereső embert komolyan veszi. Tudja, hogy spirituális betegségben szenved, és árulást követ el, aki a beteget becsapja, gyermeknek nézi, és mesékkel fizeti ki. De mi az az ok, ami miatt válaszokat keresünk és vallásokat kezdünk tanulmányozni? Mi hajt minket: csak a megismerés vágya, puszta kíváncsiság, vagy van ennél mélyebb okunk is?

Van mélyebb okunk, a halálfélelem, pontosabban az elmúlástól való félelem, ami az öntudatra ébredt létezés elmaradhatatlan velejárója, tulajdonképpen az ára az önmagunkra ébredésnek. Ez pedig spirituális betegséget okoz, amit a buddhizmus rógának nevez.

A róga eredetileg testi, lelki és spirituális betegséget is jelöl. Szó szerint azt jelenti, hogy hasogat, szúr, keresztül döf, tehát valamiféle fájdalom, testi-lelki kínszenvedés. Buddhista értelemben a dukkha, a kibillentség következménye, ezért mi most nem a testi vagy a lelki, hanem a spirituális betegségről fogunk beszélni, csak spirituális értelemben fogjuk használni. A róga a buddhizmus szerint nem lelki betegség, aminek gyógyítására a Dharmát sokan használni akarják, mert a Dharma nem az önvaló megnyugtatására szolgál, nem olcsó vigasz, nem az „én” továbbélésének, „átmentésének” eszköze, nem igazság, ami megvált, hanem csak igazság: aztán ha felismertük, kezdünk vele, amit tudunk.

Magunkba kell néznünk, hogy megtaláljuk a saját rógánkat. Aki úgy érzi, hogy neki nincs ilyen problémája, nem találja a tudatában a rógát, az ne foglalkozzon a buddhizmussal, mert nincs rá szüksége, vagy tekintse kultúrtörténeti érdekességnek, szellemfejlődési megállónak, és élje gondtalanul az életét. Viszont ha felfedezzük magunkban a spirituális betegség tüneteit, akkor vegyük magunkhoz a dharmikus gyógyszert.

A rógának három csoportja van, és ez mindenkit utolér:

- a betegség, az öregség, a halál, mint elkerülhetetlen életjelenségek;
- a kapcsolatok (mindenféle kapcsolódás, emberi, transzcendens stb.) problémái: elszakadás attól, amit szeretünk; olyannal együtt lenni, amit nem szeretünk;
- olyan dolgokat tapasztalni, ami nem akarunk; nem elérni azt, amit szeretnénk; olyan kívánságokkal együtt élni, amik nem teljesülnek.

Láthatjuk, a(z igazi) Dharmában nincs semmi különleges, semmi misztikus, semmi ködös, túlvilági ígéret. Sehol egy hittétel, nem emelkedik fel a dogma kopott, göthös szelleme, hazug, szánalmas kísértete. A róga természetes, mindenki által már átélt, vagy mások életében már látott élmény, amit nem lehet tagadni, és idővel döntenünk kell, hogy mit kezdünk ezzel az igazsággal.

Magunkba nézni, ahogyan a Buddha tanácsolta, tanulni abból az ölnyi testből, amit használunk, tapasztalni, megfigyelni azokkal az eszközökkel, amik rendelkezésünkre állnak, mert csak ezek a mieink. Belülről kell tanulnunk, mert minden, amit tapasztalhatunk, már a tudatunkban van, mert ami látszólag külső tapasztalat, az is belsővé válik, amint foglalkozunk vele. Vigyázat: ez nem azt jelenti, hogy ne léteznének külső kényszerek és adottságok, hogy a külső világ áthághatatlan törvényei ne vonatkoznának ránk, bármennyire is illúzió-alapúak. Nem arra biztatlak, mint sok ostoba ego-tréner, ezoterikus és vallási tébolyult, guru és lelki „edző”, hamis pap, hogy bármit megtehetsz, bármivé válhatsz, mert a külső csak káprázat, és énedet korlátlanul növelheted ennek felismerése után. Nem mondok ilyet, mert ez nem igaz, és minden ésszerű tapasztalat ellene szól. Csak azt mondom, hogy a külsőt megragadva azt óhatatlanul belsővé teszed, mert a tudatodba emeled, ezért a tapasztalatból adódó következtetések felett hatalmad van. A külső tapasztalatból megtanulhatod, hogyan dolgozz belül önmagaddal. Amit a külső világban felismersz, máris a tudatodba kerül, ezért óhatatlanul mindig a belsővel foglalkozol. Minden külső kényszer belsővé alakul, akár törvény az, akár illúzió.

A rógának tehát három csoportja van, de fontos, hogy a róga nem a betegség vagy a halál, és nem a szeretettől való elszakadás vagy a beteljesületlen vágyak ténye, hanem valójában az ezekre a tényekre adott válaszaink, a hozzáállásunk, a szemléletünk, és az azokból fakadó késztetéseink. Nézd meg a rógára, a spirituális betegségedre adott válaszaidat, a miatta érzett félelmeidet, a megoldási technikáidat, alkuidat, a magadnak tett füllentéseidet. Nézd meg milyen vagy, hogyan viselkedsz, amikor nem félsz, amikor jól érzed magad, és nem jut eszedbe a róga, mert elérted egy vágyadat, vagy azzal vagy, akivel szeretsz lenni. Nézd meg, milyen vagy semleges helyzetekben, hogyan bánsz az életeddel és másokkal. Vizsgáld meg hiteidet, nézeteidet, azaz szemléletedet és késztetéseidet, legyél magaddal teljesen őszinte, de ugyanakkor megértő és elfogadó; nem állsz a dukkha törvényén kívül, ezért a spirituális betegség téged is érint.

Bár a betegség spirituális, a tünetei általában lelkiek: fájdalom, szomorúság, félelem, és úgy néz ki, hogy a boldogság csak a dukkháról, mint tudomásról való elfeledkezés áldott pillanataiban jelenik meg. Általában el kell feledkeznünk a betegségünkről, hogy egészségesnek lássuk magunkat. Ez nem pesszimizmus, és nem ad okot szomorúságra, csak mutatja, hogy gyógyszer kell, és szerencsénk van, mert létezik a Dharma. Látjuk, hogy ezzel a betegséggel lehet élni, még boldogan is. Ez van, ebből kell kiindulni.

A róga következménye a dukkha lelki megélése: bánat, nyomorúság, elégedetlenség, fájdalom, félelem, gyötrelem. De mondjuk ki, hogy a róga következménye a három gyökérszenv is, mert vágyunk a számunkra kellemesre, ellenszenvet érzünk a számunkra kellemetlen felé, és tompaság nyilvánul meg a nekünk közömbös dolgok irányába, mindez azért, hogy egészségesnek lássuk magunkat és a világot. A dukkha, mint kizökkentség, világi és spirituális rendetlenség, születésünk pillanatától kíséri minden percünket, és a rógával együtt el akarjuk feledni. Keressük az egészséget, a fiatalságot, nem veszünk tudomást az elmúlásról, igyekszünk a vágyottal lenni, és elkerülni az ellenszenvest.

Ha a róga három csoportját tanulmányozzuk, látjuk, hogy az élet a róga elkerülésének, a dukkha elleni folyamatos harcnak a története, amit karmikus módon lehetetlen megnyerni. De nem törvényszerű ennek az elismerése, és nem is biztos, hogy mindenkire igaz, ezért újra mondom: aki úgy érzi, hogy benne nincs spirituális betegség, az feleslegesen venné be a gyógyszert, az csak az idejét pazarolja a Dharmával. A többiek viszont tanulmányozzák a Dharmát, hitre, meggyőződésre, egyéniségükre való tekintet nélkül, mert a róga gyémánttörvény, és akkor is ez határozza meg az életünket, ha nem akarjuk tudomásul venni. Nem hittétel, csak igazság. Szerencsére van mód a gyógyulásra: keressük, szemléljük, élvezzük a Dharmát.