10. A Tan kerekének megforgatása

A Buddha megvilágosodása megtörtént. Teljes és tökéletes felébredés volt. A Tathágata végleg ellobbant, ám a közönséges ember megvilágosodása nem visszafordíthatatlan; ha nem elég éber, visszazuhanhat a dühöngő káprázatba ölni és meghalni.

Nincs sors, mindenki maga dönt. A szamszára nélkülünk nem működne, mi mind részt veszünk saját kárhozatunk fenntartásában. Nem ítél meg senki, nem segít és nem hátráltat semmi. Mindenki a saját felismeréseiért és szabadulásáért felel. Rossz hír, de egyben jó is: a Buddha megmutatta, hogy lehetséges a kiút megtalálása.

A Buddha a megvilágosodás napja után még hét hétig tartózkodott azon a helyen, élvezve a nirvána boldogságát. Eleinte esze ágában sem volt tanítani. Tudta, hogy a Tan mélységes, nagyon nehezen érthető, és csak azok tudnak mit kezdeni vele, akiknek a szemét már csak kevés por fedi. De aztán szívében szánalom ébredt a szenvedő lények iránt, és felkerekedett, hogy elmagyarázza az egész Tant, elejétől a végéig, semmit meg nem tartva magában, rábízva a lényekre, hogy mit kezdenek vele. Az már nem az ő dolga. Először felkereste az öt régi követőjét, az erdei remetéket, és elkezdődött a világban az az áldott negyven éves periódus, amiben a kor buddhája tanított. Mi itt most elengedjük a történetet, bizonyára még visszatérünk hozzá, de most más dolgunk van. Jön a neheze. Megpróbáljuk megérteni az alapokat, amik nélkül a Tanhoz nem lehet hozzáférni.

Akit még mindig érdekel, és le akar ereszkedni velem a Tan mélységeibe, annak nem perspektíva-váltást kell végeznie, az ide kevés. Tudatszerkezet-váltás szükségeltetik. Ahhoz, hogy úgy lásd a dolgokat, ahogyan azok vannak, új szemre, új észlelésre, új tudatra lesz szükséged, illetve fel kell fedezned magadban a mindig is veled volt buddha-természetedet. Most persze néhányan azt hiszik, hogy az a kis szelíd, édes, cuki, mindenkit ölelgetni vágyó valami ott a szívük környékén, az a buddha-természetük. Hát nem. Attól szabaduljatok meg először. A személyiséget indulunk lebontani, és a végén remélhetőleg meg is öljük, hogy megszülessen bennünk a bódhicsitta, a buddha-tudat.

Még egy intelem: a Buddha saját, neki szabott, időtlen tapasztalatáról beszélt abban a negyven évben. A tiéd lehet, hogy egészen más. Ha van saját utad, ami mérhető az övéhez, akkor azt kövesd, de valamit tegyél, amíg még ver a szíved, mert ha elpazarlod az életed, nagy bajban leszel.

És most álljon itt a Buddha első beszéde, amivel megforgatta ebben a reményét vesztett világban a Tan kerekét. Elsőre nem tűnik majd különösebben nagy felismerésnek, de ezen a helyen most egy jó darabig erről fogunk beszélgetni, és remélem közelebb kerülünk a lényegéhez.

"A Tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Benáresz közelében, Iszipatana mellett, az Őzek ligetében időzött. Akkor a Magasztos az Öt Szerzeteshez a következő szavakat intézte:

– Szerzetesek, két végletet kell elkerülnie annak, aki a szerzetesek útjára lép. Melyik ez a kettő? Az egyik az érzéki élvezetekhez tapad, amely hitvány, durva, közönséges, alantas, értéktelen, a másik az önsanyargatásba merül, amely nyomorúságos, alantas, értéktelen. E két végletet elkerülve, szerzetesek, a Beérkezett ráébredt a közép útjára, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Szerzetesek, és mi a közép útja , amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség.

Szerzetesek, ez az a nemes nyolcas út, amelyre a Beérkezett ráébredt, amely belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, rendkívüli tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.

Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz.

Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja.

Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól.

Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség.

Ez a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést kell tökéletesen megérteni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szenvedést tökéletesen megértettem; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem

Ez a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat kell hátrahagyni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a szomjat hátrahagytam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést kell megtapasztalni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt a megszűnést megtapasztaltam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat kell végigjárni; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

És éppen ezt az utat végigjártam; e korábban sosem ismert igazságokat illetően belátás, megértés, bölcsesség, tudás és világosság ébredt bennem.

Mindaddig, szerzetesek, amíg e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán nem értettem és láttam úgy, amint van, addig bizony, szerzetesek, nem vallottam azt, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

De amikor, szerzetesek, e négy nemes igazságot, annak három fordulatát és tizenkét megnyilatkozását, tökéletesen tisztán megértettem és megláttam úgy, amint van, akkor bizony, szerzetesek, azt vallottam, hogy e világban – isteneivel, ördögeivel, teremtőisteneivel, vándorszerzeteseivel és papjaival, isteni és emberi lényeivel – a felülmúlhatatlan tökéletes megvilágosodásra ráébredtem.

Megértés és meglátás ébredt bennem: Megingathatatlan elmém megszabadulása. Ez az utolsó születésem. Nem vár rám több újraszületés.

Így szólt a Magasztos. Az Öt Szerzetes boldogan örvendezett a Magasztos szavain. Amikor ez a Tan-kifejtés elhangzott, Kóndannya tiszta, makulátlan szeme az igazságra felnyílt: mindaz, ami keletkezik, el is múlik.”