A három csoportba rendezett 25 tattván kívül a számkhja még tartalmaz 21 bhavát. A bhava jelentése teremtettség, tapasztalhatóság, teremtett, tehát feltételektől függő, múlandó létezés. Számozásuk négytől indul, mert az első három (lásd előző bejegyzés) a tattvák három csoportja. Az individuális létezés potenciális feltételeit a tattvák adják, a ténylegesen tapasztalható megjelenését pedig a bhavák teszik lehetővé. Tehát a bhavák azok a jelenségek, melyeket a prakriti emel a purusa elé, és amikből, mint építőkövekből, aztán a világ káprázatát felépíti számára.

IV. Traigunja

A három gúna, azaz minőségi összetevő, amikből a valóság szövődik. A jógában is gyakran használt fogalmak:

• szattva: világosság, tisztaság, szellemiség, könnyűség
• radzsasz: energia, mozgás, szenvedély
• tamasz: anyag, súlyosság, sötétség, tehetetlenség

A világ egyensúlyának feltétele a három minőség egyensúlya, mert egyik sem jobb vagy különb a másiknál. Ha az egyensúly megbomlik, a boldogság (szukha) eltűnik, és a kiegyensúlyozatlanság (dukkha) fellép. Ez a bomlás a purusa figyelmének hatására következik be, mikor a prakriti megsokszorozza magát, és táncba kezd.

V. Szanycsara: fejlődés, kibontakozás. Nem a szellemi megszabadulás felé való fejlődést jelenti, hanem az a kibomlást, amikor a prakriti az avjakta állapotból kiindulva differenciálódik, tehát inkább negatív fogalom a móksa, a megszabadulás szempontjából. A szanycsara eltávolodás az ősállapottól, és nem igazi fejlődés, mert az csak az igazság felé való növekedés esetében értelmezhető. Amúgy sincs fejlődés, csak emelkedések és hanyatlások végtelen váltakozása, ciklusa.

VI. Pratiszanycsara: a szanycsara ellentéte, tehát visszatérés az ősállapothoz, a ciklus másik szakasza.

VII. Adhjátma: szubjektivitás, 13 individuális tényező:

1. buddhi: itt az egyéni megismerő értelem
2. ahamkára: én-képző, itt az én és a nem-én között különbséget tévő értelem
3. manasz: itt a felfogó és értelmező, tudattartalmakat konstruáló, az érzékelő és cselekvő szerveket uraló értelem

  4-13. érzékelő és cselekvő szervek

VIII. Adhibhúta: objektivitás, 13 objektumtípus, párjai az előbb felsorolt szubjektív tényezőknek:

1. minden, ami megismerhető
2. minden, ami más, mint mi magunk
3. minden, ami felfogható és megérthető

  4-13.: minden, ami a szerveinkkel érzékelhető, vagy ami elgondolni, cselekedni képesek vagyunk

IX. Adhidaivata: a 13 szubjektivitás-objektivitás párhoz egy-egy istenség is kapcsolható, ami szimbolizálja, megszemélyesíti azokat.

X. Abhibuddhi

Az érzékelő és cselekvő szervek és képességek tudatosításának, valamint a manasz (elme) által konstruált tudattartalmak megértésének ötféle formája:

• értelmi megragadás, a tudás bizonyossága;
• én-hit, éntudat, az ahamkára megnyilvánulása, amelynek hatására a purusa a tudattartalmakat énnek tekinti, és azokat tévesen önmagával azonosítja;
• tárgyra irányuló vágy, szerzés vágya;
• működésre irányuló vágy, cselekvés vágya;
• a tényleges cselekvés.

XI. Karmajóni

A cselekvés motivációi, a tettek öt forrása:

• energia, tetterő, cselekvési vágy;
• hit, bizalom az igazságban;
• áldás, üdvözülés, boldogság;
• óvatlanság, elmerülés az anyagi világ élvezetében;
• tudásvágy, itt kizárólag a megszabadító tudás iránt.

XII. Váju: a finomanyagi testet átható és működésben tartó ötféle energia.

XIII. Karmátman

A cselekvő én (a cselekvésben megmutatkozó én) ötféle formája:

• szattvikus, jóra irányuló aktivitás;
• objektivitás, tárgyszerűség, önmagunk szemlélése;
• a fenti kettőt kapcsolatba hozó, a rossz cselekedetek mozgatója, mely a világot énre és nem-énre, vágyakra és ellenszenvekre bontja;
• következtetéssel gondolkodás, jó és okos cselekvés;
• az énkép azon összetevője, amely nem kapcsolódik a gondolkodáshoz és a következtetéshez.

XIV. Avidja

A már sokat emlegetett nemtudás, illetve még pontosabban hamis-tudás. 62 rétegű, és öt csoportba sorolták őket:

1. nyolcféle tamasz, szellemi sötétség, ami abból áll, hogy magunkat a prakriti valamely megnyilvánulásával azonosítjuk (az avjaktával, a budhival, az ahamkárával vagy az öt tanmátrával);
2. nyolcféle móha, illúzió, amely valamely képességek megszerzésének téves elképzeléséből áll;
3. tízféle máhamóha, nagy illúzió, az a tévedés, miszerint valamely cselekvő vagy érzékelő szerv segítségével el lehet jutni a megvilágosodáshoz;
4. tizennyolcféle támiszra, elvakultság, amely a szenvedést okozó világ elleni gyűlöletből áll;
5. tizennyolcféle andhatámiszra, amely a halál miatti kétségbeesésben mutatkozik.

XV. Asakti: 28 féle testi vagy szellemi fogyatékosság, elégtelenség, tökéletlenség, valamint a XVI. és XVII. pontban részletezzetek hiánya.

XVI. Tusti: Elégedettség vagy sikeresség a következők miatt: a purusa, és más dolgok, pl. prakriti, buddhi, ahamkára, ego nem-azonosságának felismerése, vágyakról, élvezetekről, másoknak való fájdalom okozásáról való lemondás.

XVII. Sziddhi: tökéletesség, pl. egység és sokféleség megértése, az igazság megértése, mások segítése.

XVIII. Múlikártha: tíz gyökértény, alapigazság:

Prakritire vonatkozó négy alaptény:

• valóságos
• csak egyetlen létezik
• céltudatos, egy cél elérésére irányul a szándéka
• nem önmaga a célja, hanem a purusa kívánságainak teljesítése

Purusára vonatkozó három alaptény:

• különbözik a prakrititől
• passzív, nem cselekvő
• sok van belőle

A kapcsolatukra vonatkozó három alaptény:

• egyesülés, a purusa időnként a prakritibe merül
• szétválás, a purusának lehetősége van leválni a prakritiről
• tartósság, mert bár kapcsolat ideiglenes, de csak nagy erőfeszítéssel bontható meg

XIX. Anugrahaszarga: a tapasztalati világ teremtése a prakriti által, és ennek öt, érzékelhető módja.

XX. Bhútaszarga: A teremtett lények 14 létformája, melyből egy az ember. Kiemelendő, hogy lélekkel rendelkezőnek nevezik meg az állatokat és a növényeket is.

XXI. Bandha: Tudati béklyók vagy kötelékek a prakritihez, a vikárákhoz vagy a dogmákhoz, szokásokhoz, előítéletekhez és szertartásokhoz.

XXII. Móksa

Megszabadulás, ami háromrétű. Ez nem azt jelenti, hogy háromféle módon lehetséges megszabadulni, hanem azt, hogy mindhárom rétegét meg kell valósítani:

• megszabadító intuitív bölcsesség a tudás növelése által;
• szenvedélymentesség, a vágy, gyűlölet és szenvedélyek elcsitítása útján;
• a prakritivel való egyesülés felszámolása, mely után a purusa végre önmaga felé fordítja a figyelmét.

XXIII. Pramána

A tudás három forrása, a tudás megszerzésének módja, annak megítélése (hasonló a Nyája módszeréhez): lehet személyes tapasztalás, következtetés, analógia, megbízható személy hitelt érdemlő nyilatkozata (a Védán kívül másra is kiterjeszti).

XXIV. Dukkha

Szenvedés, fájdalom, kizökkentség. A prakriti által festett világ szükséges velejárója, amibe a purusa belekapaszkodik, ezért érinti a karma, és úgy érzi, megtörténik vele a világ, annak minden baja, esetlegessége, töredezettsége és tökéletlensége. Így maga a szenvedés nem más, mint a szabadság korlátozása, önkorlátozás, a szenvedés lényege pedig a prakriti őseredeti, avjakta egységének a megbomlása. Ha egy bölcset ér a szenvedés, az épül belőle, mert meg akarja ismerni az okát, és az így szerzett tudás az igazság ösvényére vezeti.

A darsanák ismertetését legközelebb a jógával folytatjuk.