Bár az Ösvény nyolc tagból áll, és azokat sorszámozták, nem egymás után kell foglalkozni velük, mindig letudva az előzőt. Semmiképpen nem sorban kell végrehajtani, kiismerni és megvalósítani az ösvénytagokat, és egyesével kipipálva őket kezdeni a következővel. Az egész munka nehézkes, a végeredmény pedig kérdéses, ha nem egyszerre gyakoroljuk mindet. Ha egyik tag gyakorlása során fejlődünk, úgy járunk, mint a bölcsesség három útjának gyakorlása során: a többi tagban is kétségtelenül fejlődünk, ha eltérő mértékben is. Természetesen ennek ellenére nem baj, ha egyik-másik tag kedvesebb számunkra, és többet foglalkozunk vele, hiszen ez újra csak alkati kérdés, hajlam diktálta emberi működés, de ne feledkezzünk el a többi tagról sem. Az is fontos, hogy bár az Ösvény mind a nyolc része egyszerre gyakorlandó, de ez, főleg kezdőként, elég nyomasztó tud lenni. Ezért azt javaslom, hogy először ismerjük meg mind a nyolc tagot, mélyedjünk el bennük, és magunk felé megengedően, türelmesen gyakoroljunk.

Mind a nyolc tag egy jelzővel együtt értendő, ami a sammá, azaz „nemes”. Erről már beszéltünk, ezért javaslom újra elolvasni a 46. bejegyzést.

Az ösvény három részre osztható, ami többé-kevésbé megfeleltethető az előző bejegyzésben tárgyalt három útnak, megközelítésnek. A részek a következők:

1. A bölcsesség csoportja (pannyákkhandha): a helyes szemlélet és a helyes szándék tartozik ide – valódi megértés és belátás.
2. Az erkölcsi fegyelem csoportja (szilakkhandha): a helyes beszéd, a helyes cselekvés és a helyes megélhetési mód tartozik ide – nyugalom és összeszedettség.
3. Az elmélyedés csoportja (szamádhikkhandha): a helyes erőfeszítés, a helyes éberség és a helyes elmélyedés tartoznak ide – valódi tudatosság.

Az első csoport az előző bejegyzésben tárgyalt bölcsesség útjának, a második az erkölcs útjának, a harmadik a meditáció útjának felel meg. Bár három megközelítés, de mint múltkor beszéltük, egyetlen ösvény.

Az Ösvény a dukkhától való megszabadulás és a szellemi vakság megszüntetése felé vezet. Ez a célja. Ahogyan a 46. bejegyzésben is tárgyaltuk, az Ösvény nem a kiválasztottak, nem valamiféle elit, a „nemesek” tere, ami elkülöníti őket a gyarló emberektől. Aki így gondol rá, biztosan nem érti, és csak a saját egoját imádja. Az Ösvénynek célja van: a fókuszt a megvilágosodásba, a nemtudás felszámolásába, az ellobbanásba helyezte, e cél elérése szolgál, semmi másra. Ezért nemes, mert a cél eléréséhez a helyes módszert ajánlja fel.

A sorrendet szokás meghatározni másféleképpen is. Ez esetben az erkölcsi fegyelem csoportja az első. Oka, hogy először az erkölcsben, empátiában, általában a hétköznapjaink minőségi alakításában kell megerősödnünk, jobb emberekké kell válnunk, hogy a többi ösvénytaggal foglalkozhassunk. A káros hajlamainkat le kell vetkőznünk, a jó hajlamainkat erősítenünk kell, hogy azok ne váljanak a szenvek játékszereivé. Az elmélyedés csoportja a második, mert az erkölcsileg megalapozott életvitel megteremtése után a következő feladatunk a megfelelő késztetések, akarat felébresztése, és így vághatunk bele a gyümölcsöző elmélyedés gyakorlásába. Végül a bölcsesség csoportja a harmadik, mert az erkölcsös és elmélyedésben jártasságot szerzett gyakorló kialakíthatja a helyes szemléletet, azaz megértheti a Négy Nemes Igazságot, és tisztákká, célra irányulókká válnak a szándékai. Ez a felosztás gyakorlatiasabb, de az eredeti nyolcas sorrendnek, amit az előző bejegyzésben ismertettünk, mélyebb jelentése van.

A helyes szemlélet magasabb szintű megértése a Négy Nemes Igazság megértését jelenti. Mivel az Ösvény lényege a bölcsesség fejlesztése, ezért a bölcsesség csoportjával kell kezdődnie, valamint a nemes igazságok kapcsolódása is így valósulhat meg. Mielőtt az első lépést megtennénk, hozzáállásunknak, gondolkodásunknak bölcsebbé kell válnia, mint addig volt. Ha kevés is, és részben téves, de akkor is valamilyen belátásra kell szert tennünk, hogy ne vesszünk el már az elején. A helyes szemlélet és a helyes szándék jelöli ki a célt, állítja be a fókuszt, hogy tudjuk, egyáltalán hová tartunk; ezt hívjuk a világi helyes szemléletnek. A következő lépés az erkölcsi fegyelem megvalósítása: a beszéd, tehát a gondolkodás, a szellem; a cselekvés, tehát a tudat; és a megélhetés, tehát a szív megnemesítése, a hajlamok kezelése, tisztítása. Végül lehetővé válik a helyes elmélyedés, a Tanba való belehelyezkedés, a bátor önátadás, amit már kellő éberséggel és erővel tudunk gyakorolni. És a Dharma köre itt körbeér, mert az út végén újra a bölcsesség csoportja emelkedik fel: ezt hívjuk a magasabb rendű helyes szemléletnek, amiben feltárul a Négy Nemes Igazság legrejtettebb értelme, és lehetővé válik az ellobbanás.