Folytassuk az aktív csoporttal.

2. A valóság tanulmányozása

Létrejöttének és kifejlesztésének feltétele az üdvös (kuszala) és káros (akuszala) tudattartalmakra, a valós dolgokra irányuló alapos figyelem (joniszó manaszikára). A tanulmányozás lehet lanyha, tunya. Pusztán a valami felé való odafordulás nem okoz eredményt, hiszen a tudat az öt halmaz szűrőjén keresztül átjutott téves értelmezései miatt még akár kárt is okozhat, tévútra is vezethet, és a gyakorlás az ellenkező hatást elérve a nézetek erdejének még sötétebb mélységeibe vezetheti a vándort. Az sem elegendő, ha az irány jó, az észlelés pedig tökéletes, mert a gyakorló elméje rögzült nemtudásával keverve meditációs tapasztalataiból saját álomvilágot építhet, álmodozásba merülhet, ezért a valóságot tanulmányozni, megérteni csak teljesen tiszta figyelemmel, szatival lehetséges. Az abhidharma szerint e megvilágosodási tényező keletkezéséhez hét feltétel szükséges:

- a kérdések feltevése
- az alapvető tárgyi feltételek megtisztítása
- a képességek kiegyenlítettsége (lásd előbb a szati harmadik értelmezési módját)
- az ostoba emberek, a lehúzó külső hatások kerülése
- a bölcs emberek, a nemes külső hatások keresése
- az elmélyült tudás területeinek felidézése
- elhatározottság, erő és akarat a valóság tanulmányozására, bátorság a valóság elfogadásához.

Ahogyan az éberségnek és a valóság tanulmányozásának van közös metszete, úgy az előbbi felsorolás is jelentős átfedést mutat a teljes összpontosítás gyakorlottsága tényezőivel. A valóság tanulmányozása során az alapos figyelem a dolgok valódi tulajdonságait tárja fel, és felfejti azok egyedi jegyeit, önlétét, valamint általános, másokkal közös jegyeit is.

3. Tetterő

Hétköznapi értelemben is az a határozottság, cselekvési képesség, amivel el lehet érni a céljainkat. Természetesen nem lehet oktalan, ostoba, és nem lehet romboló vagy ártó sem. A megvilágosodás elősegítéséhez nemes, jószándékú erőre van szükségünk. Létrejöttének és kifejlesztésének feltétele az összeszedettség (218. bejegyzés). Bár az emberek alkatuk különbözőségei miatt eltérő mértékű belső erővel rendelkeznek, de senkiben nem jelenik meg a nemes akarat önmagától, ezért megvilágosodási tényezőhöz méltó kineveléséhez további tizenegy tényező járul hozzá:

- a tévút síkjain történő születés elrettentő voltának felidézései; felébreszti az erőt a rossz születés miatti aggodalom
- a világi és világfölötti (230. bejegyzés) területek elérése nyomán keletkező jótétemények megismerése; serkentőleg hat a cél és a vele járó jutalom édessége
- annak folyamatos felidézése és észben tartása, hogy a buddhák útján kell járni; hit által gerjesztett erő
- annak felismerése, hogy az anyagi és a lelki adományozás, a nagylelkűség és az önzetlenség az adományozónak érdemeket terem; bár az adás nem öncélú, de mégis hasznot hajt az adakozó és a kapó fél számára is
- a tetterőt dicsérő tanítómesterek nagyságának felidézése; a jó példák és példaképek ösztönző hatása
- a Dharma nagyságának felidézése; a mérhetetlen ajándék, a Tanítás iránti hála
- a lustaság és tompultság elűzése a gyakorlás során; az akadályok legyőzése
- a lusta emberek kerülése; a lehúzó, nemtelen környezet elkerülése
- a tetterős emberek keresése; a nálunk különbek, erősebbek társaságának keresése, a példa alázatos elfogadása
- az igaz törekvés felidézése; állandó emlékezés a célra, éberség a jó irány megtartásában
- elhatározottság a tetterőre; az erő felébresztéséhez szükséges erő, ami a meg nem alkuvó döntésből születik

Csak a tetterővel rendelkező buzgó törekvő képes a szennyeződéseket (kilésák) teljesen elégetni.

A tetterőnek további három helye van a buddhista rendszerben:

- Szintén az öt képesség (indrija), az öt erő (bala) és a hét megvilágosodási tényező egyike.

- A tíz tökéletesség (párami) egyike.

- Az üdvös (kuszala) és a káros (akuszala) tudattényezők (csétaszika) egyike. Megtalálható mind a kétféle tudatállapotban (csitta), mivel a tetterő rosszul használva romlásba és a még mélyebb tévedésbe is taszíthatja a gyakorlót.

A tetterő fegyelme (viríja-szamvara) a fegyelem öt fajtája közül az egyik. A káros befolyások megsemmisítésének egyik módszere, vagyis a feltámadó érzéki vágy, a rosszakarat és a káros gondolatok akarattal, tetterővel való elűzése, de ezen kívül a megélhetés, a jellem, a személyiség megtisztítását is jelenti.

4. Öröm

Hétköznapi értelemben jókedvű izgatottság, amely a csendesebb derűből keletkezik. Azon kívül, hogy a megvilágosodáshoz szükséges egyik tényező, még az öt halmazban a késztetésekhez is tartozik, tehát nem az érzésekhez, ahová először kapcsolnánk. A buddhizmusban az öröm érzésként való megjelenésénél fontosabb, hogy irányt mutat, erőt ad, jó vagy rossz irányba mutató késztetéseket gerjeszt a gyakorlóban, ezáltal befolyásol, és hozzásegít, vagy éppen eltérít a céltól. Az öröm jó, természetes és hasznos, de óvatosan kell fogadnunk, mert erősen hajlamos kötődni a tárgyához, vagy éppen alantas irányba fordítani. Ezért, akár a tetterő, az üdvös (kuszala) és a káros (akuszala) tudattényezők (csétaszika) egyike, amely a megvilágosodáshoz, de romláshoz, még mélyebb tévedéshez is vezethet. A nemes öröm kifejlesztéséhez további tizenegy tényező járul hozzá:

- a Buddha felidézése
- a Tan (Dharma) felidézése
- a Gyülekezet (Szangha) felidézése
- az erkölcs felidézése; a nemes örömöt a lelki nemességre való emlékezés és annak gyakorlása is fokozza
- a bőkezűség felidézése; lásd az adományozásról a tetterőnél leírtakat
- az istenek felidézése; istenek alatt itt az általuk megszemélyesített jó tulajdonságokat, cselekedeteket, a boldogságot és derűt okozó hatást értjük
- a békesség felidézése; csak békében van nemes öröm, a háborúban, ellenségeskedésben talált öröm torz és a démonoktól ered
- a durva személyek kerülése; a haragot tartalmazó helyzetek előfordulásának kikerülése, a már kialakult helyzetek békés megoldása
- a kifinomult emberek keresése; az örömöt, békét tartalmazó helyzetek előfordulásának elősegítése, a már kialakult helyzetek fenntartása
- a buzdító tanítóbeszédek felidézése; új, az általános örömöt, a derűs emberi helyzeteket eredményező tanítások hallgatása
- az örömre irányultság; a jellem, a személyiség sötét és ártó oldalának megismerése, feltérképezése, és az örömre való képessé tétele, a világos, békés oldal megerősítése

Az öröm előbbieken kívül még a közelítő összpontosításban, a kifejlett teljes összpontosításban (224. bejegyzés), illetve az elmélyedés (dzshána) első három fokozatán (221. bejegyzés) megjelenő tudattartalmak, elmélyedési tagok egyike is.

Az örömnek öt fokozata van:

- kicsiny öröm; enyhe derű
- pillanatnyi öröm; mint egy villám, felvillan, majd eloszlik
- beáramló öröm; hullámokban önti el a tudatot
- feltörő öröm; felszakad és elönt, mint a tenger
- átható öröm; az egész testet és a tudatot betölti, tartós

Az örömöt tehát a buddhizmusban a késztetésekhez sorolják, de szoros rokonságban van a boldogsággal (szukha, 289. bejegyzés). Az öröm (késztetése) olyan, mint amikor egy sivatagi vándor megpillantja a hűs vizet adó forrást az oázis fái között, a boldogság (érzése) pedig olyan, mint amikor az árnyékba belép, belekortyol a vízbe és oltja a szomját. Az elmélyedésben az öröm mindig együtt jár a boldogsággal, mert egy érzést késztet, éleszt fel, azonban a boldogság előfordulhat öröm nélkül is.

Az öröm még a belátás tíz foltja közül az egyik jel, mely mutatja a gyakorló előrehaladását, de figyelmezteti is, hogy ne tekintse végeredménynek, mert akkor a továbbhaladás akadályává válik.