Ma beszélünk a Buddha önmeghatározásáról, és elkezdjük megérteni a Dharmát.

Egy alkalommal így beszélt a Magasztos: „Képzeljük el, hogy egy ember egy széles folyó partjára ér. Át akar kelni a túlsó partra, de nincs rév, amely átvigye. Mit tegyen? Kivág néhány fiatal fát, hosszában összekötözi azokat, és tutajt készít belőlük. Ezután felül rá, és a tutajt egy rúddal lökdösve, vagy a kezével evickélve átkel a túlsó partra. Miután átér, mihez kezd a tutajjal? Hátrahagyja. Nem veszi a vállára azért, mert jó szolgálatot tett, és nem viszi tovább az útra. Egyszerűen ott hagyja, ahol van. Ugyanígy tanításom, a Dharma is egy célravezető eszköz. Tutaj, mely átvisz a túlsó partra, a nirvánába. Nem önmagában vett cél, hanem a megvilágosodás eszköze. Azt tanítom, hogy a tutajt hátra kell hagyni.”

A Tanítást, a Dharmát több módon is használhatjuk helytelenül. A tutaj példázatánál maradva ilyen módokon:

Ha nem tudunk megválni tőle, ragaszkodunk hozzá, mint menedékhez, és magunkkal cipeljük akkor is, ha már teher. Hálából visszük mindenhová, erdőbe, sivatagba, ahol a tutaj már nem szolgál. Ez még nem a mostani mindennapjaink gondja, most még jól tesszük, ha keressük, használjuk, tiszteljük a Dharmát, de emlékezzünk erre, ha elértük a nirvánát.

Ha még el sem értük a folyót, és nem is keressük. Úgy érezzük, víz nélkül is tudunk élni, jó nekünk itt, legyen dzsungel vagy sivatag a lakóhelyünk, város vagy hegyvidék, köszönjük, a folyó ott van, mi itt, nem a mi gondunk. A túlsó part talán nem is létezik, mondjuk, mendemonda, nincs vele teendőnk.

Ha még nem értük el a folyót, mert rossz helyen keressük. A szárazföld belseje felé kutatjuk, megyünk egyre messzebb lakhelyünktől, idegen, barátságtalan tájakon, vagy kedves, bőtermő földeken, ahol megtűrnek, de nem vagyunk otthon. Ott, ahol a folyóról és a túlpartról nem is hallottak, és mosolyognak rajtunk, ha emlegetjük.

Ha elértük a folyót, látjuk a túloldalt, de a parton ácsorgunk, és a vizet bámuljuk. Elandalít selymes csobogása, leheveredünk a fűbe, és a felhőket figyelve elalszunk. A túlpart képe álom lesz csupán. Ébren töltött időnkben házat építünk a parton, odaköltözünk, és néha nézzük a folyót, hogy a lelki békénket megleljük.

Ha a folyó partján állunk, és a tutajt csodálva megjegyezzük: milyen szép, hasznos eszköz ez! Jó kis tutaj, csodálatos tutaj, mondjuk. Lemérjük, megvizsgáljuk a tutajt, feljegyezzük tulajdonságait, és másoknak is elismeréssel beszélünk róla. Esetleg írunk is róla, amit mások érdeklődve elolvasnak. De nem szállunk fel rá.

Ha a tutajt megmérve, abban hibát találunk. És ebben igazunk is lehet. Felfigyelünk eresztékeinek néhol pontatlan illesztésére, nem tökéletes felfekvésére, vagy észrevesszük kidolgozásának hiányosságait. Látjuk, hogy végül is csak egy halom összekötözött fadarab, és bár feladatát ellátja, de azért tutajnak mégsem nevezhető, ezért nem szállunk fel rá.

Ha felszállunk a tutajra, de nem kezdünk el evezni. Élvezzük a vízen való sodródást, és még talán azt is elfelejtjük, hogy át akartunk kelni. A folyón utazni jobb, mint a parton bokrok és tövisek között botladozni, ezért lefekszünk a tutaj aljára, és pihenünk, élvezzük kiváltságos helyzetünket. Aztán a tutajt kicsinosítjuk, tetőt szerelünk rá, párnákat kerítünk az aljára, hogy kényelmesebb legyen az alvás. Néha kikötünk az innenső parton, és kiszállunk az ügyeinket intézni.

Az a Buddha Tanítása, ami segít átkelni, ami előrevisz az utadon. Sőt, tovább megyek: ami hasznos, az a Dharmához tartozik. Ha hasznos, akkor a Buddha Tanítása. A Dharma nem tétel, nem vallás, hanem az, ami a szenvedést megszünteti, a dolgok felismeréséhez vezet, a kibillentet a helyére illeszti. Mindig tedd fel a kérdést, ha egy jelenséggel kapcsolatban kétely merül fel benned: elősegíti a szellemi fejlődésemet? Nehéz lesz kiválogatnod a sok dirib-darab törmelék közül az értéket, de ha gyöngyöt találsz, tudd, az a Dharma. A Dharma nem egy tanítás, hanem egy szellemi áramlat, ami a megvilágosodáshoz segít.

Egyszer nevelőanyja, Mahápradzsápatí Gautamí megkérdezte a Magasztost: „Honnan tudjam, mit tanított valóban a Buddha, mi valójában a Dharma?” A Magasztos így válaszolt: „Ne aggódj! Vedd a következőképpen: Amiről úgy találod, hogy a gyakorlatban lelki békéhez vezet, erkölcsi tisztasághoz vezet, visszavonultsághoz vezet, kevesebb vágyhoz vezet, megelégedettséghez vezet, belátáshoz és bölcsességhez vezet, a világtól való elváláshoz vezet, az érzékfölötti megértéséhez vezet; ami a saját tapasztalatod szerint e célkitűzések eléréséhez vezet, azt fogadd el Dharmaként, azt fogadd el tanításomként.” Manapság rengeteg tanítás, vallás, eszme és életmód között választhatsz, kedves Olvasóm, és bizonyára gyakran merül fel benned kétség, vagy utólag úgy látod, nem jól döntöttél. A jövőben a fentieket tartsd szem előtt, és meg fogod találni mindig a helyes utat.

A Dharma nem logikus és nem filozofikus. A Dharma pragmatikus és empirikus: de spirituálisan pragmatikus és transzcendentálisan empirikus.

A Buddha, a többi vallásalapítóval ellentétben, figyelmeztette tanítványait: ő és a dharmája csupán eszköz, melyet használni érdemes, majd ha már nem hasznos, el kell dobni. Ragaszkodott hozzá, hogy ne vegyék szó szerint, amit mond, minden szavát egészséges kételkedéssel fogadják, és vizsgálják meg a tapasztalataik fényében. Tanítványai azt vigyék magukkal, ami nekik hasznos, amitől többek lesznek, ami a célhoz segít, és általában a világból azt használják és tartsák meg, ami előbbre viszi dolgaikat. Azt tartotta, és én is azt tartom, hogy a Tanítás ezek közül az eszközök közül a legnemesebb, mert a többivel ellentétben a Dharma jó az elején, jó a közepén és jó a végén. A Dharma egy kristálygömb, egy kikezdhetetlen nyolcfonatú kötél, egy hibátlan sodrony, mely tökéletes, mikor használni kezded, tökéletes, mikor használod, és tökéletes a használat végén. De ez az én tapasztalatom, és a tiédet magadnak kell kivívnod, átélned, megteremtened. A te hazád, partod, folyód és túlpartod a tiéd, és tutajt is ácsolhatsz magadnak, de ha tanácsolhatok valamit, inkább keresd meg a Buddha tutaját, és használd azt az átkelésre. De ez a te dolgod, kedves Olvasóm, és jól van ez így.