Meditációs módszereket több vallásban és világi irányzatban is használnak. A buddhista meditáció céljában és módszerében hasonlít, de különbözik is ezektől. Az eredeti buddhista szövegekben inkább a bhávana és a dzshána szavakkal illették. A bhávana általában előtagként használatos, és művelést jelent, a tudat (csitta-bhávaná), a bölcsesség (pannyá-bhávaná) vagy a koncentráció (szamádhi-bhávaná) művelését, fejlesztését. A két legismertebb módszer

- a szamatha-bhávaná, ami a nyugalom, összeszedettség, összpontosítás fejlesztése, és eredménye a tökéletes egyhegyűség,
- és a tulajdonképpen erre épülő, vagy az előbbit meglétét feltételező vipasszaná-bhávaná, ami a teljes és tökéletes belátást, tehát a végső bölcsesség elérését célozza.

A dzshána (dhjána) a korai buddhizmus legfontosabb gyakorlata. Nyolc szintjén (négy formával rendelkező és négy forma nélküli) keresztül lehet eljutni, a kötődések és a viszonyulások különböző megnyilvánulásait hátrahagyva, az észlelések és az érzések megszűnéséig, és így a tökéletes észlelés állapotáig, melyben az arhatok (szentek) időznek. Mindezzel majd külön bejegyzésben foglalkozunk.

A jóga meditációs gyakorlatának csúcsa a szamádhi, a tökéletes elnyugodottság és egyhegyűség, többé-kevésbé megfeleltethető a szamathának, tehát látszik, hogy a buddhista meditációs gyakorlat továbbfejlesztette ezt a tudományt. Nem véletlenül hívom tudománynak: a meditáció a tudat művelésének tudománya ésszel, figyelemmel, bölcsességgel és persze szívvel, tehát véletlenül sem csak kellemes lazítás, nem csak egészségügyi gyakorlat, nem csak az énerő fejlesztése vagy az életben való helytállást segítő eszköz, bár tagadhatatlanul ezekre a célokra is kiválóan alkalmas. Újra csak a fókusz kérdése merül fel: mindenki arra tudja használni ezt a csodálatos lehetőséget, amire szeretné, de csak addig fog ellátni, ahová a saját belátásának határait helyezte.

44. Létezik olyan buddhista meditációs gyakorlat, melyben a szerzetes kiválaszt egy tárgyat, gondolatot, fogalmat (kaszina), és annak elemzése nélkül, azt tökéletesen megfigyelve igyekszik elérni a megvilágosodást. A kaszina lehet a tűz, egy szín, egy kő, a Négy Nemes Igazság, rothadó holttest, a semmi fogalma stb. Negyven kaszina ajánlott, de bővíthető a lista, és a gyakorló választ alkatának megfelelően. Sokáig tart, akár évtizedekig, mire eredményt lehet ezzel a módszerrel elérni. A módszer mögött álló gondolat szerint, ha egyetlen meditációs objektum nem elég a cél eléréséhez, akkor a gyakorló dilemmák sorával találja magát szemben: az összes tárggyal, gondolattal foglalkoznom kell; ha nem, akkor mennyi elegendő; melyek legyenek azok, vagy egyetlen tárgy sem kell, de akkor mit tegyek? Ezért úgy találták, ha egyetlen tárgy nem elég, akkor mindegy, akkor a meditációs módszer nem működik, vagy a gyakorlóval van a baj. A cél a kaszina és a gyakorló kapcsolatán keresztül eljutni a belátásig és a megvilágosodásig. Olyan fegyelmet és odaadást igényel, ami a ma emberében már nincs meg.
45. A jó és a rossz, a zavarodottság és a megvilágosodottság relatív fogalmak, és a hozzájuk való kötődés értelmetlen, ezt beszéltük már, ezt tudjuk. De ha a tudatnak nem szabunk irányt, ha a nyugtalan majomtudatnak nem húzunk határokat, akkor, mint a medréből kilépő folyó, csak rombolni fog. Az emberi elme, a kis-tudat nincs abban az állapotban, hogy szabadjára engedjük, és rábízzuk saját megvilágosodását. A gyakorlás, a meditáció, a módszer legyen szabott, de nemes, amíg a tudat nem éri el azt a helyzetet, ahonnan már nem tud visszazuhanni a nemtudás állapotába. Szeng-can zen mester írta:

„Amint a láncra kötött majom is felhagy az ugrálással,
Vagy a bambuszcsőbe került kígyó sem tekeredik,
Szeld át a széles tengert az előírások hajóján,
Világítsd be a sötétséget a bepillantás lángjával.”

46. Leülsz. Az egyik percben téves gondolataid vannak, és egy hétköznapi, megvilágosulatlan ember vagy. A másik percben, amikor tudatában vagy a Buddhának, akkor te magad vagy a Buddha. És végig te ültél ott, egy helyben, mozdulatlanul.
47. Az „egyfókuszú összpontosítás” a buddhizmus egyik legfontosabb és legnemesebb gyakorlata. A gyakorló ekkor a valóság természetét figyeli kizökkenthetetlenül, teljes nyugalomban, azzal egyesül, ébersége és tudata rendíthetetlen, így bepillantást nyer a tökéletességbe. Figyelme egyetlen pontra rögzül, és erre a tiszta gyémánt-pontra irányított figyelme eloszlatja káprázatait, túllép a fogalomalkotáson, akadályokon, kategóriákon, zavarodottságon. Mindehhez szükséges a tökéletes fókusztárgy kiválasztása, hogy a valóság eredendő üresség-természete megnyilvánulhasson. Van, aki felismeri az egyfókuszú összpontosítás jelentőségét, de tárgynak nem a legnemesebbet, vagy tévedésből, nemtudásból nemtelent választ. Az ilyen gyakorló az összpontosítás mesterévé válhat, tudományát hibátlanra csiszolhatja, létrehozhat számtalan jót, lehet a szamszára hasznos tagja, ami mind nagyon fontos és hasznos eredmény, de sosem válhat ösvénytudatúvá, sosem láthatja meg a kút legalján csillogó kristálytiszta vizet, sosem tárul fel előtte a Dharma teljes valójában. Egy eredmény sosem terjed túl a kijelölt fókuszon, ezért jól kell a célt és a segítő eszközöket megválasztani.
48. Ha tudatosságod egy tárgyban az egyfókuszú összpontosítás segítségével tökéletesre formálod, a Tanítás mestere leszel, tökéletes leszel. Ha tudatosságod tárgy nélküli, tökéletes buddha-tudatosság, buddha leszel. A tudatosságnak nincs alakja, a buddháknak nincsenek tulajdonságaik. Ennek megértése jelenti az elme békéjét. Az elme békéjét nem lehet szavakkal kifejezni, igaz megértése a saját szívből fakad.
49. A meditáció két fő formája a vipassaná (belátás) és a szamatha (nyugalom) gyakorlása. Tökéletes eredményre vezethetnek: megvizsgálva őket felismerheted, hogy minden csupa mozdulatlanság, kezdetek óta tiszta és szabad. Ez a mai világban a tévtanítók és gyatra ezo-hitek által körülírt legnagyobb közhely, de ennek ellenére, rajtuk túl, a két módszer alkalmazásával valóban találkozhatsz a csodával. De minden nem tanítható, ezért aki eleve nem érzi, az ebben az életben nem merítheti ki teljesen.
50. Mesterek úgy tartják, hogy a nemes felismerés a bűnbánat igazi formája, melyben nem a bűneidet, hanem a tévedéseidet és rossz cselekedeteidet látod színről-színre. Nemes felismerésre meditációban lehet jutni, ezért hihetjük, hogy a meditáció, a gyónás, a vezeklés, a jó cselekedetekkel való kompenzálás a bűnbánat, a rossz karmák kioltásának művelete. De nem: az igazi bűnbánat a felismerés, maga a felismerés művelete, a látás, a megértés, és nem a cselekvés. A cselekvés a karma újabb forrása. A karma minősége a szamszárában fontos, a dharmában a karma csak karma, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz.
51. Számos meditációs forma, vizualizációs technika létezik, ahány tanító és út, annyi kipróbált és működő módszer. Ha sokat keresgélsz köztük, vagy kapkodva jópárat kipróbálsz, és összehasonlítgatod őket, akkor nem jutsz messzire. Egyet válassz, és ha alkalmas vagy elindulni a megvilágosodás felé, akkor az lesz a te módszered. De legyen módszered, ne hidd azt, hogy majd te megalkotod magadnak a neked valót. Senki sem tudja kirángatni magát az ingoványból a saját hajánál fogva.