A tudattartalmak második csoportja, melyeket az Ösvényen éberen vizsgálnunk kell (A 36. bejegyzésben részleteztük a halmazokat):

1. anyagi forma
2. érzés
3. észlelés
4. késztetések
5. tudomás

Ismerni kell az öt halmaz mindegyikének keletkezési és megszűnési módját, amihez először is fel kell ismerni mulandó természetüket. Aki az öt halmaz képzetében él, azok foglya, az sosem szabadulhat a dukkhától, a kizökkentségtől és a káprázattól, mivel a szubjektív személyiség téves elképzelését ez az aspektus tartja fenn, ezért szükséges szenvtelenséget és szenvedélymentességet alakítani ki irányukba. A nevük is ez: a ragaszkodás öt halmaza, mely ragaszkodás leginkább az „én” felé nyilvánul meg. Az öt halmaz sorozata a durva fizikai testtől az egyre finomabb tudati aspektusok felé halad.

Az anyag a négy elem keveréke, az érzés a tapasztalatok érzelmi, az észlelés a tapasztalatok kognitív aspektusa. A késztetés a tudat akarati aspektusa, ami a jelenségek potencialitására reagál.  A tudomás a tudat azon része, aminek tudomása van valamiről, tehát az ötödik halmazba tartozik minden jelenség, amiről az embernek tudomása van, amit ismer, vagy amiben téved. A tudatlan elme ezt az öt halmazt azonosítja az „énnel” és az „enyémmel”, és ez illúzióban megnyugszik. Az öt halmaz létezésének képzetébe ragadt ember azt mondja: „én vagyok”, azonban az elemző elme belátja az „én vagyok” köd-bábjának öt arcát, és elveti azt a képzetet, mely szerint az emberi létezésben benne rejlik egy független és változatlan cselekvő, majd belátja, hogy a tapasztalás minden aspektusa végső soron éntelen.

A Buddha nem csupán cáfolja a változatlan „én” elméletét, de azt a pszichológiai tényt is előrevetíti, hogy az „énnek”, mint független és állandó entitásnak az elképzelése a hatalom és irányítás látomásához és vágyához kapcsolódik, gyökere pedig a mulandóság tudásából adódó rettegés. Az „énbe” ragadt ember is úgy tapasztal a halmazain keresztül, mint a megszabadult elméjű ember, de a tapasztalatait máshogyan értelmezi, emiatt helyzetén végül változtatni nem tud, bármennyire igyekszik; ezért törik és szenved az „énje” védelmében vívott harcok során nyilvánvalóan bekövetkező vereségei miatt.

Az öt halmaz feletti elmélkedés során tehát az „én” és „enyém” képzetét vizsgáljuk újra és újra.