Most három rövid szúttát írok ide teljes terjedelmükben, melyek a helyes életmód és a nem ártás tanításaihoz kapcsolódnak. Érdemes ezeket felidézni, amikor legközelebb húst eszünk, érzéketlenek vagyunk egy élőlény szenvedése iránt, bántunk egy érző lényt, vagy egy cselekedetünk híján van az empátiának és a kegyelem érzésének. Érdemes tudatunkba emelni ezeket, amikor ölünk, eszünk, vagy csak hallgatólagosan részt veszünk a szenvedés kerekének forgatásában, függetlenül attól, hogy áldozatunk nemes vagy nemtelen, szép vagy undorító, fényes vagy ködös tudatú. Mindhárom szútta a Khuddaka-nikája (A rövid gyűjtemény) 3. Udána (Ihletett szólások) fejezetéből származik.

1. Ud. 2.3 Danda szutta – A bot

Hallottam, hogy egy alkalommal az Áldott Szávatthi közelében, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Akkor egy nagy csapat fiú a Szávatthi és a Dzséta liget közötti úton bottal ütlegelt egy kígyót. Akkor korán reggel az Áldott, felöltvén palástját, szilkéjét és felsőruháját magánál tartván Szávatthiba ment alamizsnáért. Észrevette a kígyót bottal ütlegelő nagy csapat fiút, és tudatában lévén a cselekmény jelentőségének, az Áldott kijelentette:

Bárki is kezet emel
a nyugalmat kívánó lényekre,
mialatt ő maga nyugalmat keres
nem fog a halál után találkozni vele.

Bárki, aki nem emel
a nyugalmat kívánó lényekre kezet,
mialatt ő maga nyugalmat keres,
találkozik a nyugalommal a halál után.

2. Ud. 5.1 Rádzsa szutta – A király

Hallottam, hogy egy alkalommal az Áldott Szávatthi közelében, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Akkoriban Paszénadi király Mállika királynővel együtt a felső palotában volt. Akkor a király azt mondta a királynőnek:

- Van valaki, aki drágább számodra, mint önmagad?
- Nem, Felség! – válaszolta a királynő. – Nincs senki, aki drágább nekem, mint önmagam. És neked, Felség? Van valaki, aki drágább számodra, mint önmagad?
- Nem, Mállika. Nincs drágább nekem sem, mint önmagam.

Aztán a király, a kérdéstől feszítve, az önszeretet miatti szégyentől hajtva, leereszkedvén a palotából, elment az Áldotthoz, s megérkezéskor meghajolván feléje, leült az oldalán. Ahogy ott ült, elmesélte az Áldottnak a királynővel való beszélgetésüket és a lelkét feszítő problémát. Tudatában lévén az eset jelentőségének, az Áldott kijelentette:

Tudatosságával
az összes irányban kutatván,
az ember önmagánál drágábbat
semmit sem talál.
Ugyanígy mások
önmagukhoz módfelett kedvesek.
Így ezt megértve nem kellene másokat bántania,
ha önmagát szereti az ember.

3. Ud. 5.4 Kumaraka szutta – A fiúk

Hallottam, hogy egy alkalommal az Áldott Szávatthi közelében, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kolostorában tartózkodott. Akkor egy nagy csapat fiú a Szávatthi és a Dzséta liget közötti révnél halat fogott. Akkor korán reggel az Áldott, felöltvén palástját, szilkéjét és felsőruháját magánál tartván Szávatthiba ment alamizsnáért. Meglátta a halat fogó fiúkat. Szemügyre véve őket odament hozzájuk, és megérkezésekor megkérdezte tőlük:

- Fiúk, féltek a fájdalomtól? Idegenkedtek a fájdalomtól?
- Igen, uram, félünk a fájdalomtól. Idegenkedünk a fájdalomtól.

Tudatában lévén a cselekmény jelentőségének, az Áldott kijelentette:

Ha félsz a fájdalomtól,
ha idegenkedsz tőle,
ne tégy gonosz tettet
nyíltan vagy titokban.
Ha gonoszt cselekszel vagy
tenni fogsz majdan,
a fájdalomtól nem menekülsz meg:
épp akkor fog megragadni téged,
amikor elfutnál előle.