Beszéltünk már a figyelem fontosságáról, és arról, hogy nélkülözhetetlen a megvilágosodáshoz, és általában bármilyen megértéshez. Megállapítottuk már korábban többször, hogy a figyelem is lehet csapongó, szétszórt, lehet a célja nemtelen, ezért a legfontosabb feladatunk a nemes figyelem kifejlesztése. Legutóbb részleteztünk egy bevezető gyakorlatot. Most a nemes figyelem elméletét alapozzuk meg.

Bármire figyelsz, ha valahová el akarsz jutni, tudd, mi a célod. A kellemes, problémamentes élet, egy általános jóllét kialakítható számtalan tudományos és spirituális módszerrel, csak tudd, hogy ezekben az esetekben az álomból nem szabadulsz, csak lakhatóvá teszed a káprázat világát. Nincs ezzel semmi baj. A végső megszabadulás eléréséért csak akkor indulj el, ha ez az igény valóban és biztosan felébredt benned. Ha a problémád másmilyen, hétköznapibb jellegű (testi, lelki, vallási, spirituális, egzisztenciális, az egoból vagy tudatlanságból fakadó), akkor azokat oldd meg hagyományos módszerekkel. Problémáid között te állítsd fel a rangsort: a te életed a tiéd.

A cél eléréséhez, bárhová is indultál, valamiféle békét kell találnod. Ez lehet a test, a lélek, az elme, vagy a legmagasztosabb cél esetén a nirvána békéje. Bármelyik felé indulsz, ne szégyelld és ne is magasztosítsd fel vállalásod. Van, akinek a család, vagy egy nyugodt, gazdag élet, vagy a szeretet a célja, van, akinek az egyéni megvilágosodás, és van, akinek bódhiszattvaként minden érző lény felszabadítása, és van, akinek a végső ellobbanás. Arra kérlek, hogy előbb határozd el, mit szeretnél, ismerd fel lehetőségeidet, és aztán kezdd el a nemes munkálkodást. Mi a következőkben a figyelemnek a fókuszát az ellobbanás elérése irányítjuk. Kérjük, ezt vedd figyelembe, ha tovább olvasol.

Az „én” megragadja alapvető tudatosságunkat, amit buddha-természetnek nevezhetünk, és önmagát ismeri fel benne, önmagával azonosítja, majd e tévedését minden erejével igyekszik elhitetni a világgal is. Ez a félreértés alapvető természetünknek a beszennyezése, és ez minden szenvedésünk okozója. Ez az azonosulás végzetes, mert a test és szellem hanyatlásával, az öregség, betegség, halál eljövetelével az „én” romjai, mint egy összeomló házban, magukkal rántják, maguk alá temetik a lényt. Az azonosulás persze adja magát, hiszen a buddha-természet, mint fogalom olybá tűnik, mintha csak a Buddha által tanítottak alapján felismert állandótlan önazonosságunkat próbálnánk más szavakkal átmenteni, kimenekíteni egy vélt öröklétbe. De a buddha-természet az egyénin és a közösön túl, a fogalmak után következik, ezért fontos, hogy ne keverjük össze az „énnel”, sem az általában léleknek hívott minőséggel. Az „én” ragaszkodásai, bármerre is néz és bármeddig is jut el, mindig határt szabnak éberségének, és így lehetőségeinek. A ragaszkodások ezekkel a béklyózó, a valóság megismerését ellehetetlenítő tulajdonságaikkal okozzák és teremtik a tudat szennyeződéseit. A buddha-természet alapvető ébersége nem hasonlítható a lélek álomszerű, az életbe állandóan öntudatlanul belehulló, még életében is folytonosan zuhanó jellegéhez.

A megoldás ezek alapján az „énnel” való szembenézés lehetne, a figyelem ráirányítása, de hatékonyabb, ha a megismerés folyamatának megelőző szakaszát, az öt halmazt figyeljük meg. Az „én” már egy rendkívül bonyolult képződmény, tudattal, szellemmel, lélekkel felvértezve is reménytelen a megvilágítása. De az öt halmaz, ami magát az „ént” is felépítette, minőségében egyszerűbb, primerebb, és rajtuk keresztül hozzáférünk az „én” végtelen építményéhez. Van, aki az öt halmaz, tehát végül is a gondolatok, érzékek, érzelmek megszüntetését, legyőzését, a velük való szakítást ajánlja, de szerintem ez nem járható út. A végső háború harc és küzdelem nélküli. Amire rárontasz, az ellened fordul, ezért az öt halmaz megfigyelését, megértését és elfogadását javaslom. A létezőkkel való békés együtt élés nem zárja ki, hogy kötöttségeinktől megszabadulva elérjük az ellobbanást.

Az öt halmaz megismerésével a forrásánál ragadjuk meg a problémát. A forráson keresztül felismerhető az „én”, és feloldható ragaszkodása a tudatossághoz. Ez az éntelenség útja. A hit, remény, ima segíthet, de a módszer és a munka hozza el az eredményt; isten annak segítheti a haladását, aki már megy.

Egyszerű, alapvető gyakorlatokkal közelíthető meg az igazság. Sosem keveredik ki tévedéseinek béklyójából, nézeteinek erdejéből az, aki a megismerhetetlenül összetett világot bonyolult elméletekkel próbálja megfejteni, és sosem szabadul tőle, aki meg akarja változtatni. Ugyanez igaz a belső világra is. A külső és belső világ összefonódik, és nászukból végtelen érzet, gondolat, fogalom, vélemény születik, a káprázat megannyi tévedése: ha ezekkel kezdesz, sosem szabadulsz. Érdekesek, kimeríthetetlenül gazdagok, szórakoztatóak és gyakran elkerülhetetlenül foglalkoznod kell velük, de, ahogyan az elején is írtuk, el kell döntened, mi a célod. Az ellobbanás eléréséhez az alapjaikat kell megértened.