17. A Négy Nemes Igazság

Az elengedés, bár csodálatos módszer, manapság vulgáris és önző tartalmat kapott, amennyiben felszólítanak rá, hogy mindent, ami zavar, engedjünk el, azaz maradjunk továbbra is a három minőséghez való rossz viszonyulás csapdájában. A rossznak ítélt dolgok elengedésével azok ugyan egy időre látszólag eltűnhetnek, de nem oldódnak meg, aztán álarcban visszatérnek, ráadásul tovább keressük és megtartjuk a vágyottat. A valódi, nemes elengedés nem ilyen. Az nem bonyolódik bele különböző módszerekbe, gyakorlatokba, csak teljesen ellazul, és minden kötődését, ítéletét elengedi, teljesen átadva magát a zavartalan nyugalomnak és a szemlélődésnek. Az elengedés a legfontosabb buddhista gyakorlat dukkha ellen. A legtisztább gyakorlat az én rejtett aknamunkájának a felismeréséhez.

A Buddha a legfontosabb, meg nem haladható igazságokként négy tényt határozott meg, a Négy Nemes Igazságot. Ezek megállapítások, nem hordoznak magukban értéket. A Négy Nemes Igazság van, ha elfogadjuk, ha nem. Léteznek, akkor is, ha nem törődünk velük. Nem akarnak tőlünk semmit, nem istenek rendelték el, fel nem ismerésükért nem jár közvetlen büntetés, de mégis a létezés alapjai. Mi döntünk, kezdünk-e velük valamit. Bölcsességük kimeríthetetlen, ezért most csak röviden ismertetem őket.

Az első már szóba került, ez a dukkha. A második kimondja, hogy a dukkhának, mint mindennek, van oka. A harmadik biztosít, hogy meg lehet szabadulni a dukkhától. A negyedik pedig ismerteti a módszert. A módszer a Nyolcrétű Nemes Ösvény, ami annyira egyszerű, hogy eleinte, mint a zennek, nem akarjuk elhinni erejét. Aztán tapasztalva, tanulva, figyelve eljutunk addig, most, vagy majd életek múlva, hogy nincs más út.

Az egyik legalapvetőbb szutta, a Szatipatthána szutta utolsó meditációs gyakorlata a Négy Nemes Igazság feletti szemlélődés, nem véletlenül. Bármelyik szemlélődés tökéletes megvalósítása a nirvánába juttathat, de az Igazságok feletti szemlélődés a gyakorlatok betetőzése, mert ezek az összes többi elemmel kapcsolatban állnak. A szenvedéstől, mint eredendő októl az utolsó, meg nem haladható célig, a végigjárt ösvény végén felragyogó megvilágosodásig vezet az összes dharmák, vagy bármi más érzékterület, test, tudat feletti éber figyelem gyakorlása. A Harmadik Nemes Igazság valóságnak megfelelő észlelése pedig az összes többi átlátása, maga az egyetlen remény a dukkha megértésére és meghaladására.

Tehát a Második Nemes Igazság mondja ki, hogy a világ jelenségeinek elégtelen természete kevés a szenvedéshez. Nem ez az ok. Nem a világ jó, és nem a világ rossz. Ha egyáltalán létezik az általunk érzékelt formában, bizonyosan akkor sem az határozza meg a természetét, hogy mi milyennek látjuk, illetve, hogy ránk hogyan hat.

Ami a szenvedést okozza, az a lényben jelenlévő sóvárgás. Az arahant (szent) feladata ezt elengedni, és a szomjjal együtt eltűnik a dukkha is. A szenvedés nem a világ sajátossága, hanem az elégedetlenség hozza létre. Ezt a kielégületlenséget kell félretenni, melynek útja a felébredés, a Nemes Nyolcrétű Ösvény megvalósítása. A szatipatthánából, a fenntartott éber figyelemből akkor lesz szammá szati, nemes éberség, ha az Ösvény másik hét tényezőjével együtt gyakoroljuk.

Mint említettem, csak egy olyan nemes tanítás tud minket kivezetni a szenvedés köreiből, amelyik átfogó képet képes adni a szenvedés okairól. A Buddha Tanítása ilyen, látja és érti a szenvedés, a világ kibillentségének forrását, ismeri a dukkha eredetének igazságát. A Tanítás szerint egy szerzett, zavarodott, romlott állapotban létezünk. Az állapotunk megakadályozza a tiszta látást, így a megfelelő cselekvést is, és lehetetlenné teszi magunkkal és a világgal, akár Istennel való tiszta kapcsolat kiépítését és fenntartását. Ez a tévedésen alapuló általános állapotunk egészségtelen lelkiállapotokat (kilészák), szenveket generál bennünk.

Nem látunk, nem tudunk, tehát tévedünk és rombolunk.

A szenvek meghaladáshoz az Ösvényen kell járni, nem elég az elmélyedés vagy a puszta megértés. A szenvek három rétegét különböztethetjük meg. Legmélyebben a lappangó hajlamok szintje található, ahol a szenvek még szunnyadnak inaktív, készenléti állapotban. A megnyilvánult rétegben már felébrednek, és ingerek hatására káros gondolatokat vagy érzelmeket indukálnak. A legfelső a vétkezés szintje, ahol a káros indulatok szóbeli vagy testi tettekben nyilvánulnak meg. A dukkhát megéljük és teremtjük is magunk körül.