A paradoxonok egyfajta határt jelölnek. Önellentmondásnak tűnő állítások, amik nem oldhatóak fel a vonatkozó terület szabályainak segítségével, mert egymásnak feszülő állításokat tartalmaznak egy rendszeren belül. Szerepük szerint felhívják a figyelmet egy állítás, tudományos tény hiányosságaira, mert világossá teszik, hogy vagy az állításokkal, vagy a szabályokkal valami gond van. A matematikában, a fizikában számtalan paradoxon létezik, és sok vár még cáfolatra vagy bizonyításra, ám megfigyelhető, hogy két kimenetelük lehet: paradoxonok maradnak, egy sejtéssel, hogy feloldhatóak, csak még senki nem jött rá a megoldásra, vagy megfejtik őket, a rendszeren belül rend lesz, és kiderül, miért tűntek ellentmondásnak. A spiritualitásban azonban létezik egy harmadik lehetőség is: paradoxonok maradnak, megfejthetetlenek, mégis működőképesek, és emberfeletti, csodás titokként késztetnek minket örök kutakodásra.

60. Mikor arra buzdítunk, hogy ne cselekedj, mert amit teszel, arról fogalmat alkotsz, és a fogalmi hálóba majd beleragadsz, azt nem kell mindig szó szerint venni. Sose feledd, hogy a buddhizmus lényege a paradoxon. A cselekvés, a meditáció és a gyakorlás elengedhetetlen, csak a módja nem mindegy. A kényszeresen, cél érdekében végzett gyakorlás egy idő után akadály lesz, a céltalan gyakorlás pedig felesleges, ezért ügyesen, éberen, neked kell megtalálnod ebben is a középutat.
61. A nirvána nem különbözik a szamszárától, ez nagyon mély igazság. Ha ezek két hely, két terület, két külön birodalom lennének, semmi sem mentené meg a világot a dualitástól, a felosztottságtól és az örök harctól. A nirvána itt van a szamszárában, és a tudatod állapota különbözteti meg, melyiket észleled éppen.
62. Ha valaki nem ismeri az Ösvényt, és képtelen gyakorolni, annak oka, hogy ragaszkodik a fogalmakhoz és az ilyenséghez. Ezek elhagyásával a gyakorlás lesz a természetes állapota. A fogalmak és az ilyenség elhagyása után a lény látja, hogy addigi élete torz volt, emiatt átitatta a dukkha. Gondolkodása és érzelmei természetellenesek voltak, kötődései nemtudásból fakadtak, mert a szamszára milyensége, létezése, és a szamszára nemlétezése, azaz a létezés, és ellentéte a semmi, egyformán látomások voltak, buborékok, délibábok, jelenések. A létezés nem természeténél fogva létező, ezért előzménye, amit a lények semminek érzékelnek, és következménye, amit szintén semminek látnak, szintén nem lehet valós, mert a létezés és a semmi sem nyilvánulhat meg körülményeinek fennállása előtt, nem önmagukból erednek, nem eleve megváltoztathatatlan ősokok, mert ilyenségük van.

A létezés nem természeténél fogva létező, a nemlétező nem természeténél fogva nemlétező; a létező akkor létezik, ha körülményei összeállnak, a nemlétező akkor nemlétezik, ha a létező körülményei szertefoszlanak. Ha a létezés önmaga, tehát a létezés forrása lenne, akkor mindig létezne, de a dolgok csak akkor léteznek, ha a többitől függő körülményeik összeállnak, és ilyenségük a maga ilyenségében egy pillanatra megmutatkozik. Ha a nemlétezés önmaga, tehát a nemlétezés forrása lenne, akkor mindig nemlétezne, és nem lenne alapja egy megszűnő létezés. A függőségben felmerült létezés ilyensége nem természetes létezés, ugyanígy a függőségek széthullásával keletkező nemlétezés nem természetes nemlétezés. A létezés és nemlétezés csak fogalmak, ezért nem találhatóak az Ösvényen, mely fogalmak nélküli; nem fogalmakon túli, mert az feltételezné a meghaladott, de természetes fogalmakat.

A Sugárzó fény szútra írja:

Valóban létezés útján érjük el a felébredést?
A Buddha válasza az, hogy „nem”.
El lehet jutni ahhoz nemlétezés útján?
A válasz megint az, hogy „nem”.
El lehet azt érni létezés és nemlétezés útján?
A Buddha válasza az, hogy „nem”.
El lehet azt érni azzal, ha leválunk a létezésről és a nemlétezésről?
Megint azt válaszolta, „nem”.
Mit jelent az, hogy „elérni”?
A Buddha így válaszolt: „Nincs semmi, amit el kellene érni!
Az elérés nélküli elérés útján lehet a felébredést elérni.”

63. Az emberek várják, hogy a buddhák felszabadítják őket. De a buddhák nem szabadítanak fel senkit, mert ha megtehetnék, már mind felszabadultunk volna. Erre mindenki csak saját maga képes. Nem tudsz életet adni, lelket teremteni, nem te építetted és nem te irányítod sem a tested, sem az elméd. Rengeteget kell munkálkodnod, hogy tested és lelked felett nagyobb befolyásod legyen, hogyan szabadíthatnál fel hát másokat, akár buddhaként? Egy buddha vagy egy isten inspirálhat, segíthet utat találni, beszélhet az Ösvényről, de ne várd, hogy helyetted valaki elvégzi a dolgodat.

A teljes és tökéletes megvilágosodás nem kötelesség, nem kényszer, még csak nem is elvárás, mindig csak lehetőség. Mint a tűz lehetősége a fában, az élet lehetősége a magban, a ház lehetősége a kőben. A világban segíthetik egymást a lények, gátolhatják egymást a lények, nyerhetnek érdemtelenül, veszíthetnek érdemeik ellenére, de az Ösvény törvénye egyértelmű: amely lehetőséggel élsz, az feljebb emel, amelyiket elmulasztod, az nem emel feljebb.

A többi lény nem emel fel, de ugyanígy a tudásod sem emel fel, a lelked sem emel fel, a szíved sem emel fel, az erőd sem emel fel. Ezek az eszközök a világhoz tartoznak: vagy eldobod, vagy elveszíted őket. A belátásod emel fel, a felismerésed emel fel, az elfogadásod emel fel, a megnyugvásod emel fel.

A fátylak, a halmazok mögött a buddha-természeted független és üres, köze van a nirvánához, dolga van a nirvánával, ezért megtalálhatja az Ösvényt.

64. Ha buddhává váltál, többé nem kell a buddhát a tudatodban tartanod, többé nem kell megvilágosodott lénynek lenned, többé nem kell a nirvánában tartózkodnod.
65. A tökéletes figyelemben nincs megfigyelt tárgy, és nincs tudat, ami megfigyel.
66. Aki valóban tanul, az nem tanul semmit, ezért mondják rá a buddhák: „Ez a tanítvány bölcs, és semmit nem tanulva mindent megismer!” Ha tanulsz, hogy megismerj, mintha a levegőt kerítenéd körbe, hogy helyhez kösd.
67. Ha azt állítod, hogy csak egy dharma létezik, akkor számtalan dharmát tanítok neked. Ha azt állítod, hogy számtalan dharma létezik, akkor az egyetlen dharmát tanítom neked. Ha már minden dharmáról hallottál, és már egyetlen dharmát sem értesz, akkor készen állsz, hogy megértsd, amiről a buddhák beszélnek.
68. A bódhiszattvaság felé tartó lény először bele akar avatkozni a szamszárába, és meg akarja szabadítani a megszámlálhatatlan érző lény mindegyikét, majd rájön, hogy nincsenek olyan érző lények, akik elérik a megszabadulást. Útja kezdetén felismeri, hogy minden üres, majd felismeri, hogy semmi sem üres. Az egyre bölcsebb bódhiszattva felismeri, hogy minden forma üresség, mert az a természete, és minden üresség forma, mert az a természete, ezért minden tartalmaz mindent.
69. Ha meg akarod ismerni magad és a világot, akkor ismerd fel a soha-nem-születőt és a soha-meg-nem-halót a születő és meghaló önmagadban, és soha, de soha ne keverd össze azzal a tévedéssel, hogy van valami benned, ami nem hal meg, amibe kapaszkodva átmentheted magad a halálon.
70. Ahhoz, hogy a világkorszakok alatt mindig újraszületve élhess, vagy az istened mellett az idő végtelen terében tartózkodhass, kellenének világkorszakok, kellene idő, kellenének örök dolgok, és kellenél te, mint személy. De a létezéshez és a valósághoz szerencsére ezek mind nem kellenek.