A Buddha nem azt mondta, hogy követni kell őt, mert ő a megvilágosodott, és azt sem mondta, hogy ő lenne az élet vagy ő lenne az igazság. A Buddha az alapvető tényekről beszélt, melyek az embert a szenvedéshez és a tévedéshez kötik. A Négy Nemes Igazság a következő (lásd 17. bejegyzés):

1. Az élet természete a dukkha – van dukkha.
2. A dukkhának van oka – van a dukkhának eredete.
3. A dukkha megszüntethető – van a dukkhának megszűnése.
4. A megszüntetés útja a Nemes Nyolcrétű Ösvény – van a dukkhából kivezető út.

Van kivezető út. Van remény.

A dukkhával rengeteget foglalkoztunk már e hasábokon, ahogyan okával, a sóvárgással is, az Ösvényt pedig most tárgyaljuk, ezért ajánlom az összes eddigi bejegyzés elolvasását. A Négy Nemes Igazság ennyire alapvető, a buddhizmus központja, magja. Bármivel foglalkozunk, erre figyelünk, ezt akarjuk megérteni. Ebben a bejegyzésben nem ismételjük az eddigieket, hanem megpróbáljuk egy másik nézőpontból megvilágítani.

A satipatthána szútta mondja: „A {gyakorló} a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha, a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha keletkezése, a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha megszűnése, a valóságnak megfelelően tudja: ez a dukkha megszűnéséhez vezető út.”

Más szavakkal (Dígha Nikája, XVI.): „Annak oka pedig, hogy én és ti ily hosszú utat kényszerültünk megtenni, abban keresendő, hogy nem fedeztük fel és nem ismertük meg a négy igazságot. Mi ez a négy? A következők: a szenvedés nemes igazsága, a szenvedés eredetének nemes igazsága, a szenvedés megszűnésének nemes igazsága és a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága.”

A dukkhával való foglalkozás, bár szenvedés, kizökkentség, rabság, karmikus, szamszárikus kárhozat, nem negatív tevékenység, sőt, a lehető legpozitívabb. Az egyetlen valóban reményt keltő és adó munka, az egyetlen, ami igazi és nemes eredményt hozhat el az életünkben és azon is túl. Minden más mulandó, roskatag próbálkozás, minden más tévút. Ez a szűk ösvény, a keskeny kapu, a kivezető út. Hinni nem kell benne, csak csinálni kell, próbálni, tenni és élvezni. Jó móka, tökéletes időtöltés, valódi érték, a nemes ember szórakozása, feladata és célja. A dharma adománya mellett eltörpül minden kincs.

Tehát a dukkha (szenvedés, kizökkentség) oka a sóvárgás, és az ebből fakadó ragaszkodás. A ragaszkodás akkor is vakká és rabbá tenne, ha múlhatatlan jelenség felé irányulna, de az emberek mulandó dolgokhoz ragaszkodnak, ezért azokkal együtt múlnak el, velük emelkednek és süllyednek, és ez esetben mindegy, hogy ez a mulandó nemes vagy nemtelen: a süllyedés és az emelkedés, a velük múlás, a bennük való hit a probléma, hiszen a dolgok nemessége vagy nemtelensége végül mindig illúzió. Tévedés, ahogyan a Buddha mondja, amikből aztán felépül a nemtudás-alapú világ.

Nem a világ elégtelen és kizökkent! Bár az, egyben és részleteiben vizsgálva is annak tapasztaljuk, és természete szerint tökéletlen, de nem ez a gondok forrása, hanem a tapasztaló látásmódja. A világ elégtelen, de ebből még nem következne az egyén dukkhája, szenvedése, mert bár a világ elégtelen, de a szenvedés nem a világ jelenségeinek sajátossága, hanem az emberé, aki fel-nem-ébredett tudattal tapasztalja a jelenségeket.

A Harmadik Nemes Igazság beteljesítője az arhat („szent”) a ragaszkodás és a sóvárgás minden nyomát megszüntette, így megszűnik benne a dukkha is. A Negyedik Nemes Igazság tárgyalja a győzelem feltételeit, és írja le a gyakorlati utat. Nem véletlenül a jelenlegi ösvénytag, a helyes éberség tartalmazza a négy igazságot, mert a helyes éberség áll erőként a többi tényező, mint nézet, beszéd, cselekvés, elhatározás, szemlélet mellé.

A Négy Nemes Igazság a Buddha felébredésének lényege. Nemesek, mert valóságosak egy olyan világban, ahol semmi sem valóságos. A Buddha ezzel a Tanításával a világ orvosa lett, és úgy gyógyítja a húskerékben őrlődő lényeket, mint egy orvos a betegét:

1. Az élet alapja a dukkha: ez a betegség.
2. A dukkhának van oka: ez a vírus.
3. A dukkha megszüntethető: elérhető a teljes egészség.
4. A megszüntetés útja a Nemes Nyolcrétű Ösvény: ez a gyógymód.

Ahogyan az összes állat lábnyoma belefér egy elefánt lábnyomába, úgy a nemes igazságok is magukban foglalják az összes kedvező állapotot. Megértésük nélkül nem lehetséges az ellobbanás, ahogyan egy ház felsőbb szintjeit sem lehet megépíteni az alapok és az alsóbb szintek nélkül.

A Négy Nemes Igazságot 12 lépésben kell megvalósítani; az első lépés minden igazság esetében a tény kimondása, aztán a megértés szükségességének kimondása, majd a megvalósítás megtörténtével a megvalósítás kimondása. A kimondás zárja le a folyamatot. Más szavakkal: a nemes igazságokat be kell látni, aztán meg kell érteni, majd meg kell valósítani. A folyamat így lezárt, különben csak a nemes igazságok elismeréséig, távolságtartó elfogadásáig juthatunk. A 12 lépés:

1. Ez a szenvedés nemes igazsága. A dukkhát a szenvedés teljes megértése révén tökéletesen meg kell érteni. A dukkhát a szenvedés teljes megértése révén tökéletesen megértettem.
2. Ez a szenvedés eredetének nemes igazsága. Ezt az igazságot a szenvedés eredetének teljes elhagyása révén tökéletesen meg kell érteni. Ezt az igazságot a szenvedés eredetének teljes elhagyása révén tökéletesen megértettem.
3. Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága. Ezt az igazságot a szenvedés megszűnésének felismerése révén tökéletesen meg kell érteni. Ezt az igazságot a szenvedés megszűnésének felismerése révén tökéletesen megértettem.
4. Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága. Ezt az igazságot az ösvény gyakorlása révén tökéletesen meg kell érteni. Ezt az igazságot az ösvény gyakorlása révén tökéletesen megértettem.

A Négy Nemes Igazság felett is szemlélődnünk kell, ahogyan korábban az akadályok, a halmazok, az érzékterületek és a felébredési tényezők felett. A gyakorló szemlélődik az igazság tudatában való megléte vagy hiánya felett, aztán megkeresi magában a hozzájuk való viszonyát, és azt szemléli. Világi módon is végezhetjük ezt a munkát, tehát szemlélhetjük a léthez való kötődéseinket, életünk sémáit, csalódásainkat, örömeinket, viszonyainkat. Levonhatunk hétköznapi következtetéseket a szenvedésről, nem helyénvalóságról, a dolgok megváltoztatásának reménytelenségéről, kisebb-nagyobb boldogságainkról. Gondolkodhatunk hagyományos értelemben célokról, eredményekről, mulandóságról, öröknek hitt létezőkről. Keressük meg a sóvárgás mintáit, és vizsgáljuk meg, milyen helyzetekbe rángat bele minket. Figyeljük meg pártatlanul érzéseinket, az életről alkotott elképzeléseinket. Elemezzük reagálásainkat, és vizsgáljuk meg, mit akarunk valójában a nemes igazságoktól.

A Négy Nemes Igazság feletti szemlélődés a satipatthána utolsó gyakorlata, és kapcsolatba hozható az összes többi szemlélődéssel. Bármely satipatthána szemlélődés sikeres kiteljesedése a Nirvána megvalósítása, ami nem más, mint a Harmadik Nemes Igazság, a „valóságnak megfelelő észlelés”. Ennek átlátása mind a négy nemes igazság megértése és megvalósítása, mert minden igazság a legfőbb megvalósítás egy-egy aspektusa. A Négy Nemes Igazság tehát valóban a satipatthána – a Nirvána megvalósításához vezető egyenes ösvény – bármely sikeres alkalmazásának betetőződése.

Konklúzió

A Satipatthána szútta záró szakasza változó időtartamon belül „jelzi előre” a megvalósítást. Úgy tartották, hogy több élet, egy élet, több év, néhány hónap, három nap, de akár egy éjszaka is elég lehet, hogy a satipatthánában való elmélyüléssel, meditálással elérjük a teljes megvalósítást. Nem kiszámítható, kinek mennyi idő kell hozzá, még maga a gyakorló sem tudhatja. Egyetlen dolog fontos: mind a gyakorlás, mind a megvilágosodás elérésének megállapítása legyen őszinte, bölcs és önzetlen. Így szól a szöveg:

„Ha valaki ezt a négy satipatthánát ily módon gyakorolja hét éven {hat éven… öt éven… stb. egy éven… hét hónapon… stb. egy hónapon… fél hónapon… hét napon… egy napon} keresztül, két eredmény valamelyikére számíthat: a végső tudásra itt és most, vagy – amennyiben maradt nyoma a ragaszkodásnak – a vissza-nem-térésre. Erre vonatkozólag mondatott:

Szerzetesek, ez az egyenes ösvény, amely a lények megtisztulásához, a bánat és siránkozás meghaladásához, a dukkha és az elégedetlenség megszűnéséhez, a valódi módszer megszerzéséhez, a Nirvána megvalósításához vezet: nevezetesen a négy Satipatthána.”

Sok sikert kívánok nektek, mikor gyakoroljátok!